itthon és mégsem teljesen
az ország stimmel, a város is a kerület már necces kicsit.
3 hete és egy napja hogy landoltam és újra találkozhattam Öcskössel, Terrorkával, anyámékkal, barátokkal. olyan volt mint a mesében.
beköltöztem V-hez és jelentkeztem a Unisyshez. remegő lábbal persze... mivel ezúttal nem babra ment a játék. vagy gyors siker vagy kereséssel töltött hónapok munka nélkül.
megvolt az első interjú telefonon, a deák téren a csirkefogó előtt... majdnem egy hatalmas csirkemájas szendviccsel a pofámban. szerencsére hosszú volt a sor.
haverok, koncertek, kocsmázások következtek.
interjú megint. jól sikerült. olyannyira jól, hogy felajánlottak egy másik pozíciót. több technikai tudást igénylőt. szóval új interjú. azon is átmentem és ma elkezdtem dolgozni.
szép vastag zsíros hullám amin lovagolok és remélem elég szél dagasztja a vitorlát ahhoz hogy végre eljussak oda ahol letelepedhetek. egyelőre még itt ott lakom, várom hogy újra haza költözhessek nem annyira szeretett lakásomba. de otthonossá varázsolom majd. barátok segítségével, akik jobban értenek ahhoz, hogy mitől lesz 4 falból és egy tetőből otthon.
jelenleg vdaninál vagyok. locsolom a macskát és etetem a virágokat amíg ő a szent földön lépked.
ilyen fasza lakást nem is tudom láttam e már. komolyan. még azt is felejteti h nem zuglóban van.
találkoztam újra orsival, akivel együtt kezdtem dolgozni a fotex recordsban, amikor még volt fotex, voltak, műsoros kazetták és videoszalagok és az emberek sterbinszkybe akartak belehallgatni mozi előtt... isten óvja a bolondokat.
fáradt vagyok. haza akarok menni.
és imádom hogy az életem kezd összeállni és az eddigi utazásaim, a tapasztalatok amiket gyűjtöttem, a skillek amiket felszedtem összeérnek és végre tudom őket kamatoztatni.
se tálcák se vattacukor.
