- az orszag szabad orszag - mondta a fiatal kiraly -, s te nem vagy senki rabszolgaja.
- a haboruban - felelte a takacs - az eros szolgajava teszi a gyenget, a bekeben pedig a gazdag teszi szolgajava a szegenyt. nekunk dolgoznunk kell, hogy megeljunk, de ok olyan silany berrel fizetnek, hogy ehen pusztulunk. mi naphosszat nekik robotolunk, s ok ladaikban rakasra gyujtik az aranyat, mig a mi gyermekeink ido elott elfonnyadnak es szeretteink arckifejezese megkemenyedik, eltorzul. mi vetjuk el a gabonat, de csureink uresek. lancaink vannak, ha nem is latja a szem; rabszolgak vagyunk, ha szabadnak mondanak is bennunket.
- igy eltek mindnyajan? - kerdezte a kiraly.
- igen, igy elunk - felelte a takacs -, fiatalok es oregek, asszonyok es ferfiak, kisgyermekek es torodott aggastyanok. a kereskedok letipornak bennunket, s mi kenytelen engedelmeskedunk parancsaiknak. ( ... ) sikatorainkban, soha nem sut be a nap, ehes szemmel bolyong a Szegenyseg es sarkaban jar szorosan a pufadt arcu Bun. Nyomorra ebredunk reggel es a Szegyen ul az agyunk szelen ejszaka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése