péntek, augusztus 29, 2008

tiger rag

rövid leszek, mert k fáradt vagyok

kedd, augusztus 26, 2008

blue moon

van új benti gépem
van új display-em
vannak régi barátaim
nincs egy vasam sem
valami van a levegőben

nem vagyok robot

mooooo

2008-08-25 hétfő még vagy 15 percig


azután kedd,és pár óra alvás.

majd toshiba szerviz. ahol új képernyőt kap a laptop. pixelhiba menteset. reményeim szerint.
hangfalakból dj food. készített egy mixet, amiben össze mash up-olt vagy 100 számot és büszkén hírdeti, hogy letölteni remek dolog, pláne ha aztán a trainspotting zenéjére rányomod ol dirty hangját amit megbolondítasz egy kis enyával. kb...
ilyen ambicióim nincsenek. egyenlőre. viszont van rántott disznóm.

ma munka közben bemenetem a tescoba, feladtam pár levelet, vettem billentyűzetet a benti gépemhez és sertés rövid karajt. miután hazajöttem felborultam. előző éjjel nagyon szarul aludtam, de nem csak én. szóval negyed kilenckor ébredtem fel, nekiálltam a főzésnek. nem elhivatott vagyok, hanem szegény. most megcsináltam vagy 12 szelet bécsi szeletet, ergo van hamika 3 napra. remek.

múlt hét pénteken voltam emese és lipi esküvőjén. tanúként voltam beidézve. májkel kisegített öltönnyel. nekem nincsenek szép ruháim. lipivel megérkeztünk a templomhoz, vártuk az érkezőket és a szertartás kezdetét. betty volt a sidewingem, a másik tanú. nem meglepő módon, hisz még a kezdet kezdetén mi szerveztük le első randiját az ifjú párnak. még amikor lipi nálam lakott, én pedig bettylove-val jártam kéz a kézben. szép időszak volt. meg is tettem mindent, hogy felborítsam. :P de ez már történelem.


abt the church... mit is mondhatnék. megtiszteltetés volt ott állni elöl és megható volt látni őket, amint az oltár felé lépdeltek, majd ott hűséget fogadtak egymásnak. azt hiszem ez a 60 cm amennyire álltam lipitől a legközelebbi amire jutni fogok a házassághoz. pfu de belekavarodtam ebbe a mondatba a végén.
római katolikus szertartás, ha jól ítéltem meg. nekem ezek a gójok mind egyformák. :P hihi

pap bácsi remekül festett. fehér stóla alatt indigó kék farmer. élő koncert is volt. az nagyon tetszett. felcsendült hátulról az orgona és a kórus. páran még a dalokat is velük énekelték, én még azzal is gondban voltam h mikor kell áment mormolni. az egész olyan volt mint egy műtét, semmi személyes, semmi olyan ami igazán a párhoz szólna. néhány közhely, rengeteg rizsa, unalomig koptatott szólamok, majd gépies mondd utánam, én gábor...bajban vagyok ezzel a résszel, mert a wilágért sem szeretném megbántani azokat akiknek ez igenis jelent valamit. a maga nemében biztosan szép volt a szertartás... más dolog, hogy én nem értem. de én ugyanígy vagyok a magyar filmekkel is meg rengeteg más dologgal, úgyhogy oda se neki, ill nekem.

victorral átmentünk szentendrére, ahol a lakomát tartották. mi előre megbeszéltük, hogy a tervszerűen jól berúgunk, majd a kocsiban összeesünk. akik kicsit is ismernek sejthetik, hogy olajozottan haladtunk végcélunk felé, eltántoríthatatlanul. de ne rohanjunk így előre. a pár autót váltott szentendrén és lovaskocsiba pattantak. azon zötykölődve érkeztek a vendéglőbe. üdvrivalgás, buborék, konfetti, brillantin, szerpentin, minden. megjött réka és dani és drága szerelmem virág. az ő szerelmük gyümölcse az én szerelmem bimbója. még egy ilyen édes kiscsajt nem hordott a hátán a babakocsi. alig tudtam letenni vagy levenni a szemem róla. gügyögtem, prüntyögetm egy laza 2-3 órát, közben folyamatosan oltva szomjam. vacsora finom volt. rég ettem igazi húslevest. én magamnak sohasem főznék, a franciák nem tudják mi az a hús, úgyhogy most itt bepótoltam. rántott húsból is tömtem. de kellett is vmi ami felszívja az addig bevitt alkohol egységet.

bent egy nem emlékszem pontosan milyen forma zöngicsélt a szintijén. a boogie-t nem rakta a lábamba, viszont sokszor csalt mosolyt az arcomra. 1:1
lipivel összetörtünk egy poharat egy kisutcában holdvilágnál. fura volt, de kellett. jól esett, még ha marhaság is.

2-kor lecseréltük prünytikét mp3-ra. bár addigra a násznép nagyrésze már eltávozott. lötyögtünk pár számot, bezsélgettem kicsit, majd bemásztam a kocsiba és roló le. next thing amire emlékszem, hogy viktor fészkelődik, süt be a reggeli napsugár, a fejem vészriadót fúj. fél kilenckor hazajöttünk. itt megnéztünk vagy 3 filmet. én közben aludtam is. piszkosul nyomott egy szombat volt.

vasárnap felmentem kiságihoz. rég beszéltünk és elkelt a segítség a portáján. lakása nagyon feldúlt volt. már 8 hete építkezik inside és aquincum-i romok között adtunk szimfonikus koncertet, azaz fúgáztunk, majd megfejeltük egy konyhafestéssel is. a mósógép becipelése a kertből csak hab volt a tortán.

fülig mocskosan hazajöttem, be akartam menni ági anyuhoz, mert mióta itthon vagyok még fel sem hívtam. ami randa egy dolog. de mégsem mentem. csak zuhanyra vágytam, meg arra hogy aludjak egy nagyot. ami mint írtam pár sorral feljebb nem sikerült.
este még átjött vámpír. beszélgettünk kicsit. aztán szokásához híven elaludt. ebben profi. talán öcsém tudja csak lepipálni. egyszer elvittem pecsába tilos rádió partyra. a legnagyobb drumandbass zúzás közben felmászott a mélynyomóra, összegömbölyödött, majd elaludt. drága kisöcsém...

és már eljutottunk a jelenbe. ahhoz a ponthoz ami a most. most itt ülök. kicseréltem food-ot mozartra. ásítozom.

most pedig joey nézés közben álomba szenderülök
jó éjt nektek is.

kedd, augusztus 19, 2008

aug 20

lesz holnap. ma meg kedd van. munkásélet.
reggel bementem a szervizbe és feljelentettem a laptopom, pixelestül. jövő héten már új display-t fogok bámulni.

tegnapi nap eseménye, hogy átjött dorka és levágta a sörényem egy részét. most john lennont megszégyenítő gombafrizurám van.

ma este kristivel mly for our pleasure.

még jó hír. beszéltem ma koalával. vhogy látnom kell őt. vhogy...

hétfő, augusztus 18, 2008

music is my aeroplane

2008-08-17, vasárnap, 1924

fáradtan, nagyon fáradtan. pénteken zárás után sinkó művész úrral megcéloztuk a városligetet, sört és editet vettünk magunkhoz, majd meghúztuk magunkat rét közepén, fák árnyékában. eldumázgattunk ott pár órát, majd edit átjött hozzám. megnéztük a kommuna filmet, hazament, én meg összeestem és aludtam.
szombaton délben keltem, takarítottam, palacsintát sütöttem. vártam, hogy átjöjjön kristi és szami. megérkeztek este, fogyasztottunk, élet dolgai, zenélés éjjel 2ig.
ma reggel elindultunk hármasban kecskemétre a repülő napokra. 11 körül értünk le, kristi teljesen be volt zsongva, gyerekkori lövése a repülők. sebaj, mert így rengeteg infot megtudhattam ezekről a gépekről. kicsit a kommunára emlékeztetett a hely. ott ugyanis naponta többször szállnak el mirage-ok a fejünk felett, olyan hangerővel, hogy az ember feje majd leszakad. mondjuk hangerőre itt sem lehetett panasz.
én a nap végére pirosra sültem. fura is… hisz ahonnan jövök ott sem volt hideg, és napsütinek sem voltunk híján. a baromi nagy különbség az, ami itthon fel sem tűnik. az, hogy ott eszemben sem volt napon maradni 12 és 17 között. nem is bírtam volna. itthon meg természetes. meg is van a böjtje.

extra szuperjó még az, hogy kaptam ajándék lemezeket. merci.

péntek, augusztus 15, 2008

news and horoscop

nyugis élet, mi?

főbb híreink:
- vettem egy pár hangfalat. emiatt falat nem nagyon kerül majd a tányéromra ebben a hónapban, de ami megéri az megéri.
maga a vásárlás egy vesszőőfutás volt. illetve vesszőbringázás. m18ig kellett odaérnem a lakhelyemtől nem messze lévő kisutcába. 1730kor elindultam melóból, tekertem mint a vidra, házszám elött kézifék, leizzadva felcsöngettem. még volt vagy 6 percem 18ig. pasas beengedett a pedánsan rendben tartott kéglijébe. 55 körüli forma, vmi mérnők lehetett, szgép elött nagyító, mindenféle kütyü, falon árpád sáv.
éreztem, hogy nem örül kései látogatásomnak, de azért túlestünk a hangpróbán.
hallgattunk rádiót. nah én nem vagyok vájtfülű, de a kásás rádió műsorból nem igazán éreztem, hogy mit tud a hangfal. kértem, hogy tegyen be vmi cd-t. nagy duzzogva elindította vivaldi: 4 évszak, tavasz-t. csodásan szólt, de a mélyek vhogy nem jöttek át. kértem egy másik muzsikát is. nálam nem volt cd, kénytelen voltam az ő készletéből választani. dire straits... nem... rolling stones... neeem... prodigy... ez lesz az. új cd betesz, csóka feje halványan átfut pirosba. mélyek szólnak... deal is done. öcskös a ház elött, autóval hazahoz. jucus ott várt reánk, felmentünk hallgatóztunk, beszélgettünk. benyomtam 3 drehert és minden szép lett.

- tegnap munka után vámpír helyezte nálam letétbe a kártyáját, nem akarta szigeten elhagyni. megnéztem az addams family-t. minden idők egyik legjobb filmje. megnéztem az ifjú einseint is. addigra már volt bennem 3 bar nyomás és hangosan sikítoztam a röhögéstől. átjött dorka is. megnéztük a kommunista filmet. zenét hallgattunk

- ma bejöttem melózni. hétvégém alakul. ha minden igaz akkor kristi hazajön.

és most sport.

nem sportolok. még.

időjárás.
nem járok időt. de napos.

horoszkóp:
munka: lendülettel veti vissza magát a munkába és élvezi is. új kihívásokat keres és közben igyekszik a mindennapi rutint is kialakítani. munkatársaival viszonya jó csak keveset isznak együtt. ne feledje ez az út még messzire viheti... (mmint a haverokkal ivás)

anyagiak: mint mindig most is üres zsebbel téblábol, nem is csoda hát ha nem ragadnak rá a nők.
pénzét ha van is, elkölti mindenféle hasztalan dologra, ami nem ehető de hangos.

szerelem: mióta rájött h több érzelemmel rendelkezik, mint egy botmixer nem nagyon találja a helyét. erősen pervez, normáktól eltérő izlése többeket megijeszthet. hatalamas vonzalma a walt disney karakterek iránt már már szinte beteges. a kulcsszó megbízhatóság. ezt fejlessze...

szerda, augusztus 13, 2008

i am not a robot

2008.08.10. vasárnap 1803 bp

a fotelomban ülök, kényelmesen hátradőlve, kis hangszórókból ennio morricone filmzenék, a mosógép 1000-rel tisztítja a kommunában elrongyolódott ruháimat.

a hazaút:

péntek délután elköszöntem az elvtársaktól. mivel szieszta volt, nem tudtam mindenkitől személyesen elbúcsúzni. valszeg vmi hűvös helyen kuksoltak. írtam megható levelet, aki elolvassa, az mindjárt sajnálni fogja, hogy attika eltávozott…

miriam (germánka) elvitt aix an provence-be. ott jegyet vettem a vonatra, pikk nikk-eztünk. szomorú búcsú, majd 4 órás út. erről van egy hosszabb offline bejegyzés is, majd ha lesz sok-sok fölösleges órám akkor begépelem.
a rövid verzió az, hogy nagyon kellemes utazás volt. egy percig sem bántam, hogy ilyen hosszú az út. a francia alpok csodálatosan szép.

szerencsére briancon a végállomás, így jutott elég idő arra, hogy lepakoljam a cuccaim. negyed óra keserves huza vona után már a váróban volt az összes holmim, csak alex nem volt sehol. egy kedves pár felfigyelt cipekedésemre és kérdezték kire, mire várok, segíthetnek-e? később is összefutottam velük a faluban és mindig egymásra mosolyogtunk, szóba elegyedtünk.

várakozott még egy másik alak is ott. tőle aprópénzt próbáltam szerezni, mert nekem csak egy 5 eurósom volt,a mit meg nem eszik meg az autómata. mivel 4 órája nem ittam semmit élet halál kérdése volt. sajnos mókusnak sem volt aprója plusz megjött a felesége is kocsival. beült mellé, majd 3 perc múlva az asszony jött oda hozzám és a kezembe nyomott 3 euro aprópénzt, hogy vegyek magamnak inni, vagy hívjam fel akire várok. köszi.

megjött alex, elvitt a kommunába. egy szövőmalomba. brianconról annyit kell tudni, hogy a magas alpokban fekszik 1200 méteren és régen semmi különös nem volt ott, majd építettek egy síliftet és azóta európa egyik legjelentősebb síparadicsoma. rengeteg új ház épült, mondanom sem kell, mind hotelek vagy butikok.
ja és a tour de france is innen indul vagy végződik.

a kommunában sok ember sürgött forgott aznap este. vásárt rendeztek és nálunk volt a főhadiszállás.
megnéztem a gyárat, a boltot. megvacsoráztam, végre nem cukkinit, hanem darálthúst. hamarjában lefeküdtem aludni, elfáradtam a cipekedésbe.

reggel megreggeliztem, segítettem alexnek gyapjút vagdosni, meg nem tom micsinálni, de a géppel addig harcoltam, amíg a gyapjú össze nem állt. bepakoltunk az autóba és elindult hazafelé.

alex sokat mesélt a tájról, megtudtam hol vannak a katonai bázisok, amik az olaszoktól voltak hivatottak megvédeni az országot. láttam az olimpiai bob pályát. minden nagyon frankó volt úgy Milánóig. ahol is a kiderült hogy a kapitalizmusba vezető út jegyszedő bódékkal van kikövezve. ami annyiból bosszantó, hogy az autópályát 2 okból választja az ember olaszországban. 1, mert gyorsabb 2, mert nincs más. viszont ezért ugye fizetni kell. ami még megint rendben is van hiszen, vmit vmiért. DE! 2,5 órán át álltunk a dugóban, 15 km-en keresztül, mert ezek a bódék nem bírták a forgalmat. és ilyenkor nem elengedik az emberek, hogy haladjatok. szart, feltartják az egész sort, majd amikor odaérsz, megvámolnak 20 eurora.
nagyon igazságtalan ez így. porig kellene égetni az összes ilyen kalitkát éjszaka vagy vmi ünnepnapon, amikor senki sem dolgozik benne.

aztán fellélegzel, hogy jól van, túl vagyok rajta, haladjunk és 20 km múlva ugyanez. csak most nem pénzt kérnek, hanem ticket-et adnak. hogy majd megint feltartsanak egyszer, ahol beszedik a jegyet és a pénzt. hányinger az egész. mi 4-5 órát vesztegeltünk el.

így hajnali 3-ra értünk az ilona malomba, kapolcson. itteni barátainkhoz. felhívtam öcsköst, ő eljött értem. beszélgettünk ott egy kicsit, majd hazafurikáztunk. én a fehérhíd lábánál tértem magamhoz, szinte elájultam hazafele jövet. felcipeltük a lemjákat a harmadikra, beszélgettünk, öcskös megnézte a filmet amit lőttem, hazament, én lefeküdtem aludni.

14-kor keltem, bevásároltam pár alap élelmiszert. rájöttem h minden drága még mindig. feljött suzyka, beszéltünk pár szót. elsietett. tükröt tojásoltam, átrendeztem a szobát hangyányit, bepakoltam 2 adag mosnivalót, fülkéből felhívtam pár jóbarátot és most jóllakottan, kellemes muzsikát hallgatva egy tiszta lakásban üldögélek. egy óra múlva átmegyek lipihez, adok nekik egy darabka sajtocskát, megkérdem hogy vannak.

szomszéd néni nagyon kedves volt, hozott nekem 2 üveg lekvárt, ő maga főzte. én szeltem neki egy nagy adag camembert sajtot és azzal kínáltam meg.

minden a legnagyobb rendben van. nyugalom lett úrrá rajtam. jó érzés itthon lenni. ami kicsit szürkíti az eget az a hátam. de bízom a matracomban. rendbe fog jönni az is hamar.

kellemes hétvégét barátaim…


2008-08-12, 1920, kedd

hello világ,
vasi este lipiéknél beszélgettük bele magunkat az éjszakába, onnan hazasétáltam, majd másnap reggel, egy hétfő délelőttön besétáltam a webáruházba.
dumáztunk a srácokkal. felhívtam arielt. kedves volt. megbeszéltünk egy találkát estére.
bementem a citybe, hogy összefussak vámpírral. ettünk egy csirkefogó szendvicset. ültünk a gödörnél és az élet nagy dolgai vica versa. hazafelé betértem egy minden 100 ft boltba és felszerelkeztem különféle praktikus dolgokkal, mint edénycsepegtető, konyharuha, alufólia. mint mondottam volt, ezúttal rendesen csinálom majd.
itthon készülődtem, elindultam. ariellel éjjel fél kettőig beszélgettünk. nagyon jó volt ott ülni, belenézni a szemeibe és hallgatni a hangját. közben pedig bedobni jópár sört.

éjszakaival hazajöttem, elaludtam szinte azonnal. reggel átjött vámpír, visszahozta a bringám és a pincekulcsom. én elkísértem a 7-eshez. öcskös átjött anyuval és bementünk apuhoz a kórházba. szegény eléggé le van robbanva. rossz ilyen gyengének és kiszolgáltatottnak látni…

onnan átmentünk anyuhoz, peti adott egy erősítőt, összepakoltuk a cuccait, mert nálam alszik ma. beszereztünk pár zöldséget, gyümölcsöt, átjöttünk ide. összeraktam a lemjákat, az erősítőt, leszedtem a hangfalakat a szekrény tetejéről. sajnos az egyikben a mély ki van menve, a másik meg meg sem szólal. nem úszom meg, h vegyek egy pár rendes speakert. majd ha lesz rá pénzem.

miután beláttam, hogy ezek akkor nem fognak rendesen szólni nekiálltam a vacsi elkészítésének. öcskösnek pörköltet ígértem krumplipürével, de inkább zöldborsós ragu lesz rizzsel.

vámpír is átjön majd este. holnap meg már megyek melózni. vissza kell vinnem a laptopot is, hogy cseréljék ki a screen-t. nyugis élet. jólesik most…

csütörtök, augusztus 07, 2008

it began...

a régi nóta megint.
tegnap nem kevés viszontagság után kiderült az inulásom ideje és helye. most már én is a kommuna is és ti is boritékolhatjátok, hogy max hétfőre otthon leszek. ami bevonzotta a régi érzést. mindenki tudja h lelépek és újra szellemmé váltam.
ez az utolsó teljes napom itt mas de granier-ben. szerencsére tegnap már összepakoltam cuccaim nagy részét.
este bementünk arles-ba meginni pár söröcskét. sajnos ezt a Leffe vacakot, amitől garantáltan el akarod hányni magad, mert olyan édes.
szóval ott ültünk 15-en, beszélgettünk, iszogattunk. éjjel 2-kor értem haza, egyből beborultam a lk-ba és fel sem keltem fél tízig. nem jelentem meg a konzerválóban sem. köszi de elég volt.
nagy bánatom, hogy valszeg nem fogok tudni hazavinni mindenféle finom lekvárt meg hasonlót, hiszen így sem tudom hogy a fenébe fogok leszállni a vonatról.

mert hazautazásom terve egyenlőre így fest.

holnap germánkával bemegyünk aix en provence-ba. ott körülnézünk, felrak engem a vonatra, ami elvisz Briançon-ba. ott vhogy kipakolom a fél vagont. találkozom alex-vel.
másnap teszek veszek, körülnézek és este elindulunk. vagy egy napra rá. még nem eldöntött.

alex egyben akarja egyedül levezetni az 1300 km-es távot. remélem tudja, h mit csinál. jó lenne egy darabban megérkezni.

megérkezni balcsira. mert ő ott találkozik vami tyúkkal és majd 2 nap múlva jön fel pestre.

vhogy így érek majd haza. aztán meg majd meglátjuk...

soon

1 berakom a bőröndbe
2 sihuhu
3 kicsi kommuna
4 kocsiba be, ablakot le
5 balatonnál kiszállok
6 remélem öcskös felszed :)
7 szilvuban jól berúgok

és mindezt NAGYON hamar

szerda, augusztus 06, 2008

lélek strici, futattja az eszmét

1859, szerda aug 6

lk előtt üldögélek, kivételesen nem szól zene csak a tücskök ciripelnek és az elvtársak vitatkoznak a háttérben, hogy hogyan is kéne megépíteni a budit.mai napom egy kibaszott vesszőfutás. reggeltől a konzerválóban izzadtam,és sakai-já változtattam rengeteg zöldséget. délutánom meg azzal telik, hogy megpróbálom elérni ezt az angol mókust, de esküszöm, hogy az elnököt hamarabb kapcsolnák, mint őt. kezdem elveszteni a humorérzékem. elegem van ebből az ET játékból. haza akarok menni és kész és kurvára fáraszt, hogy nem jutok egyről a kettőre.

az egyetlen dolog ami még fenntart, mielőtt hit rock bottom az a valszeg a béka seggébe rejtett mágnes. elvileg ma este bemegyünk st. marten-be és ott úgy leiszom magam, hogy ne is érdekeljen már az se, hogy hol vagyok. megoldásnak kevés, félmegoldásnak még elmegy, szórakozásnak kiváló. rendet raktam az lk-ban és összepakoltam a ruháimat, hogy lássam mennyi cuccom is van. nagyon úgy tűnik, hogy egy fél Szabó Ervin könyvtárat leszek kénytelen itt hagyni. nem is beszélve jó pár pulcsiról, pólóról. vagy a mini hifiről és hangfalakról. tudom, aki kurvának ment ne sírjon, ha megbasszák, én hoztam ide ezt a sok kacatot. úgy kell nekem…

azt bánom nagyon, hogy nem mentem haza júli közepén az osztrákokkal, most nem ülnék ebben a szószban. bocs… elragadt az önsajnálat. megesik.

nézzük a napos oldalát. mert napos oldal aztán van itt bőven. úgy kell keresni az árnyékot, hogy békében írjak pár mondatot.

elvileg holnap is a konzerválóban kezdenek az elvtársak, de ha ma este külön nem hívják fel a figyelmem, akkor elfelejtek majd megjelenni. nem mintha bármi is kötelező lenni itt.

találtam a hamutálban egy félig szítt cigarettát. el is szívom.

bemásztam az lk-ba, néhányan nekiálltak mellettem paradicsomot szüretelni, de inkább süssék rám a lusta gyesznó bélyegzőt, mintsem a mai robot után nekiálljak zöldséget szedegetni. a kíváló dolgozó érdemrendről ezennel ünnepélyesen lemondok bárki javára.

inkább elmélkedem. töröm a fejem azon, hogy s mint lesz majd otthon és a nagy revolution, amit tervezek bekövetkezik-e. vannak félelmeim.

amikor anno eladtam a régi lakásom és megvettem az újat, hasonló lelkesedéssel kezdtem bele a nagybetűs életbe. olyan vágyálmokkal, hogy ezúttal megállom majd a helyem és rendes, becsületes adófizető fogyasztó leszek. azt hiszem 3 hónapig bírtam. ott bukott meg a project, hogy akármerre mozdultam azzal szembesültem, hogy kurvára nem éri meg. beállni a sorba, melózni keményen, hazavinni x creditet, a hónap leforgása alatt elkölteni, megélni belőle. akkor indult ez a blog is. akkor indultam el én is. akkor kezdődött ciprus.

most annyiból más a helyzet, hogy öregebb és ezáltal remélhetőleg bölcsebbé is lettem. olyan munkahelyre várnak vissza, amit szeretek és érzem, hogy meg vagyok becsülve. és bár a lakásomat még mindig nem tekintem otthonomnak, de igyekezni fogok azzá varázsolni.

kommunizmus is gone for a while. nem csalódtam benne. még mindig szentül hiszem, hogy a legélhetőbb életforma. a tökély az lenne, ha meg tudnám ezt teremteni otthon is. hiszen itt a nagy bökkenő abban van, hogy messzi vannak az öcséim, barátaim és herótom van ettől a kajától plusz nem nagyon értjük meg egymást az elvtársakkal.
szóval jöjjön egy kis fogyasztói lét. baszki rengetegen csinálják, tuti hogy van benne valami. ha a barátaimnak megy, akkor nekem is össze kell hogy jöjjön. ha ők megtalálták a helyüket, bejárnak melózni, családot alapítanak, rendezkednek, munkálkodnak, akkor nem lehetetlen, hogy én is beleférek a képletbe. ezt fogom most megpróbálni.

leginkább attól tartok, hogy idővel, mint ahogy szoktam bele fogok unni abba, hogy minden nap egyforma. az ami másoknak rutin számomra időfecsérlés lesz. hiszem, hogy az életem nagyon értékes. azt, hogy ha nem is vagyok hivatott nagy dolgokra, vagy a világot megváltani, de tartozom magamnak annyival, hogy azokat az éveket, amiket ebben a testben leélek úgy kell élnem, hogy ne váljak rabszolgává. ne motiváljon a pénz vagy az azon beszerezhető csip csup javak. megvan a laptopom, a lemjáim, ezek azok a tárgyak, amikhez ragaszkodom. pólókon díszelgő krokodilok vagy érintőképernyős mobilok nem motiválnak. nem furcsa egy világ az, ahol egész évben melózol és gyűjtögetsz arra, hogy majd nyáron elmehess 2 hétre tengerpartra nyaralni? ehhez csak annyi kell, hogy összepakolj. feltéve ha nem várod azt, hogy kiszolgáljanak közben és a segged alá rakjanak mindent.

másik apróság amivel megszokott gyűlni a bajom azok az emberek. akikkel élek. nem közeliekre gondolok, az egy egész másik bekezdés lesz. most csak úgy általában. elég sok honfitársamat lenézem és ostobának tartom. kicsinyességük az idegeimre megy. és ott vannak lépten nyomon mindenütt. elég lemenni a közértbe, felszállni a metróra vagy végighallgatni egy elkapott beszélgetést egy parkban. ám a legrosszabb amit tehetünk, ha kinyitunk egy újságot, bekapcsoljuk a híreket vagy felmegyünk az index-re vagy magyarnemzetonline-ra, kinek mi tetszik.
so called vezetőink zs kategóriás drámákat adnak elő, orrba szájba hazudoznak és fel sem merül bennük, hogy téboly az egész. azok pedig akik egyik mellett vagy a másik ellen még képesek is az utcára vonulni és csordában hőbörögni, azok akaratlanul is éltetik ezt a szart. vajon meddig lenne életképes egy színház, ha soha egyetlen néző se tenné be oda a lábát? kinek játszanák akkor az izaura visszavág 8-at vagy a harag pöcse 12-t?

