tegnap sírtam
ma rádióztam
holnap lesz ajtóm
-----
bőgés egy lezuhanó röpzi miatt volt, rajta 3 rokkenroll fasszal
rádió civil volt
ajtó fehér lesz
-----
csütörtök, október 30, 2008
kedd, október 28, 2008
triton records
csúnya rossz Ess Neki...
más
láttátok a pop, csajok, stb-t? nah, most én is zenei összeállítást készítek egy lánynak. nem szabad összedobni, fontos a sorrend, a hangulata. szóval válogatok...
tegnap munka után hazatekertem és bedobtam a szunyát. 37 perc alvást engedélyeztem, majd a niagara alá vetettem magam.
azon ritka alkalmak egyike volt a tegnapi, amikor elhagytam lakhelyem és a városba indultam. szilvuplé a hely ahová néha kocsmázni járok, leginkább májkel miatt, de említésre méltó még a kedves személyzet is. a salsa est nem dob fel, de arra nem is muszáj odafigyelni, a piros-feketében hullahoppozó lányok látványa meg nem disturbál.
társaságom kiegészült még vargadanival, a norvég lánykával és egy francia mókussal. pár sör mellett megbeszéltük, hogy ki merre járt és ott mit csinált.
éjfélre értem haza és belealudtam monica és chandler eljegyzésébe.
más
láttátok a pop, csajok, stb-t? nah, most én is zenei összeállítást készítek egy lánynak. nem szabad összedobni, fontos a sorrend, a hangulata. szóval válogatok...
tegnap munka után hazatekertem és bedobtam a szunyát. 37 perc alvást engedélyeztem, majd a niagara alá vetettem magam.
azon ritka alkalmak egyike volt a tegnapi, amikor elhagytam lakhelyem és a városba indultam. szilvuplé a hely ahová néha kocsmázni járok, leginkább májkel miatt, de említésre méltó még a kedves személyzet is. a salsa est nem dob fel, de arra nem is muszáj odafigyelni, a piros-feketében hullahoppozó lányok látványa meg nem disturbál.
társaságom kiegészült még vargadanival, a norvég lánykával és egy francia mókussal. pár sör mellett megbeszéltük, hogy ki merre járt és ott mit csinált.
éjfélre értem haza és belealudtam monica és chandler eljegyzésébe.
hétfő, október 27, 2008
blood, sugar, sex, magic
1821
szombat este. rengeteg szabadnap után, közben.
a szerdát és csütörtököt annak rendje és módja szerint végig lustálkodtam és virtuálban sétáltam afrika homok dűnéin.
pénteken lipi mozdított ki a fotelemből, esztergomba tartott hitvesével. én vámpírt hívtam sidewingnek. vittem a kamerát is és végig filmeztem. nagyon érdekfeszítő felvétel lett. elsődleges célunk geo ládák felkutatása volt. másodsorban a bazilikát is szemügyre vettük. megtudtam, hogy az említett épület kupoláját az ország legvastagabb fala tartja. a fal 16 méter széles. vámpírral kitaláltuk, hogy építünk egy 17 méterest brahiból.
az első genyóláda nem találkozott velünk. mi se vele. a célegyenesben cserbenhagyott bennünk a tudomány és technika és elfogyott a jel a gps-ből. ja, mert nem mondtam, a lényege a geo láda keresésnek, hogy házilag tákolt ládákat helyeznek el a lelkes emberek mindenféle érdekes helyen, ahová gondolom egyébként is szívesen járnak. hegytetőn, kilátóban, csalitosban, akárhol. majd megadják a láda koordinátáját és nesze babám keresd meg. van a ládikában ajándék is és tenni is lehet bele. remek kezdeményezés.
a második láda is hegytetőn volt, csodaszép rálátással a dunára. fél órát bóklásztunk arra, majd hazaindultunk.
itthon megettük a borsófőzeléket, mindenki hazament és lefeküdtem aludni 2 órát. erőt kellett gyűjtenem a kilátásban lévő esti tilos partyra. 21 óra magasságában megjelent lipi és emi, vlagya majd szami. italoztunk, elindultunk. azt előre sejtettem, hogy baráti hangulatú kis party lesz, de messze felülmúlta a várakozást. ott találkoztunk fecóval, évivel, virággal, danival és norvég kanapésurf-ösével. beszélgettünk, csocsóztunk, táncikáltunk. én megpróbáltam mélyebb betekintést nyerni a norvég kisasszony lelkébe beszélgetés által. kinky is beugrott a bulira. nem láttam a csajt 3 hete. még több tánc, még több sör. 4-re már 2-ig sem láttam és 1etlen esélyem az volt, ha hazamegyek.
a mai napot vízszintesben töltöttem, ébredéskor mindent felülmúló fejfájás gyötört, ami a tükörtojás és kakaó valamint az algoflex hatására megfutamodott.
később folytatom...
szombat este. rengeteg szabadnap után, közben.
a szerdát és csütörtököt annak rendje és módja szerint végig lustálkodtam és virtuálban sétáltam afrika homok dűnéin.
pénteken lipi mozdított ki a fotelemből, esztergomba tartott hitvesével. én vámpírt hívtam sidewingnek. vittem a kamerát is és végig filmeztem. nagyon érdekfeszítő felvétel lett. elsődleges célunk geo ládák felkutatása volt. másodsorban a bazilikát is szemügyre vettük. megtudtam, hogy az említett épület kupoláját az ország legvastagabb fala tartja. a fal 16 méter széles. vámpírral kitaláltuk, hogy építünk egy 17 méterest brahiból.
az első genyóláda nem találkozott velünk. mi se vele. a célegyenesben cserbenhagyott bennünk a tudomány és technika és elfogyott a jel a gps-ből. ja, mert nem mondtam, a lényege a geo láda keresésnek, hogy házilag tákolt ládákat helyeznek el a lelkes emberek mindenféle érdekes helyen, ahová gondolom egyébként is szívesen járnak. hegytetőn, kilátóban, csalitosban, akárhol. majd megadják a láda koordinátáját és nesze babám keresd meg. van a ládikában ajándék is és tenni is lehet bele. remek kezdeményezés.
a második láda is hegytetőn volt, csodaszép rálátással a dunára. fél órát bóklásztunk arra, majd hazaindultunk.
itthon megettük a borsófőzeléket, mindenki hazament és lefeküdtem aludni 2 órát. erőt kellett gyűjtenem a kilátásban lévő esti tilos partyra. 21 óra magasságában megjelent lipi és emi, vlagya majd szami. italoztunk, elindultunk. azt előre sejtettem, hogy baráti hangulatú kis party lesz, de messze felülmúlta a várakozást. ott találkoztunk fecóval, évivel, virággal, danival és norvég kanapésurf-ösével. beszélgettünk, csocsóztunk, táncikáltunk. én megpróbáltam mélyebb betekintést nyerni a norvég kisasszony lelkébe beszélgetés által. kinky is beugrott a bulira. nem láttam a csajt 3 hete. még több tánc, még több sör. 4-re már 2-ig sem láttam és 1etlen esélyem az volt, ha hazamegyek.
a mai napot vízszintesben töltöttem, ébredéskor mindent felülmúló fejfájás gyötört, ami a tükörtojás és kakaó valamint az algoflex hatására megfutamodott.
később folytatom...
szerda, október 22, 2008
DO NOT EAT
zugló tesco oldalában kinőtt a lángosos
választékában megtaláható a júhtúrós-kapros verzió
így készül...
kerek tészta úszik az olajban, addig a tésztafeszítő kisiparos benyúl a hűtőbe és kivesz egy műanyag tálat. leszedi róla folpack-ot, majd a matatóujjával beletúr és lenyalja róla a túrót. " ez még ehető" kiveszi a lángost, megkeni és jóétvágyat kíván.
azóta rosszul vagyok
választékában megtaláható a júhtúrós-kapros verzió
így készül...
kerek tészta úszik az olajban, addig a tésztafeszítő kisiparos benyúl a hűtőbe és kivesz egy műanyag tálat. leszedi róla folpack-ot, majd a matatóujjával beletúr és lenyalja róla a túrót. " ez még ehető" kiveszi a lángost, megkeni és jóétvágyat kíván.
azóta rosszul vagyok
kedd, október 21, 2008
munkában
hikönyékig a melóban, tintás is meg banneres is.
rövid leszek és lényegre török.
Boldog Névnapot.
hétfő, október 20, 2008
ezek vannak
2131
és akkor az volt, hogy szombat délután hazajöttem, készítettem egy nagy adag darálthúsos tésztát édes-savanykás szósszal. este átmentem lipihez és emeséhez társasozni. hajnali ötig építettük catan birodalmát, majd a szőnyegükön pihentem ki minden fáradalmam. vasárnap reggel tízig. lipit ébren találtam, átgurultunk hozzám, majd kiságihoz vettük az irányt. ágika felajánlott nekem egy fűtőtestet, hogy hatékonyabban szálljak harcba a mínuszokkal. mint kiderült az ő általa javasolt berendezés egy radiátor, amiben ugye víz kering, nálam a lakásban viszont gázkonvektor az ami (nem) üzemel. akkor ez bukta. kaptam helyette egy csinos kis olajradiátort, teljesen mobil, még kerekei is vannak.
feljöttünk hozzám, lipi felboncolta a leharcolt konvektort, kiszedte a belsejét, majd tanácstalanul újra összerakta és csodák csodája életre kelt. eddig nem ment bele a gáz, akárhogy is rimánkodtam hozzá, most meg szelel. nem tom mi változott azóta, hogy öcskös 2 hete eljátszotta ugyanezt, de a lényeg nem is a miként, hanem hogy újra tüzet okád. szó szerint. mivel az elektromos begyújtó része bekrepált, ezért a kis kör alakú ablakot szabaddá kellett tennem és egy szülinapi gyertyával kellett begyújtanom az őrlángot. kértem lipit, hogy adjon rá egy kis kakaót, nézzük meg mi fog történni.
sssssssssssszzzzzzzzzzzzzzzzzzz... BUMMMMMMMMMMMMM...
ott téredeltem a konvektor előtt, és a 4 cm átmérőjű lukból 30 centis lángcsóva pörkölte le a pulcsim a hasamnál. beszartunk. 1 perc néma csend. hinnye... kisluk befed, tisztelet megad és azóta vígan melegít. rendkívül élvezem.
délután vendégül láttam jucust és megnéztük a fészkes fenevadakat. woody allenre készült, de eltérítettem szándékától. remélem nem bánta meg. film után hazatekert nyulacskára vigyázni.
én takarítottam. este átjött edit és egy üveg fehér bor mellett megbeszéltük, hogy kivel mi van. most ő is hazavette az irányt, én pedig kezdek elfáradni. az 5 óra alvás kevésnek bizonyul.
kikeresem a vadiúj pryor - wilder filmem és felmászom a galériára. majd édesen elaluszom a 13ik percnél. reggel pedig kezdődjék a robot.
2350
végignéztem a filmet itt a székemben üldögélve... nos azok, akik nem látták, nem veszítettek semmit.
nem lesz ezen a héten új ajtóm :(
nem tom micsinálok a 7végén, de pénteken lesz egy tilos party amire elmennék
és fusiba bannert készítek.
jippieee...
szombat, október 18, 2008
do u have an hour?
2311
élénk hangok, sok magas, hegedű...
szőrős a pofám, borotválni kellene. addig ugra-bugráltam itt a fülhallgatóval a fejemen, amíg csatakokban folyik most rólam a víz. a végén már nagyon régi és igen elvadult zenéket hívtam be a playlistbe. magam is meglepődtem.
megnéztem ma egy általam régóta keresett filmet. fészkes fenevadak a címe és a hal neve wanda második része is lehetne, ha kapcsolódna ahhoz a történethez, de egy utalástól eltekintve csak a szereplők egyeznek meg. kiegészülve kevin kline-nal, akit mindig szivesen nézek, tetszik ahogy játszik. gary oldmannel is így vagyok, attól az idegbeteg figurától, akit a leon a profiban játszik kiráz a hideg. a rohadt dilibogyóival és a nyaktekergetésével.
nah igen, back in action... kis kitérőt tettem, belekukkantottam egy őrült filmbe, de nem ragasztotta a szemem ehhez a pixelhalmazhoz itt. úgyhogy a holywood által megírt scriptet lecserélem arra, ami most formálódik az ujjaim alatt.
az van, hogy nemsokára megint péntek, ami jelenthetné az utolsó munkanapot is a héten, ha nem lenne ez a kis kavar. zsing zsing zsing zsing jönnek mennek a péntekek, fénysebességgel. 168 óra a faszom. túrót. felkelszlefekszel, felkelszlefekszel, tam taram tam taram éééééés megint itt van.
2211 csak egy nappal később, azaz péntek este
just another friday
valamiért nagyon lovagolok ezeken a péntekeken.
egyre több a munka a webáruházban. ez jó, mert gyorsan eltelik a nap. délután négyig. aztán két óra, amivel nem sok mindent tudok kezdeni.
ma meló után átjött szami, beszélgettünk, fociztunk. ő tova sietett egy házibuliba, én tekintettel a holnapi munkanapra nem vetem bele magam az éjszakába. inkább házimunkának szenteltem a szabaidőm. elmosogattam, kimostam pár kétes tisztaságú ruhadarabot, bohóckodtam a súlyzókkal és készülök a zuhany alá.
azon elmélkedtem, hogy szeptember végétől márciusig nem sok napfény jut. mikor elindulok dolgozni a napocska még a felhők mögül kandikál álmosan, odabent az álmennyezetbe ültetett neonok világítják a teret, délután hatkor meg nem csak én végeztem napi teendőimmel, de a Napnak is lejárt a munkaideje hazám felett és más országokat szórja be fényével. jól van, tudom, nem kell nekem fotoszintetizálnom, de mégis vágyom egy kis sütkérezésre. mint egy gyík a kövön.
reggel hirtelen felindulásból kinyitottam a postaládám. erre nem volt példa az elmúlt 51 napban, úgyhogy kellett a reggeli kakaó mellé egy kis lelki tréning is. ahogy vártam dőltek ki a borítékok. jókívánság, kedves szó egy szál se. értelmetlen szórólapok, amiknek még annyi figyelmet sem szenteltem, hogy a címüket elolvassam, egyből a kukába hajítottam őket és hófehér szeretetcsomagok különböző cégektől, akik elvárják, hogy a kínált szolgáltatás -villany, teflon, gáz - ellenében befizessek pár kreditet. ezeket mielőtt még felfoghattam volna számukat begyűrtem a táskámba és csak a webáruház biztonságos falai között álltam neki, hogy mélyükre lessek.
ami meglepetést okozott, az a pannon volt. mivel nem fizettem a számlám amíg a kommunában voltam kikapcsolták a teflonom. hazajövetelemkor egyik első teendőm volt befizetni 20k elmaradást. a lány a pannonnál beütött pár karaktert a gépébe és néhány óra múlva újra bizalmat szavazott nekem a multi. nos a bizalmat nem mérik olcsón. most derült ki számomra, hogy ez a kis művelet 7200 ft-ba került. ami a meglepetés értékét növeli a dolognak az az, hogy a kisasszony biztosított, hogy nem számol fel semmi díjat, elég ha befizetem az elmaradt 2 számlát.
megkérdeztem ma egy corporate slave-et a pannonnál, hogy ez így rendjén van-e. a legbarátságosabb mosolyával közölte, hogy ennek ez az ára. kérdeztem, hogy kedves kolléganője ezt miért nem adta anno tudtomra? válasz nem jött. ennek ez az ára. most már tudom. kösz.
nem hőbörgök, a tanulság az, hogy nem szabad packázni. remélem pannonka sok sok pénzt fektetett azokba a bizonyos ny-i részvényekbe.
most pedig queen best of-ot fogok hallgatni, amire nem volt példa hosszú évek óta.
pedig anno nagyon nagy fan voltam. jártam még a pecsába is a fanclub-ba. őrült tinédzser atti. pvc-ből készült dzsekiben, fekete farmerben, freddys pólóban, dalszövegekkel és kottákkal a kezemben. talán mindenkinek volt egy időszaka amikor csak feketében járt. az enyém eltartott pár évig.
-under pressure- jippieeee :)
ice ice baby :)
nah, eszemben sincs megint nosztalgiázni. abból mindig csak ömlengés lesz. arra meg semmi szükség.
hatalmas problémával ülök szemben. elképzelésem sincs, hogy mit töltsek fel az ipodomra. vki súghatna.
- freddy lecserélve lovasi kicsit szomorkására -
beszéltem ma gyerekkel, plusz, megmutattam szaminak a falra kirakott képregényt. le volt nyűgözve, nem is csoda. dagad a mellem a büszkeségtől, holott max annyival járultam a dologhoz, hogy inspiráltam a lányt. a második eresztést még meg sem osztottam veletek. pedig megérdemli a nyilvánosságot. na, ha holnap baromira fogok unatkozni, akkor felrakom.
- i want to break free - ennek milyen kurva vicces a klippje :)
GOD knows... i am falling in love, i am falling in love for the first time, this time i know it is for real... lehet ezt nem szeretni????
kristivel is váltottam pár szót ma. szegényen erőt vett pár mix hatására egy régi emlék kísértése. a zene barátaim a legkafább dolog és a legjobb drog a wilágon szerintem. se film, se kép, se helyszín nem képes kiváltani annyi és olyan intenzív érzelem zuhatagot, mint egy felcsendülő dallam. plána ha fogékony is rá az ember és nem kell feltétlenül mozartnak születni ehhez. akkora flash az első pár ütemből felismerni az egész számot, végigpörgetni az agyamban mi mindent csináltam amikor azt hallgattam vagy mivel folytatnám.
- most az Innuendo szól, ami leginkább egy nagyon meleg Desperadora hajaz, amint kétségek közt vergődik egy asztal tetjén, hogy miután szitává lőtte a kocsma teljes vendégseregét lehúzzon még egy tequilát vagy rohanjon ágyasa karjaiba és feloldozásért könyörögjön -
- hard life, nah ez azért erős... -
!!!! megjegyzés, innentől valszeg kommentálni fogom az egész albumot, úgyhogy nyugodtan át is ugorhatjátok ezt a részt, én jól szórakozom !!!!
átugrottam pár számot mert nem vettem be a gyomrom, most a miracle-t próbálom lenyelni. nem megy.
AHHHHHHHHHHHH köszönöm... i am going straightly mad... zseniális... esküszöm egész eddig azt hittem h slightly mad... sztem el van baszva a tracklist... fura...
vettem megint gyetyákat és belefaragtam egyet a rendszeresített finlandia üvegbe. szomorúan konstatálom, hogy ez sem a lecsöpős fajta. sose lesz nekem így autentikus gyertyatartó üvegem. mi van manapság a gyertyákkal, elégnek ukmukfuk???
- invisible man, tiszta ghostbusters feeling -
dalszövegek kellene írnom. még sose próbáltam. miként kezdjek hozzá? kell egy téma. szerelem? na pufff... ott elég magasan van léc Elvis miatt.
én vagyok a badman, madman mittomén ámokfutók után szabadon? olyan számokat meg felesleges egyáltalán felénekelni.
kell egy téma... kell egy téma...
- show must go on. az egész innuendo album zseniális úgy ahogy van. emlékeim szerint azon van ez is. -
politikai dalok? jó kis balosak? RATM óta az is lerágott csont. jobbosakat meg nem írok.
gengszteres? lelőlek, mert ránéztél a nőmre, egy gyilkosság nekem pont elég hétfőre, kedden már többre vágyom, a neved rajta a listámon, szerdán felkereslek, koporsóba teszlek, csütörtökön már, a lélekharang hangja száll... najó ez nem megy...
- nahát engem átvertek, a greatest hits 3 csupa vendégzenésszel van megkomponálva,
elcseszték a feketepárduc bulimat... - kurva nagy csend lett. azonnal zenét ide...
(rengeteg pontot teszek ma, csak el ne fogyjon)
oh yeah baby, a tribe called quest - bonita applebaum, így hívják a cicát, aki velünk lakott, amikor kristi beköltözött... (megint a pontok, mi?)
visszajöttem.
jut eszembe. elvileg nemsokára rádió interjúban fogok szerepelni. inkább részt venni. ahogy hallottam átlagos hallgatottsága a műsornak 3 nagyon unatkozó fő. kinda remélem is, mert fogalmam sincs mit akarok mondani. eddig egyszer voltam vendég a tilos rádióban. de akkor elég elhivatott voltam az ellenkultúra irányába. most kicsit hipokratikusnak érezném, ha erről kellene beszélnem, hiszen nem is olyan rég döntöttem úgy, hogy adok egy zsíros esélyt az itteni beilleszkedésemnek. persze ettől még az ott szerzett tapasztalatok valódiak. bár nincs bennük nagy kunszt. bárki elérheti, csak el kell indulnia. ez az érzés torpedózza meg az egészségiskolában való részvételemet is. összeírtam vagy 4 oldalt a kommunában élés mikéntjéről és hogyanáról, de egyre távolibbnak érzem. pláne, hogy előadást tartsak erről jópár gimnazista kölyöknek. bár tapasztalataim szerint csak elkezdeni nehéz, aztán dől belőlem a szó. de úgyis mindig ugyanott lyukadunk ki. " és termesztetek ott füvet?" bazmeg, mintha ez lenne a legfontosabb dolog az egészben. ki nem szarja le azt a kurva füvet? " és ott hogy volt a sex? mindenki kúrt mindenkivel? " ez a másik amitől falra tudok mászni. olyan apróságok, hogyan kerülik el az emberek figyelmét, hogy esetleg azért választja bárki is ezt a fajta életet, mert mondjuk nem esik hasra a megvásárolható termékek kavalkádjától és l'oreal szájfények csillogásától? hogy mondjuk szeretné, ha az élete másról szólna nem a pénzhajkurászásról, hogy nem úgy szeretné végignézni a gyermeke felcseperedését, hogy este hullafáradtan hazamegy és megkérdezi fiacskám kész a leckéd? nincs akkor nyomás a szobádba, addig apád lezuhanyzik, vacsiig meg ne lássalak.
tudom sarkítok. de higyjétek el más az, ha együtt is élsz azzal a kismanóval és miután végeztél a munkával a kertben, beálltál a traktorral, megmostad a kezed odasétálsz a babakocsihoz a nap bármely időszakában és rámosolyogsz. ezt láttam, mint példa gregtől. és nagyon meghatott. tetszett az ötlet, hogy a gyereket az egész közösség neveli, nem az utca, hogy a fiatalokat felnőttként kezelik és nem a tv-re bízzák rá, hanem hagyják hagy próbálgassa a szárnyait.
hogy nincs főnökük, senki aki megmondaná a munkaidő hosszát, mint saját maguk és a természet. és ha végeztek a munkájukkal délután négykor, akkor nem kell még 2 kurva órát ott üldögélniük, hanem kész, ennyi volt mára.
itt megjegyezném, hogy én NAGYON szerencsés helyzetben vagyok a főnökömmel, mert rendes ember és tolerálja olyan hülyeségeimet, amik miatt már nem egy helyről kirúgtak. (nem nyalok, nem olvassa a blogot)
nah persze, ha ennyire zsír ott, akkor miért nem megyek vissza? he?
mert komplex egy dolog ez. mert és ez sose hittem, hogy jelenteni fog valamit, de ennyi külföldön tartózkodás után rájöttem, hogy ez a hazám. semmi turul vagy piros fehér csíkok. csak emlékek. emberek. nyelv. megszokott ízek...
el is szomorít amikor azt hallom, hogy mélymagyarok így meg úgy, meg ettől vagy attól vagy IGAZI magyar. lónak a fasza. köze nincs ennek se a himnuszhoz, se 56-hoz de még trianonhoz se. ezek események. történelem. múlt. kollektív múlt. sokkal személyesebben élem meg a hovatartozásom. persze egoista fasz is vagyok.
kezd megint hosszúra nyúlni ez a post.
pár szó magáról a blogról. nah ehhez kell egy cigi.
gyermekkorom egyik meghatározó könyve volt adrian mole naplója. gondolom ezzel nem vagyok egyedül. miután elolvastam kezdtem el naplót írni. megvan a mai napig, néha el is olvasom, miket gondoltam 14 évesen, mit tartottam fontosnak és milyen sérelmek miatt húztam fel az orrom. mert javarészt erről szóltak azok a bejegyzések. meg is maradt, hobbimmá vált a naplóírás és már vagy 4 könyv van tele életemnek különböző szakaszaival. teljesen véletlenül indult el a blog. nem tudom már miért váltottam át analogból digitálisba és főleg miért lett publikus. mondhatnám, hogy útinaplónak indult, mert akkor kezdtem el írni amikor ciprusra mentem és ezáltal akartam tudatni barátaimmal, azt hogy mi történik velem és jólesett olvasni a hozzászólásaikat, bíztatásukat. aztán önálló életre kelt. offline már nem is írok egy sort sem. minden történés belefolyik a világháló áramába. mivel a blog egyetlen témája az én életem ezért nem is törekszem arra, hogy válogassak a témákban vagy hogy érdekfeszítő legyen minden post. kicsit fura érzés is, hiszen szeretnék annyira eltűnni a rendszer látóköréből amennyire csak lehet. de hát tömegben lehet eltűnni a legjobban.
szóval, nem is tudom, mert nem tudok azok fejével gondolkodni akik rajtam kívűl olvassák ezen sorokat. azt simán megértem, hogy miért érdekes számomra. el tudom képzelni, miért bookmarkolja be pár ember, olyanok, akik ismernek személyesen. de ránézve a statisztikákra úgy tűnik, hogy a visszajáró olvasók száma 80%. és felmerül bennem a kérdés, hogy ti kedves "idegenek" miért érdeklődtök egy általatok nem ismert személy hétköznapi életéről?
anyway...
még mindig nem találtam ki, hogy mit másoljak a zenegépre. pedig már 0015. lassan ideje dodokázni.
felrakok egy 2001 es tilos party hanganyagát, amin ott voltam és végig buliztam. a fél finger lickin' kiadó eljött és hatalmas bulit csaptak már nem tudom hol. arra viszont kristálytisztán emlékszem, hogy remekül éreztem magam én is és a dj-k is. oly annyira, hogy az utolsó egy órában nem raktak mást csak ős funk lemezeket. megerősítve bennem az addig is erős gyanút, hogy a modern zene - értem ezalatt a hip hop, break és house lemezeket - ebből táplálkozik. szóval emlékszem ahogy ott áltam a már jócskán megcsappant közönségú táncparkett közepén, hallgatva a get down on it-ot, és odajött hozzám egy kalapos csóka, majd közölte, hogy csukjam be a szemem és szarjak mindenkire aki még itt van, hagyjam hogy a zene átjárjon és igaziból csak az számít amit itt és most érzek a muzsika hatására. emberünk erősen drog hatása alatt állt, de ez semmit sem vesz le mondanivalója értékéből és abból ahogy akkor éreztem magam. mágikus pillanat volt. hallani azt a zenét, amit annyira szeretek, látni azokat a dj-ket akikre úgy felnézek és átérezni azt, hogy az egész pontosan erről szól... így zenére táncolni pont olyan, mint gyermekként homokvárat építeni és a játékkatonákat felsorakoztatni egymással szemben. eltűnik a játszótér, nincs többé mami vagy papi, életre kelnek a céllövöldében lőtt plasztik bábúk és ott találod magad egy középkori csata közepében védelmezve a királyságod a gonosz hadaktól. nem rendíthet ki semmi, fantáziád kizár minden mást. ez történt meg akkor este ott velem a hangfalak előtt.
élénk hangok, sok magas, hegedű...
szőrős a pofám, borotválni kellene. addig ugra-bugráltam itt a fülhallgatóval a fejemen, amíg csatakokban folyik most rólam a víz. a végén már nagyon régi és igen elvadult zenéket hívtam be a playlistbe. magam is meglepődtem.
megnéztem ma egy általam régóta keresett filmet. fészkes fenevadak a címe és a hal neve wanda második része is lehetne, ha kapcsolódna ahhoz a történethez, de egy utalástól eltekintve csak a szereplők egyeznek meg. kiegészülve kevin kline-nal, akit mindig szivesen nézek, tetszik ahogy játszik. gary oldmannel is így vagyok, attól az idegbeteg figurától, akit a leon a profiban játszik kiráz a hideg. a rohadt dilibogyóival és a nyaktekergetésével.
nah igen, back in action... kis kitérőt tettem, belekukkantottam egy őrült filmbe, de nem ragasztotta a szemem ehhez a pixelhalmazhoz itt. úgyhogy a holywood által megírt scriptet lecserélem arra, ami most formálódik az ujjaim alatt.
az van, hogy nemsokára megint péntek, ami jelenthetné az utolsó munkanapot is a héten, ha nem lenne ez a kis kavar. zsing zsing zsing zsing jönnek mennek a péntekek, fénysebességgel. 168 óra a faszom. túrót. felkelszlefekszel, felkelszlefekszel, tam taram tam taram éééééés megint itt van.
2211 csak egy nappal később, azaz péntek este
just another friday
valamiért nagyon lovagolok ezeken a péntekeken.
egyre több a munka a webáruházban. ez jó, mert gyorsan eltelik a nap. délután négyig. aztán két óra, amivel nem sok mindent tudok kezdeni.
ma meló után átjött szami, beszélgettünk, fociztunk. ő tova sietett egy házibuliba, én tekintettel a holnapi munkanapra nem vetem bele magam az éjszakába. inkább házimunkának szenteltem a szabaidőm. elmosogattam, kimostam pár kétes tisztaságú ruhadarabot, bohóckodtam a súlyzókkal és készülök a zuhany alá.
azon elmélkedtem, hogy szeptember végétől márciusig nem sok napfény jut. mikor elindulok dolgozni a napocska még a felhők mögül kandikál álmosan, odabent az álmennyezetbe ültetett neonok világítják a teret, délután hatkor meg nem csak én végeztem napi teendőimmel, de a Napnak is lejárt a munkaideje hazám felett és más országokat szórja be fényével. jól van, tudom, nem kell nekem fotoszintetizálnom, de mégis vágyom egy kis sütkérezésre. mint egy gyík a kövön.
reggel hirtelen felindulásból kinyitottam a postaládám. erre nem volt példa az elmúlt 51 napban, úgyhogy kellett a reggeli kakaó mellé egy kis lelki tréning is. ahogy vártam dőltek ki a borítékok. jókívánság, kedves szó egy szál se. értelmetlen szórólapok, amiknek még annyi figyelmet sem szenteltem, hogy a címüket elolvassam, egyből a kukába hajítottam őket és hófehér szeretetcsomagok különböző cégektől, akik elvárják, hogy a kínált szolgáltatás -villany, teflon, gáz - ellenében befizessek pár kreditet. ezeket mielőtt még felfoghattam volna számukat begyűrtem a táskámba és csak a webáruház biztonságos falai között álltam neki, hogy mélyükre lessek.
ami meglepetést okozott, az a pannon volt. mivel nem fizettem a számlám amíg a kommunában voltam kikapcsolták a teflonom. hazajövetelemkor egyik első teendőm volt befizetni 20k elmaradást. a lány a pannonnál beütött pár karaktert a gépébe és néhány óra múlva újra bizalmat szavazott nekem a multi. nos a bizalmat nem mérik olcsón. most derült ki számomra, hogy ez a kis művelet 7200 ft-ba került. ami a meglepetés értékét növeli a dolognak az az, hogy a kisasszony biztosított, hogy nem számol fel semmi díjat, elég ha befizetem az elmaradt 2 számlát.
megkérdeztem ma egy corporate slave-et a pannonnál, hogy ez így rendjén van-e. a legbarátságosabb mosolyával közölte, hogy ennek ez az ára. kérdeztem, hogy kedves kolléganője ezt miért nem adta anno tudtomra? válasz nem jött. ennek ez az ára. most már tudom. kösz.
nem hőbörgök, a tanulság az, hogy nem szabad packázni. remélem pannonka sok sok pénzt fektetett azokba a bizonyos ny-i részvényekbe.
most pedig queen best of-ot fogok hallgatni, amire nem volt példa hosszú évek óta.
pedig anno nagyon nagy fan voltam. jártam még a pecsába is a fanclub-ba. őrült tinédzser atti. pvc-ből készült dzsekiben, fekete farmerben, freddys pólóban, dalszövegekkel és kottákkal a kezemben. talán mindenkinek volt egy időszaka amikor csak feketében járt. az enyém eltartott pár évig.
-under pressure- jippieeee :)
ice ice baby :)
nah, eszemben sincs megint nosztalgiázni. abból mindig csak ömlengés lesz. arra meg semmi szükség.
hatalmas problémával ülök szemben. elképzelésem sincs, hogy mit töltsek fel az ipodomra. vki súghatna.
- freddy lecserélve lovasi kicsit szomorkására -
beszéltem ma gyerekkel, plusz, megmutattam szaminak a falra kirakott képregényt. le volt nyűgözve, nem is csoda. dagad a mellem a büszkeségtől, holott max annyival járultam a dologhoz, hogy inspiráltam a lányt. a második eresztést még meg sem osztottam veletek. pedig megérdemli a nyilvánosságot. na, ha holnap baromira fogok unatkozni, akkor felrakom.
- i want to break free - ennek milyen kurva vicces a klippje :)
GOD knows... i am falling in love, i am falling in love for the first time, this time i know it is for real... lehet ezt nem szeretni????
kristivel is váltottam pár szót ma. szegényen erőt vett pár mix hatására egy régi emlék kísértése. a zene barátaim a legkafább dolog és a legjobb drog a wilágon szerintem. se film, se kép, se helyszín nem képes kiváltani annyi és olyan intenzív érzelem zuhatagot, mint egy felcsendülő dallam. plána ha fogékony is rá az ember és nem kell feltétlenül mozartnak születni ehhez. akkora flash az első pár ütemből felismerni az egész számot, végigpörgetni az agyamban mi mindent csináltam amikor azt hallgattam vagy mivel folytatnám.
- most az Innuendo szól, ami leginkább egy nagyon meleg Desperadora hajaz, amint kétségek közt vergődik egy asztal tetjén, hogy miután szitává lőtte a kocsma teljes vendégseregét lehúzzon még egy tequilát vagy rohanjon ágyasa karjaiba és feloldozásért könyörögjön -
- hard life, nah ez azért erős... -
!!!! megjegyzés, innentől valszeg kommentálni fogom az egész albumot, úgyhogy nyugodtan át is ugorhatjátok ezt a részt, én jól szórakozom !!!!
átugrottam pár számot mert nem vettem be a gyomrom, most a miracle-t próbálom lenyelni. nem megy.
AHHHHHHHHHHHH köszönöm... i am going straightly mad... zseniális... esküszöm egész eddig azt hittem h slightly mad... sztem el van baszva a tracklist... fura...
vettem megint gyetyákat és belefaragtam egyet a rendszeresített finlandia üvegbe. szomorúan konstatálom, hogy ez sem a lecsöpős fajta. sose lesz nekem így autentikus gyertyatartó üvegem. mi van manapság a gyertyákkal, elégnek ukmukfuk???
- invisible man, tiszta ghostbusters feeling -
dalszövegek kellene írnom. még sose próbáltam. miként kezdjek hozzá? kell egy téma. szerelem? na pufff... ott elég magasan van léc Elvis miatt.
én vagyok a badman, madman mittomén ámokfutók után szabadon? olyan számokat meg felesleges egyáltalán felénekelni.
kell egy téma... kell egy téma...
- show must go on. az egész innuendo album zseniális úgy ahogy van. emlékeim szerint azon van ez is. -
politikai dalok? jó kis balosak? RATM óta az is lerágott csont. jobbosakat meg nem írok.
gengszteres? lelőlek, mert ránéztél a nőmre, egy gyilkosság nekem pont elég hétfőre, kedden már többre vágyom, a neved rajta a listámon, szerdán felkereslek, koporsóba teszlek, csütörtökön már, a lélekharang hangja száll... najó ez nem megy...
- nahát engem átvertek, a greatest hits 3 csupa vendégzenésszel van megkomponálva,
elcseszték a feketepárduc bulimat... - kurva nagy csend lett. azonnal zenét ide...
(rengeteg pontot teszek ma, csak el ne fogyjon)
oh yeah baby, a tribe called quest - bonita applebaum, így hívják a cicát, aki velünk lakott, amikor kristi beköltözött... (megint a pontok, mi?)
visszajöttem.
jut eszembe. elvileg nemsokára rádió interjúban fogok szerepelni. inkább részt venni. ahogy hallottam átlagos hallgatottsága a műsornak 3 nagyon unatkozó fő. kinda remélem is, mert fogalmam sincs mit akarok mondani. eddig egyszer voltam vendég a tilos rádióban. de akkor elég elhivatott voltam az ellenkultúra irányába. most kicsit hipokratikusnak érezném, ha erről kellene beszélnem, hiszen nem is olyan rég döntöttem úgy, hogy adok egy zsíros esélyt az itteni beilleszkedésemnek. persze ettől még az ott szerzett tapasztalatok valódiak. bár nincs bennük nagy kunszt. bárki elérheti, csak el kell indulnia. ez az érzés torpedózza meg az egészségiskolában való részvételemet is. összeírtam vagy 4 oldalt a kommunában élés mikéntjéről és hogyanáról, de egyre távolibbnak érzem. pláne, hogy előadást tartsak erről jópár gimnazista kölyöknek. bár tapasztalataim szerint csak elkezdeni nehéz, aztán dől belőlem a szó. de úgyis mindig ugyanott lyukadunk ki. " és termesztetek ott füvet?" bazmeg, mintha ez lenne a legfontosabb dolog az egészben. ki nem szarja le azt a kurva füvet? " és ott hogy volt a sex? mindenki kúrt mindenkivel? " ez a másik amitől falra tudok mászni. olyan apróságok, hogyan kerülik el az emberek figyelmét, hogy esetleg azért választja bárki is ezt a fajta életet, mert mondjuk nem esik hasra a megvásárolható termékek kavalkádjától és l'oreal szájfények csillogásától? hogy mondjuk szeretné, ha az élete másról szólna nem a pénzhajkurászásról, hogy nem úgy szeretné végignézni a gyermeke felcseperedését, hogy este hullafáradtan hazamegy és megkérdezi fiacskám kész a leckéd? nincs akkor nyomás a szobádba, addig apád lezuhanyzik, vacsiig meg ne lássalak.
tudom sarkítok. de higyjétek el más az, ha együtt is élsz azzal a kismanóval és miután végeztél a munkával a kertben, beálltál a traktorral, megmostad a kezed odasétálsz a babakocsihoz a nap bármely időszakában és rámosolyogsz. ezt láttam, mint példa gregtől. és nagyon meghatott. tetszett az ötlet, hogy a gyereket az egész közösség neveli, nem az utca, hogy a fiatalokat felnőttként kezelik és nem a tv-re bízzák rá, hanem hagyják hagy próbálgassa a szárnyait.
hogy nincs főnökük, senki aki megmondaná a munkaidő hosszát, mint saját maguk és a természet. és ha végeztek a munkájukkal délután négykor, akkor nem kell még 2 kurva órát ott üldögélniük, hanem kész, ennyi volt mára.
itt megjegyezném, hogy én NAGYON szerencsés helyzetben vagyok a főnökömmel, mert rendes ember és tolerálja olyan hülyeségeimet, amik miatt már nem egy helyről kirúgtak. (nem nyalok, nem olvassa a blogot)
nah persze, ha ennyire zsír ott, akkor miért nem megyek vissza? he?
mert komplex egy dolog ez. mert és ez sose hittem, hogy jelenteni fog valamit, de ennyi külföldön tartózkodás után rájöttem, hogy ez a hazám. semmi turul vagy piros fehér csíkok. csak emlékek. emberek. nyelv. megszokott ízek...
el is szomorít amikor azt hallom, hogy mélymagyarok így meg úgy, meg ettől vagy attól vagy IGAZI magyar. lónak a fasza. köze nincs ennek se a himnuszhoz, se 56-hoz de még trianonhoz se. ezek események. történelem. múlt. kollektív múlt. sokkal személyesebben élem meg a hovatartozásom. persze egoista fasz is vagyok.
kezd megint hosszúra nyúlni ez a post.
pár szó magáról a blogról. nah ehhez kell egy cigi.
gyermekkorom egyik meghatározó könyve volt adrian mole naplója. gondolom ezzel nem vagyok egyedül. miután elolvastam kezdtem el naplót írni. megvan a mai napig, néha el is olvasom, miket gondoltam 14 évesen, mit tartottam fontosnak és milyen sérelmek miatt húztam fel az orrom. mert javarészt erről szóltak azok a bejegyzések. meg is maradt, hobbimmá vált a naplóírás és már vagy 4 könyv van tele életemnek különböző szakaszaival. teljesen véletlenül indult el a blog. nem tudom már miért váltottam át analogból digitálisba és főleg miért lett publikus. mondhatnám, hogy útinaplónak indult, mert akkor kezdtem el írni amikor ciprusra mentem és ezáltal akartam tudatni barátaimmal, azt hogy mi történik velem és jólesett olvasni a hozzászólásaikat, bíztatásukat. aztán önálló életre kelt. offline már nem is írok egy sort sem. minden történés belefolyik a világháló áramába. mivel a blog egyetlen témája az én életem ezért nem is törekszem arra, hogy válogassak a témákban vagy hogy érdekfeszítő legyen minden post. kicsit fura érzés is, hiszen szeretnék annyira eltűnni a rendszer látóköréből amennyire csak lehet. de hát tömegben lehet eltűnni a legjobban.
szóval, nem is tudom, mert nem tudok azok fejével gondolkodni akik rajtam kívűl olvassák ezen sorokat. azt simán megértem, hogy miért érdekes számomra. el tudom képzelni, miért bookmarkolja be pár ember, olyanok, akik ismernek személyesen. de ránézve a statisztikákra úgy tűnik, hogy a visszajáró olvasók száma 80%. és felmerül bennem a kérdés, hogy ti kedves "idegenek" miért érdeklődtök egy általatok nem ismert személy hétköznapi életéről?
anyway...
még mindig nem találtam ki, hogy mit másoljak a zenegépre. pedig már 0015. lassan ideje dodokázni.
felrakok egy 2001 es tilos party hanganyagát, amin ott voltam és végig buliztam. a fél finger lickin' kiadó eljött és hatalmas bulit csaptak már nem tudom hol. arra viszont kristálytisztán emlékszem, hogy remekül éreztem magam én is és a dj-k is. oly annyira, hogy az utolsó egy órában nem raktak mást csak ős funk lemezeket. megerősítve bennem az addig is erős gyanút, hogy a modern zene - értem ezalatt a hip hop, break és house lemezeket - ebből táplálkozik. szóval emlékszem ahogy ott áltam a már jócskán megcsappant közönségú táncparkett közepén, hallgatva a get down on it-ot, és odajött hozzám egy kalapos csóka, majd közölte, hogy csukjam be a szemem és szarjak mindenkire aki még itt van, hagyjam hogy a zene átjárjon és igaziból csak az számít amit itt és most érzek a muzsika hatására. emberünk erősen drog hatása alatt állt, de ez semmit sem vesz le mondanivalója értékéből és abból ahogy akkor éreztem magam. mágikus pillanat volt. hallani azt a zenét, amit annyira szeretek, látni azokat a dj-ket akikre úgy felnézek és átérezni azt, hogy az egész pontosan erről szól... így zenére táncolni pont olyan, mint gyermekként homokvárat építeni és a játékkatonákat felsorakoztatni egymással szemben. eltűnik a játszótér, nincs többé mami vagy papi, életre kelnek a céllövöldében lőtt plasztik bábúk és ott találod magad egy középkori csata közepében védelmezve a királyságod a gonosz hadaktól. nem rendíthet ki semmi, fantáziád kizár minden mást. ez történt meg akkor este ott velem a hangfalak előtt.
csütörtök, október 16, 2008
mit csinált?
víg napot elvtársak
hogy vagytok? élet szép és egyéb közhelyek?
s65nél minden rendben. meg van fáradva. dorbézolt a lelkem kicsit. munka végén felhítta szami haverját, aki a kerületben tompított. drótszamarával befarolt az épület elé, ahol a dorbéz megvalósult és ismeretlen fejekbe botlott. volt ott sok érdekes ember, szerda délutánt meghazudtoló módon öntötték le a torkukon a lét és szívták magukba a beat-et a youtube-ról. a célszemély eleinte még observer módban álldigált, magát a konyhapultnak döntve, majd bekapcsolódott és sokat beszélt a szájával. szóba jött a múltja és jelene. a lé meg folyt le a torkán. nem kell aggódni, nem ám ilyen kispolgári, harácsoló módón. tudatosan mellékszálba.
ismerkedett motoros lánnyal, szót váltott női magazin experttel és gondolatot cserélt survivor túlélővel.
éjfélkor oszolj, hazatekert, ledobta magáról a ruhát és gyűrött takarói között álomba merült.
reggel meg bejött dolgozni...
hogy vagytok? élet szép és egyéb közhelyek?
s65nél minden rendben. meg van fáradva. dorbézolt a lelkem kicsit. munka végén felhítta szami haverját, aki a kerületben tompított. drótszamarával befarolt az épület elé, ahol a dorbéz megvalósult és ismeretlen fejekbe botlott. volt ott sok érdekes ember, szerda délutánt meghazudtoló módon öntötték le a torkukon a lét és szívták magukba a beat-et a youtube-ról. a célszemély eleinte még observer módban álldigált, magát a konyhapultnak döntve, majd bekapcsolódott és sokat beszélt a szájával. szóba jött a múltja és jelene. a lé meg folyt le a torkán. nem kell aggódni, nem ám ilyen kispolgári, harácsoló módón. tudatosan mellékszálba.
ismerkedett motoros lánnyal, szót váltott női magazin experttel és gondolatot cserélt survivor túlélővel.
éjfélkor oszolj, hazatekert, ledobta magáról a ruhát és gyűrött takarói között álomba merült.
reggel meg bejött dolgozni...
szerda, október 15, 2008
somebody is watching me...
hi boys and girls
atti is here, a webaruhazból nyomja ma nektek a show-t. elhatároztam, hogy csak szép dolgokról fogok írni.
kezdem azzal ... és még sorolhatnám. időt kérek, gondolkodom.
szép pld, hogy rengeteg időm van magammal foglalkozni. és remek társaság vagyok. már ismerem magam kívül belül. lassan kiépítek még1 személyiséget, még izgibb lesz úgy.
rájöttem egy nyelvtani problémára is. a "sör" szó módosul a beviteltől függően. az első még rövid ö-vel írandó és ejtendő. a második korsónál is a helyes ejtés "kérek egy sört". ahogy telnek az órák nyúlik meg a két kis pontocska vesszőkévé a karika tetején és lesz belőle
- mit adhatok?
- sőőőőőőőőőőőőőrt...
tegnap egyik kedvenc szórakozásomnak hódoltam és elkezdtem eladó tanyákat nézni az express..hu-n. rengeteg álomszép házikó várja, hogy életet vigyenek belé. karámmal, búboskemencével, fehérre mázolt falakkal, tetőgerendával, erdő mellett, szántó oldalában, halastóval a közepin. szeretem dédelgetni az ötletet, hogy pár emberrel leköltözünk egy ilyen helyre és ott élünk boldogan. btw, ha valaki érez magában késztetés, hogy belevágjon egy ilyen projectbe az ne habozzon értesíteni engem.
gondolkodtam, hogy miből lehetne bevételt kovácsolni. az egyik tanya bp-től 40 km-re volt és tartozott hozzá egy épület 6 lógarázzsal. azt ki lehetne adni pld pesti huszároknak és lovagináknak. cserébe mi megetetjük, sétáltatjuk, gondozzuk meg puszilgatjuk kis kedvenceiket.
vendégház is volt, ahol meghúzhatják magukat meg egymást a lólátogatók. erről álmodoztam tegnap...
atti is here, a webaruhazból nyomja ma nektek a show-t. elhatároztam, hogy csak szép dolgokról fogok írni.
kezdem azzal ... és még sorolhatnám. időt kérek, gondolkodom.
szép pld, hogy rengeteg időm van magammal foglalkozni. és remek társaság vagyok. már ismerem magam kívül belül. lassan kiépítek még1 személyiséget, még izgibb lesz úgy.
rájöttem egy nyelvtani problémára is. a "sör" szó módosul a beviteltől függően. az első még rövid ö-vel írandó és ejtendő. a második korsónál is a helyes ejtés "kérek egy sört". ahogy telnek az órák nyúlik meg a két kis pontocska vesszőkévé a karika tetején és lesz belőle
- mit adhatok?
- sőőőőőőőőőőőőőrt...
tegnap egyik kedvenc szórakozásomnak hódoltam és elkezdtem eladó tanyákat nézni az express..hu-n. rengeteg álomszép házikó várja, hogy életet vigyenek belé. karámmal, búboskemencével, fehérre mázolt falakkal, tetőgerendával, erdő mellett, szántó oldalában, halastóval a közepin. szeretem dédelgetni az ötletet, hogy pár emberrel leköltözünk egy ilyen helyre és ott élünk boldogan. btw, ha valaki érez magában késztetés, hogy belevágjon egy ilyen projectbe az ne habozzon értesíteni engem.
gondolkodtam, hogy miből lehetne bevételt kovácsolni. az egyik tanya bp-től 40 km-re volt és tartozott hozzá egy épület 6 lógarázzsal. azt ki lehetne adni pld pesti huszároknak és lovagináknak. cserébe mi megetetjük, sétáltatjuk, gondozzuk meg puszilgatjuk kis kedvenceiket.
vendégház is volt, ahol meghúzhatják magukat meg egymást a lólátogatók. erről álmodoztam tegnap...
hétfő, október 13, 2008
gasztro trip
loop-olva érzem magam. ahogy szoktam.
mókuskerék called life nem emészthető. szedek hozzá bilagitot, partyk, nők és alkohol formájában, de inkább új étrendre térnék át, már megint.
ennék egy adag friss hús levest. csak nem tudom melyik hentesben kell hozzá megvenni a belevaló pipit.
innék rá egy korty bye-italt, hogy régi démonoktól megszabaduljak könnyedén.
fő fogásnak rántott agyvelő, hogy a dolgokat folyamatában lássam, csapdákból ne utólag másszak ki és a buktatók után ne szorítsam a zsepit az orromra.
desszertnek Sacher torta, benne egy piros pirulával, ami visszavisz oda ahol régen jártam.
és mindezt leöblíteném valami tömény jósággal.
majd szárazon leküldenék egy zacskó tartósítószert, hogy többet soha el ne rontsam, el ne romolhasson.
mókuskerék called life nem emészthető. szedek hozzá bilagitot, partyk, nők és alkohol formájában, de inkább új étrendre térnék át, már megint.
ennék egy adag friss hús levest. csak nem tudom melyik hentesben kell hozzá megvenni a belevaló pipit.
innék rá egy korty bye-italt, hogy régi démonoktól megszabaduljak könnyedén.
fő fogásnak rántott agyvelő, hogy a dolgokat folyamatában lássam, csapdákból ne utólag másszak ki és a buktatók után ne szorítsam a zsepit az orromra.
desszertnek Sacher torta, benne egy piros pirulával, ami visszavisz oda ahol régen jártam.
és mindezt leöblíteném valami tömény jósággal.
majd szárazon leküldenék egy zacskó tartósítószert, hogy többet soha el ne rontsam, el ne romolhasson.
hiába mész az erdőbe...
nem, nem kirándulni voltam és ábrándultam ki, hogy nem találtam fákat...
lustálkodtam egész hétvégén és amikor meguntam akkor is folytattam.
ha jól emlékszem, péntek este a világon semmit sem csináltam. ezt szombaton sem hagytam abba. délután átjött dorka. brassóit főztünk és piros bort ittunk. készültünk az éjszakára. fél 11 körül a 7es felé vettük az irányt. a buszmegállóban rájöttem, hogy pénzt nem hoztam magammal. akkor séta vissza. astorian talákoztam szamival. lesétáltunk a ráday-ba. ott még több barát.
a hely még kinéz valahogy, de a hang az katasztrófa. az első hangfal előtt vertünk tanyát, amitől hamar megsüketültem, de legalább nem egy dobozt kellett hallgatnom egész éjjel. magyar dj-k nyomták a slágereket. house of pain-től a ratm-ik. már vártam meat katie-t mint a messiást, hogy véget vessen ennek. nem is kellett csalódnom. 2 óra csodaszép house muzsika szólalt meg a kezei alatt.
kimentünk cigiért, amit nem kaptunk, de egy gyros-t benyomtunk.
vasárnap este átjött cukorka. beszélgettünk, megnéztük az agyament haary-t majd aludtunk.
ennyi volt a weekend. percről percre. nekem teljesen megfelelt.
ma itt melóban csak a titánokkal vagyok. főnök költöztet.
majd ha történik vmi vagy eszembe jut akkor megírom. a semmiről ez a pár sor is elég kell hogy legyen.
lustálkodtam egész hétvégén és amikor meguntam akkor is folytattam.
ha jól emlékszem, péntek este a világon semmit sem csináltam. ezt szombaton sem hagytam abba. délután átjött dorka. brassóit főztünk és piros bort ittunk. készültünk az éjszakára. fél 11 körül a 7es felé vettük az irányt. a buszmegállóban rájöttem, hogy pénzt nem hoztam magammal. akkor séta vissza. astorian talákoztam szamival. lesétáltunk a ráday-ba. ott még több barát.
a hely még kinéz valahogy, de a hang az katasztrófa. az első hangfal előtt vertünk tanyát, amitől hamar megsüketültem, de legalább nem egy dobozt kellett hallgatnom egész éjjel. magyar dj-k nyomták a slágereket. house of pain-től a ratm-ik. már vártam meat katie-t mint a messiást, hogy véget vessen ennek. nem is kellett csalódnom. 2 óra csodaszép house muzsika szólalt meg a kezei alatt.
kimentünk cigiért, amit nem kaptunk, de egy gyros-t benyomtunk.
vasárnap este átjött cukorka. beszélgettünk, megnéztük az agyament haary-t majd aludtunk.
ennyi volt a weekend. percről percre. nekem teljesen megfelelt.
ma itt melóban csak a titánokkal vagyok. főnök költöztet.
majd ha történik vmi vagy eszembe jut akkor megírom. a semmiről ez a pár sor is elég kell hogy legyen.
péntek, október 10, 2008
boldog szülinapot lipi!!!
úgy is van...
tegnap meló után vendégül láttam ablakbeépítő emberemet. megnyugtatott, hogy a wilágon semmi köze nincs az ajtósokhoz és velük ellentétben ő tuti, hogy minőségi munkát fog végezni. kösszép. emelt az áron még 2k-t, majd elsietett. így kell ezt.
vámpír volt tervben estére, de még a kádban ázott otthon, úgyhogy lehajtottam a fejem és azonnal el is szenderültem.
egy óra múlva ébredtem a teflonra. vámpír marad is otthon, én viszont szedjem a cókmókom is menjek inni a gödörbe haverokkal. nem is kérdés. atléta, poló, 2 pulcsi felölt és hajrá. kis csapatunk úgy vonult a nyugati mellett sörrel a kezében, mintha újta 22 évesek lennénk. gödörben talákoztunk még több baráttal, élveztük a jó időt, a keserű seritalt és storyzgattunk. éjjel egy körül döntöttünk úgy danival, hogy ideje hazasétálni. egy óra gyalogolás, közben egy sör, pár szál cigi és fél terra adat mindennapjainkról.
reggel kipihenten felébredtem egy különös álomból. Rómában jártam egy lánnyal (asszem ariel) túristáskodtunk, amikor is szembejött velem a daft punk, bukósisakkal és haverkodtuni kezdtünk. beszélgettünk, ők lecserélték a bukót cowboy kalapra és kiderült, hogy van egy kislányuk és hogy összeházasodtak meg melegek.
reggel igen rendesen meg voltam kavarodva, hogy ez meg mi???
most itt melóban. vmiért remek kedvvel. nem tom. csak vigyorgok.
és ami a lényeg
Lipi, Isten éltessen sokáig haver. Bírlak. Nagyon. Te vén fasz :P
tegnap meló után vendégül láttam ablakbeépítő emberemet. megnyugtatott, hogy a wilágon semmi köze nincs az ajtósokhoz és velük ellentétben ő tuti, hogy minőségi munkát fog végezni. kösszép. emelt az áron még 2k-t, majd elsietett. így kell ezt.
vámpír volt tervben estére, de még a kádban ázott otthon, úgyhogy lehajtottam a fejem és azonnal el is szenderültem.
egy óra múlva ébredtem a teflonra. vámpír marad is otthon, én viszont szedjem a cókmókom is menjek inni a gödörbe haverokkal. nem is kérdés. atléta, poló, 2 pulcsi felölt és hajrá. kis csapatunk úgy vonult a nyugati mellett sörrel a kezében, mintha újta 22 évesek lennénk. gödörben talákoztunk még több baráttal, élveztük a jó időt, a keserű seritalt és storyzgattunk. éjjel egy körül döntöttünk úgy danival, hogy ideje hazasétálni. egy óra gyalogolás, közben egy sör, pár szál cigi és fél terra adat mindennapjainkról.
reggel kipihenten felébredtem egy különös álomból. Rómában jártam egy lánnyal (asszem ariel) túristáskodtunk, amikor is szembejött velem a daft punk, bukósisakkal és haverkodtuni kezdtünk. beszélgettünk, ők lecserélték a bukót cowboy kalapra és kiderült, hogy van egy kislányuk és hogy összeházasodtak meg melegek.
reggel igen rendesen meg voltam kavarodva, hogy ez meg mi???
most itt melóban. vmiért remek kedvvel. nem tom. csak vigyorgok.
és ami a lényeg
Lipi, Isten éltessen sokáig haver. Bírlak. Nagyon. Te vén fasz :P
csütörtök, október 09, 2008
villámidő
annyi időm van, hogy leírom. baj az, h időm több, mint mondanivalóm, de mivel minden szavam arany ezért belefér.
arról írok, hogy milyen gyorsan telik az idő. és arról is, hogy mindezen idő, milyen unalmasan telik. talán, ha nem egy webaruhazban dolgoznék, hanem mint mondjuk oroszlánszelidítő vagy hegyimentő, estleg lánykollégiumban kisegítő munkatárs.
szürke a hétköznap. nincsen benne szín. tenni kell bele. gondolom az se segít, hogy munka után nem az élvezetek sűrűjébe vetem bele magam, hanem jocky ewing bőrfotelem kényelmes ölébe.
éppen ezért
mától minden más lesz
megnéztem, hogy hétvégén melyik lemezlovasok érkeznek hazámba pakolászni. régi ismerősre bukkantam. meat katie. kérdés eldőlt. szombat este house.
ma este meg átjön vámpírka. gondolom mozizunk. bár vele nem könnyű filmet nézni, mert zsigerből utáljuk egymás izlését.
arról írok, hogy milyen gyorsan telik az idő. és arról is, hogy mindezen idő, milyen unalmasan telik. talán, ha nem egy webaruhazban dolgoznék, hanem mint mondjuk oroszlánszelidítő vagy hegyimentő, estleg lánykollégiumban kisegítő munkatárs.
szürke a hétköznap. nincsen benne szín. tenni kell bele. gondolom az se segít, hogy munka után nem az élvezetek sűrűjébe vetem bele magam, hanem jocky ewing bőrfotelem kényelmes ölébe.
éppen ezért
mától minden más lesz
megnéztem, hogy hétvégén melyik lemezlovasok érkeznek hazámba pakolászni. régi ismerősre bukkantam. meat katie. kérdés eldőlt. szombat este house.
ma este meg átjön vámpírka. gondolom mozizunk. bár vele nem könnyű filmet nézni, mert zsigerből utáljuk egymás izlését.
the doors
nah akkor most puffff
ajtót akarok. bejáratit. a régit egyszer berúgtam, meg nem szigetel meg a torka véres.
hol kezdjem a fejtegetést... LEEGYSZERŰSÍTETT KATEGORIZÁLÁSA EMBERTÁRSAIMNAK
vannak a szakik. jómunkásemberek, pókhassal, borostásan, kék overálban, rajta fehér pöttyökkel, jó esetben diszperzit, nem pedig romantikus dulakodás nyomai marikával a kocsma mögött hajnali egykor.
ezek a mókusok tudják, hogy olyan hatalom van a kezükben, amihez a sok büdös intellektuel hozzá se tud szagolni. elromlik az autód? villanyt kéne szerelni? ajtó csere? nah most megfizetsz te geci. ülsz a kis irodában, mi? bájcsevegsz a kúl telefonodon. baszod a zinternetet? NOW IT'S MY TURN.
mióta elkezdődött az ajtócsere project már 3x változott az ár, 2x módosult a szerződés és még mindig csak ott tartunk, hogy kijön a szaki megnézni az ablakot. amit nem is fog látni, mivel neki kell hoznia. akkor meg leméri, amit szintén nem fog tudni, mert az ajtóhoz képest változik a méret, amit meg még nem raktak be.
akkor minek jön? pénzé'. azé' jön. a kiros art directorok nem dologznak olyan órabérrel, mint amit ezek a mesteremberek legombolnak az egyszerű halandókról. az elnyomott munkásosztály. a proletárok hada.
puffogok persze, mert kurvára nem értem, miért úgy rendezkedtünk be, hogy láncban húzza le minden ember a másikat. az egész egy bazi nagy körforgalom, minden kijárójánál egy toll kapuval. a vicc benne, hogy előrébb nem haladsz, csak keringsz és fizetsz.
ajtót akarok. bejáratit. a régit egyszer berúgtam, meg nem szigetel meg a torka véres.
hol kezdjem a fejtegetést... LEEGYSZERŰSÍTETT KATEGORIZÁLÁSA EMBERTÁRSAIMNAK
vannak a szakik. jómunkásemberek, pókhassal, borostásan, kék overálban, rajta fehér pöttyökkel, jó esetben diszperzit, nem pedig romantikus dulakodás nyomai marikával a kocsma mögött hajnali egykor.
ezek a mókusok tudják, hogy olyan hatalom van a kezükben, amihez a sok büdös intellektuel hozzá se tud szagolni. elromlik az autód? villanyt kéne szerelni? ajtó csere? nah most megfizetsz te geci. ülsz a kis irodában, mi? bájcsevegsz a kúl telefonodon. baszod a zinternetet? NOW IT'S MY TURN.
mióta elkezdődött az ajtócsere project már 3x változott az ár, 2x módosult a szerződés és még mindig csak ott tartunk, hogy kijön a szaki megnézni az ablakot. amit nem is fog látni, mivel neki kell hoznia. akkor meg leméri, amit szintén nem fog tudni, mert az ajtóhoz képest változik a méret, amit meg még nem raktak be.
akkor minek jön? pénzé'. azé' jön. a kiros art directorok nem dologznak olyan órabérrel, mint amit ezek a mesteremberek legombolnak az egyszerű halandókról. az elnyomott munkásosztály. a proletárok hada.
puffogok persze, mert kurvára nem értem, miért úgy rendezkedtünk be, hogy láncban húzza le minden ember a másikat. az egész egy bazi nagy körforgalom, minden kijárójánál egy toll kapuval. a vicc benne, hogy előrébb nem haladsz, csak keringsz és fizetsz.
szerda, október 08, 2008
kedd, október 07, 2008
pársor
telik múlik az idő
megszólal a bejárati ajtó csengője. jönnek be rajta a népek... ugyanazokat kérdezik.
ma este kikapcsolunk. átjön sinkó, megiszunk sok sört, felrakunk pár lemezt.
ajtócsere bonyolódik.
egészséget kell szereznem.
megszólal a bejárati ajtó csengője. jönnek be rajta a népek... ugyanazokat kérdezik.
ma este kikapcsolunk. átjön sinkó, megiszunk sok sört, felrakunk pár lemezt.
ajtócsere bonyolódik.
egészséget kell szereznem.
hétfő, október 06, 2008
szedik fel a betont a távolban...
- DELETED -
m.á.s.n.a.p.
nézzünk ki az ablakon. szürke az ég. esik az eső. idebent 4 nemszőke kérdezgeti, hogy mizu velem. megvagyok csajok kösszép. de azért nem kell ennyire kiabálni.
vettem ma a patikában kamilla teát, felforraltam vízet és beletunkoltam a szemem. nem hatott. aztán bekentem a krémmel. nem hatott. most napszemüvegben ülök a szobában. ez hat. optikai tuning szó szerint.
36 órás szabályt vezetek be. le kell adnom pár felesleges kilót (kb 50-60) vasárnap estig.
estére 2 program van kilátásban. egyik, hogy sinkó átjön dj-zni, de nagyon meglepődnék ha erre vetemedne. a másik, hogy én megyek át lipiékhez és társasozásnak álcázzuk azt ahogy leisszuk magunkat.
ma eddig megnéztem a harcosok klubját. nagyon jó film, tele aranyköpésekkel. plusz felmostam. lemezeztem.
arra jöttem rá, hogy nincs eleget nyitva a szám. ezen filóztam. mivel az orromon veszek levegőt és csak akkor nyitom ki a pofám ha beszélni, inni vagy hányni kell, ezért már cikkcakkos a nyelvem is. ezentúl többet fogok tátogni.
hála ennek a takony időnek nincs kedvem semmihez. nézegetem a galambokat az eresz alatt. jó unalmas lehet nekik is. ők még lemezezni se tudnak. vajon nekik is 60 perc egy óra? nem mindenkinek. kinkynek legalább 173. ezt akkor lehet megfigyelni, amikor azt mondja, hogy egy óra múlva átmegyek...most, hogy lehűlt a levegő, már a szobácskám is kezd hűvösebbé válni. egyetlen hőforrásom egy Finlandia üvegbe dugott gyertya. nem anniyra hatékony, mint amennyire hangulatos.
át kellene menni kiságihoz. nekem adta a gázkonvektorját. csak ne lakna ilyen messze. meg csak be tudnám szerelni. meg bárcsak lenne gáz a csőben. minden más stimmel.
jajjj nem is mondtam. pénteken prezentáción voltam ám. mindenféle nyomtatókat meg szkennereket mutattak be a népnek. én meg a pcworld munkatára voltunk farmerban meg polóban, mindenki más annyira vezérigazgató volt, hogy csak na. tökig öltönyben. kaptam ajándékba egy cimke nyomtatót. 6 db ceruza elem kell bele, úgyhogy a tesztje még várat magára. a közlekedési múzeumban volt, ami elég jellemző. úgy látszik oda a kutya se jár. vmiből meg bevételt kell kovácsolni.
asszem kénytelen leszek vásárolni valamilyen tömény vedőitalt. ami belülről fűt.
ezek a galambok azóta ott gubbasztanak, meg se mozdulnak. biztos energiatakarékos módba kapcsoltak. lehet, hogy csak agyunk fejletsége miatt érzünk unalmat? csak véletlenül lovagolok ezen a témán olyan nagyon, egyébként jól elfoglalom magam. akinek kutyája, macskája, majma vagy hasonló állatkája van, írja már meg nekem, szokott e az a jószág unatkozni.
később, ugyanazon a napon...
- MISSION COMPLETED -
és most, hogy vagy? kérdezhetnék a nemszőkék. kösz csajok, még mindig jól. sőt.
cipelgetünk örömteli terheket, vállunkra vesszük saját és más életének mozzanatait. erőt merítünk társaink szeretéből, odafigyeléséből, gyengéd érintésükből, építő kritikájukból. zsákban hordozzuk a társaskapcsolatok minden búját baját. és van, hogy elfáradunk, hogy lebasszuk a málhát. körbejárjuk. és ezt kérdezzük tőle.
- hé, te zsák?! mi a fasz van benned? ólom? miféle gonosz transzmutáció változtatta át a színes lufikat, amiket beléd pakoltam ezekké a téglákká?
dörzsöljük az álunkat. a zsák persze nem felel.
- ok. emlékszem pakoltam beléd a múltkor 40 deka bánatot. aztán mellé tettem másfél kiló bizalmatlanságot. ahh, tegnap kiengedtem pár léggömböt, hogy legyen elég hely egy kólásüveg szorongásnak.
a rejtvényt meg is fejtjük ott helyben az utcán. fittyet hányva a forgalomra, a többi ember sem néz ránk kérdőn. van nekik is mi alatt meggörnyedniük pont elég.
- figyelj, te zsák. nem szeretlek már. te egy rossz zsák vagy. fáj tőled a hátam. anyagod sem selyem már. durva szövetté vált. a lufijaim is mind kipukkasztottad. ernyedten hevernek benned, mint a használt óvszerek. tudod mit? most én itthagylak ám. nem viszlek tovább semerre.
aztán hátat fordítunk és elsétálunk.
hétfő 0018, rendes ember ilyenkor már alszik
atti nem dodokázik. most ért haza viktortól, ahol régen látott jóbarátokkal találkozott és beszélgetett.
ahogy megjöttem feltettem a tűzhelyre egy adag vizet és kamilla teát forraltam benne. lelestem a netről, hogy hogyan kell párakötést készíteni és komolyzenét hallgatva fogok most egy órát eltölteni a kanapén, szemrebbenés nélkül. illetve szememre szorított apró gézlapokkal.
relaxációs gyakroltanak sem utolsó, úgyis van min tűnődni. mindig van valamin.
m.á.s.n.a.p.
nézzünk ki az ablakon. szürke az ég. esik az eső. idebent 4 nemszőke kérdezgeti, hogy mizu velem. megvagyok csajok kösszép. de azért nem kell ennyire kiabálni.
vettem ma a patikában kamilla teát, felforraltam vízet és beletunkoltam a szemem. nem hatott. aztán bekentem a krémmel. nem hatott. most napszemüvegben ülök a szobában. ez hat. optikai tuning szó szerint.
36 órás szabályt vezetek be. le kell adnom pár felesleges kilót (kb 50-60) vasárnap estig.
estére 2 program van kilátásban. egyik, hogy sinkó átjön dj-zni, de nagyon meglepődnék ha erre vetemedne. a másik, hogy én megyek át lipiékhez és társasozásnak álcázzuk azt ahogy leisszuk magunkat.
ma eddig megnéztem a harcosok klubját. nagyon jó film, tele aranyköpésekkel. plusz felmostam. lemezeztem.
arra jöttem rá, hogy nincs eleget nyitva a szám. ezen filóztam. mivel az orromon veszek levegőt és csak akkor nyitom ki a pofám ha beszélni, inni vagy hányni kell, ezért már cikkcakkos a nyelvem is. ezentúl többet fogok tátogni.
hála ennek a takony időnek nincs kedvem semmihez. nézegetem a galambokat az eresz alatt. jó unalmas lehet nekik is. ők még lemezezni se tudnak. vajon nekik is 60 perc egy óra? nem mindenkinek. kinkynek legalább 173. ezt akkor lehet megfigyelni, amikor azt mondja, hogy egy óra múlva átmegyek...most, hogy lehűlt a levegő, már a szobácskám is kezd hűvösebbé válni. egyetlen hőforrásom egy Finlandia üvegbe dugott gyertya. nem anniyra hatékony, mint amennyire hangulatos.
át kellene menni kiságihoz. nekem adta a gázkonvektorját. csak ne lakna ilyen messze. meg csak be tudnám szerelni. meg bárcsak lenne gáz a csőben. minden más stimmel.
jajjj nem is mondtam. pénteken prezentáción voltam ám. mindenféle nyomtatókat meg szkennereket mutattak be a népnek. én meg a pcworld munkatára voltunk farmerban meg polóban, mindenki más annyira vezérigazgató volt, hogy csak na. tökig öltönyben. kaptam ajándékba egy cimke nyomtatót. 6 db ceruza elem kell bele, úgyhogy a tesztje még várat magára. a közlekedési múzeumban volt, ami elég jellemző. úgy látszik oda a kutya se jár. vmiből meg bevételt kell kovácsolni.
asszem kénytelen leszek vásárolni valamilyen tömény vedőitalt. ami belülről fűt.
ezek a galambok azóta ott gubbasztanak, meg se mozdulnak. biztos energiatakarékos módba kapcsoltak. lehet, hogy csak agyunk fejletsége miatt érzünk unalmat? csak véletlenül lovagolok ezen a témán olyan nagyon, egyébként jól elfoglalom magam. akinek kutyája, macskája, majma vagy hasonló állatkája van, írja már meg nekem, szokott e az a jószág unatkozni.
később, ugyanazon a napon...
- MISSION COMPLETED -
és most, hogy vagy? kérdezhetnék a nemszőkék. kösz csajok, még mindig jól. sőt.
cipelgetünk örömteli terheket, vállunkra vesszük saját és más életének mozzanatait. erőt merítünk társaink szeretéből, odafigyeléséből, gyengéd érintésükből, építő kritikájukból. zsákban hordozzuk a társaskapcsolatok minden búját baját. és van, hogy elfáradunk, hogy lebasszuk a málhát. körbejárjuk. és ezt kérdezzük tőle.
- hé, te zsák?! mi a fasz van benned? ólom? miféle gonosz transzmutáció változtatta át a színes lufikat, amiket beléd pakoltam ezekké a téglákká?
dörzsöljük az álunkat. a zsák persze nem felel.
- ok. emlékszem pakoltam beléd a múltkor 40 deka bánatot. aztán mellé tettem másfél kiló bizalmatlanságot. ahh, tegnap kiengedtem pár léggömböt, hogy legyen elég hely egy kólásüveg szorongásnak.
a rejtvényt meg is fejtjük ott helyben az utcán. fittyet hányva a forgalomra, a többi ember sem néz ránk kérdőn. van nekik is mi alatt meggörnyedniük pont elég.
- figyelj, te zsák. nem szeretlek már. te egy rossz zsák vagy. fáj tőled a hátam. anyagod sem selyem már. durva szövetté vált. a lufijaim is mind kipukkasztottad. ernyedten hevernek benned, mint a használt óvszerek. tudod mit? most én itthagylak ám. nem viszlek tovább semerre.
aztán hátat fordítunk és elsétálunk.
hétfő 0018, rendes ember ilyenkor már alszik
atti nem dodokázik. most ért haza viktortól, ahol régen látott jóbarátokkal találkozott és beszélgetett.
ahogy megjöttem feltettem a tűzhelyre egy adag vizet és kamilla teát forraltam benne. lelestem a netről, hogy hogyan kell párakötést készíteni és komolyzenét hallgatva fogok most egy órát eltölteni a kanapén, szemrebbenés nélkül. illetve szememre szorított apró gézlapokkal.
relaxációs gyakroltanak sem utolsó, úgyis van min tűnődni. mindig van valamin.
péntek, október 03, 2008
nosztalgikus lesz, csupa érzelgős faszság, attention
egyedül vagyok. alone in the dark, in front of my computer with candlelight at the back. korán van még, nem indokolt, hogy ilyen álmosnak és fáradtnak érezzem magam, mégis majd leragad a szemem. a fülembe dübörgő ritmusok tartanak ébren, meg a tudat, hogy van mellettem egy korsó sör és pár szál cigaretta. nem várok semmire és senkire. a telefon is messze mögöttem, meg se hallanám ha csörögne. be kellene illeszkednem. de elfáradtam. amire oda tudok figyelni, az az, hogy miként követik egymást a számok a mixben. honnan lopták az ütemeket, groove-okat. elmosolyodom, ahogy ráismerek 2 ütemből prince-kiss-jére. talán ezt és mj - billie jean-jét használják alapnak a legtöbben.
elbringáztam ma szülőlakótelepem mellett. mindig megérint az a hely. minden sarok. minden fa, a padok, a lámpák, ahogy bevilágítják az úttestet. ismerem, mint a tenyeremet. bár a tenyeremet nem is ismerem annyira. sose nézegettem. unalmas egy testrész. az azon futó kusza vonalakból sem tudok kiolvasni semmit.
szóval mosollyal az arcomon tekertem végig a három emeletes házak között, felidézve gyermekkorom odaillő mozzanatait. amint TB-kével a lépcsőházakat mostuk, sima hipóval, domestosról még nem is hallottunk, és bazi szürke ronggyal vileda felmosó helyett. átéltem azt a várakozást, amit akkor éreztem, tudtam, hogy amint végzünk lemegyünk a kölcsönzőbe, kiveszünk valami filmet. a kisboltban feltankolunk kókuszos kekszből és sűrített tejből.
eszembe jutott egy hideg tél, amint a 3 talpas vasszánkómat cibálom magam mögött. kormánya is volt. piros volt a színe. lassú volt mint a tetű. az összes srác már kétszer leért a dombon meg vissza, mire én egyáltalán beindultam.
a játszótér is teljesen másképp nézett ki. EU szabvány mászókák és hinták helyett ronda zöld vascsövekből takolt szörny állott a tér oldalában. az volt a vár. felmásztunk rá, pörögtünk a rúdakon és pofáraestünk a salakkal borított földön alatta.
láttam a fákat, amiknek a termését hajigáltuk. bakaszivarnak hívtuk. hosszúkás zöld pálcika, hegyes véggel. galambtollat dugtunk bele, hogy jobban szálljon.
vagy az a gyümölcs, aminek a nevét akkor sem tudtam, de nem is a neve vagy az íze volt érdekes. sokkal inkább a tény, hogy egy hajlékony botra tűzve lendületből akár a másodikon lévő ablakokat is el lehetett találni velük.
családi legendáriumom egyik kedvenc története amikor anyám vezetni tanult az utcánkban. anyúról tudni kell, hogy sokkal inkább stevie wonder a volán mögött, mint mondjuk sumaher(akárhogy is írják). egyszer bejött értem az oviba autóval. értsd szó szerint. bele az ovi hatalmas vaskapujába.
láttam a nyárfákat. terebélyes koronájuk az erkélyünk előtt árnyékolta be a fél házat. nyáron pedig a fáról midenfelé repkedő fehér vatta lepte el az utcánkat, szobáinkat. lehetetlen volt felporszívózni, beleragadt a szőnyegbe, ezzel az őrületbe kergetve nagymutert.
a nagytakarításokat imádtam. nah persze nem vettem ki a részem belőlük. tessék lássék módon letörölgettem a port a szekrényekről, gondosan kikerülve az összes kis szobrocskáinkat. a mókát nekem a szőnyegtől mentes padlófelület jelentette, amin a zoknimat lyukassá csúszkáltam keresztbe a két szobán.
volt egy lemeztartónk. két fatalp összekötve 30 fehér drót félkörrel. ezek közé voltak bedugdosva nagyszüleim lemezei. máté péterek, hernádi judit, koncz zsuzsa, carpenters és hofi bakelitek. sosem láttam őket hallgatni ezeket. amikor feltettem a hofit, akkor nagypapi leült mellém és együtt nevettünk. örültem persze ha a felét értettem. hol van ehhez képest egy cd? vagy mp3?
elég is a nosztalgiából. bár imádom csinálni. felidézni ezeket az időket. remélem van túlvilág. remélem újra találkozom majd velük. remélem majd ha, ennek itt vége lesz, akkor újra együtt leszünk. nagyon nem lenne fair, ha csak ennyi jutna azokból az emberekből, akiket a legjobban szerettem.
elbringáztam ma szülőlakótelepem mellett. mindig megérint az a hely. minden sarok. minden fa, a padok, a lámpák, ahogy bevilágítják az úttestet. ismerem, mint a tenyeremet. bár a tenyeremet nem is ismerem annyira. sose nézegettem. unalmas egy testrész. az azon futó kusza vonalakból sem tudok kiolvasni semmit.
szóval mosollyal az arcomon tekertem végig a három emeletes házak között, felidézve gyermekkorom odaillő mozzanatait. amint TB-kével a lépcsőházakat mostuk, sima hipóval, domestosról még nem is hallottunk, és bazi szürke ronggyal vileda felmosó helyett. átéltem azt a várakozást, amit akkor éreztem, tudtam, hogy amint végzünk lemegyünk a kölcsönzőbe, kiveszünk valami filmet. a kisboltban feltankolunk kókuszos kekszből és sűrített tejből.
eszembe jutott egy hideg tél, amint a 3 talpas vasszánkómat cibálom magam mögött. kormánya is volt. piros volt a színe. lassú volt mint a tetű. az összes srác már kétszer leért a dombon meg vissza, mire én egyáltalán beindultam.
a játszótér is teljesen másképp nézett ki. EU szabvány mászókák és hinták helyett ronda zöld vascsövekből takolt szörny állott a tér oldalában. az volt a vár. felmásztunk rá, pörögtünk a rúdakon és pofáraestünk a salakkal borított földön alatta.
láttam a fákat, amiknek a termését hajigáltuk. bakaszivarnak hívtuk. hosszúkás zöld pálcika, hegyes véggel. galambtollat dugtunk bele, hogy jobban szálljon.
vagy az a gyümölcs, aminek a nevét akkor sem tudtam, de nem is a neve vagy az íze volt érdekes. sokkal inkább a tény, hogy egy hajlékony botra tűzve lendületből akár a másodikon lévő ablakokat is el lehetett találni velük.
családi legendáriumom egyik kedvenc története amikor anyám vezetni tanult az utcánkban. anyúról tudni kell, hogy sokkal inkább stevie wonder a volán mögött, mint mondjuk sumaher(akárhogy is írják). egyszer bejött értem az oviba autóval. értsd szó szerint. bele az ovi hatalmas vaskapujába.
láttam a nyárfákat. terebélyes koronájuk az erkélyünk előtt árnyékolta be a fél házat. nyáron pedig a fáról midenfelé repkedő fehér vatta lepte el az utcánkat, szobáinkat. lehetetlen volt felporszívózni, beleragadt a szőnyegbe, ezzel az őrületbe kergetve nagymutert.
a nagytakarításokat imádtam. nah persze nem vettem ki a részem belőlük. tessék lássék módon letörölgettem a port a szekrényekről, gondosan kikerülve az összes kis szobrocskáinkat. a mókát nekem a szőnyegtől mentes padlófelület jelentette, amin a zoknimat lyukassá csúszkáltam keresztbe a két szobán.
volt egy lemeztartónk. két fatalp összekötve 30 fehér drót félkörrel. ezek közé voltak bedugdosva nagyszüleim lemezei. máté péterek, hernádi judit, koncz zsuzsa, carpenters és hofi bakelitek. sosem láttam őket hallgatni ezeket. amikor feltettem a hofit, akkor nagypapi leült mellém és együtt nevettünk. örültem persze ha a felét értettem. hol van ehhez képest egy cd? vagy mp3?
elég is a nosztalgiából. bár imádom csinálni. felidézni ezeket az időket. remélem van túlvilág. remélem újra találkozom majd velük. remélem majd ha, ennek itt vége lesz, akkor újra együtt leszünk. nagyon nem lenne fair, ha csak ennyi jutna azokból az emberekből, akiket a legjobban szerettem.
csütörtök, október 02, 2008
...
a patikusoknak semmi humoruk nincsen...
be van gyulladva a szemem már pár hete, elő szokott fordulni velem, de eddig elmúlt hamar és könnyedén.
már nagyon zavart úgyhogy elmentem a patikába.
- fáj a szemem. tudna adni vmi szemcseppet, krémet vagy egy élesebb kést?
- ... (döbbenet) ...
oké elég korán volt még, de azért gondoltam csak felveszi a szálat.
kaptam kencét, 1200 ért, azóta nem látok a jobb szememre, csak homályosan. öcskös kérdezte, hogy tud e segíteni, de szemből ő is gyengén van eleresztve.
reggel volt nagy ajtótalálkozó. úgy néz ki, hogy ebből lesz valami, csak az nem tiszta, hogy a felül keletkező fél nm-es lyukkal mi legyen?
tegnap este újra nagyot alkottam a konyhában. csapra vertem egy üveg medina-t. nem értek a borokhoz de a tone loc-ot szeretem, így választásomhoz nem is fért kétség.
sütöttem csirkecombot, beletekerve a baconbe, mellé krumpli meg alma szeletek. isteni finom volt, csak megosztani nem tudtam kivel, amíg a felmentő sereg kedvenc éjszakai vérszívóm képében fel nem csöngetett.
ma kedves nórival megyek moziba és gurítunk le pár sört. moziban már nem vok biztos, mivel nem látok. így meg annyi értelme van, mint süketnémának a sextelefon.
be van gyulladva a szemem már pár hete, elő szokott fordulni velem, de eddig elmúlt hamar és könnyedén.
már nagyon zavart úgyhogy elmentem a patikába.
- fáj a szemem. tudna adni vmi szemcseppet, krémet vagy egy élesebb kést?
- ... (döbbenet) ...
oké elég korán volt még, de azért gondoltam csak felveszi a szálat.
kaptam kencét, 1200 ért, azóta nem látok a jobb szememre, csak homályosan. öcskös kérdezte, hogy tud e segíteni, de szemből ő is gyengén van eleresztve.
reggel volt nagy ajtótalálkozó. úgy néz ki, hogy ebből lesz valami, csak az nem tiszta, hogy a felül keletkező fél nm-es lyukkal mi legyen?
tegnap este újra nagyot alkottam a konyhában. csapra vertem egy üveg medina-t. nem értek a borokhoz de a tone loc-ot szeretem, így választásomhoz nem is fért kétség.
sütöttem csirkecombot, beletekerve a baconbe, mellé krumpli meg alma szeletek. isteni finom volt, csak megosztani nem tudtam kivel, amíg a felmentő sereg kedvenc éjszakai vérszívóm képében fel nem csöngetett.
ma kedves nórival megyek moziba és gurítunk le pár sört. moziban már nem vok biztos, mivel nem látok. így meg annyi értelme van, mint süketnémának a sextelefon.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)