rendet szeretnék tenni még egy másik régióban is. a szívem háza táján. amióta az eszemet tudom, úgy kb. 2003 óta, megteszek mindent, hogy senkit se szeressek meg, aki közel kerül hozzám. egyetlen esetben buktam ezt el, érdekes módon ővele szeretnék a legjobban találkozni. de a lényeg, hogy útközben egynéhányszor erősen súroltam a bunkóság és a nemtörődömség csöppet sem ékkövekkel kirakott falát. ami meg ugye nagyon nem fair. szóval van még hova fejlődni atti. gondolkodj…

or not

mégsem dől el.
a szitu:
- alex az angol, nevű elvtárs grange neuve-ben él és maholnap elhúz egy másik longo mai-ba, ami tőlönk 300 km-re van és ott készítik a pulcsikat, zoknikat, stb... szóval ő odamegy megnézni a helyet magának és vasárnap onnan indul bp-re.
- adrian, aki itt él velünk azon hezitál, hogy menjen-e vele bp-re
- s65, aki meg én vagyok nem tudja eldönteni, hogy hogy a picsába csatlakozzon az angol mókushoz, mert most kb 2,5 fél óra vonatútra van, nekem meg annyi cuccom van mint az oroszoknak.

szóval most ezen sakkozok...

brrrrrummmmm

egy órán belül eldől, hogy haza tudok-e menni az elvtársakkal... gyomrom csomóban.
drukkoljatok...

kedd, augusztus 05, 2008

tengerparton

ott jártam ma délután a tengernek partján.
általában nem akaródzik odamennem, mert rosszul viselem a meleget, de ez alkalommal betuszkoltam az autóbe egy napernyőt és befészkeltem magam alá, mint egy gekkó.
vittem a lord of the rings-t is magammal. elleszek vele mire kiolvasom.

mostanában elég sokat melózom. voltitt vagy 2 hetem amíg semmit sem csináltam és rá is ment az idegeimre. most aztán bevállalok mindent. konzervek, kerti munka hajnalban, ami jön.

talán azért is van ez, mert asszem ezek az utolsó napok itt. azt, hogy hogyan jutok haza, még mindig nem tudom, de az a szép ebben az életben, hogy valahogy mindig van.

most két lehetőséget látok magam előtt.
1. adriannal vagy nélküle meg egy angol mókussal hazaautózunk. ciki az egészben, h én nem ismerem az angol mókust, adrian meg nem tudja h akar e jönni. holnap eldönti
2. lehet h öcskös kijön egy haverjával, de ebbe még ne éljem bele magam...

germánka, hogy a tehén tegye bele a tőgyét elment hegyekbe nélkülem. :( pedig kurvára vele akartam tartani...
ma este meg flamingók lábára rakosgat gyűrűket a kommuna vmeik barátjának segítségével. és engem nem tudtak elvinni. pedig egész nap arról a kurva gyűrűről olvastam. már expert vagyok.

holnap reggel megint a konzervgyárban kezdünk. ajvar-t készítünk. majd viszek belőle haza. ha tudok. estére meg megbeszéltük, hogy leisszuk magunkat Mória tárnáinak mélységébe.

egészségi állapotom pedig romlik. az ágyam derekasan elbánt velem. eldöntöttem h hasonfekve fogok ülni. v vmi hasonló. gecibe ezzel. haza akarok menni!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! oké hisztinek vége.

vasárnap, augusztus 03, 2008

nemjo

irt majkel h megsem tudnak kijonni.
elszomorodtam.
ha vki veletlenul mostanaban megy haza a kozelbol - ertem ezalatt provencet- es van hely a gepereju jarmujeben az pls segitsen ki

mas hir. t jol hazament ma reggel mert elege lett belolem.

a tobbit kesobb...