csütörtök, január 28, 2010

gorilla beat

várok
megint
munkára

úgy volt, h tegnap visszaszólnak, de elfelejtettek. ma már hívtam őket, de nem vették fel. amilyen mákom van akkor fognak hívni megint, amikor vezetek. aminek már a végén járok. talán 1-2 órám van még hátra és vizsga. ami jó lenne ha már meg lenne, mert a türelem nem erős oldalam.

voltam a tilosban kedden. bementem 2 órával az adás előtt, fecóval dumázgatni. a műsorban nem kell sok mindent csinálni. az elején, közepén és végén fel kell tenni pár percnyi muzsikát és kész. rendben lesz.

tegnap volt anyu szülinapja. öcskös átvitt, volt torta, meg finom hami, átmásoltam vagy 300 giga adatot, hazajöttem és rommá fagytam közben. szibéria van.

filmes napot tartottam és a Házibuli című klasszikus alatt endorfin sokkot kaptam. ma megnézem a második részt, de tuti hogy beszerzek hozzá két sört. túl jó...

odakint esik a hó és remélem meg is marad, mert úgy vélem ebben az időben jobb lenne vizsgázni. legalább felhagyok a gyorshajtással.

szerda, január 27, 2010

dreams are my reality

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

hétfő, január 25, 2010

t i l o s

jajj, nem is mondottam volt. de fecó felkért, hogy a keddenként lévő tilos rádiós műsoruk közben nyomassam a muzsikát ideiglenesen. fessek alá meg árasszam a hangulatot. szóval keddenként lehet majd hallgatni fincsi zenéket.

ejj ludwig, le kéne szoknod...

ez ma már az ötödik Symphoniád...

ez a förtelmes poén onnan jutott eszembe h pont ezt hallgatom. ki hitte volna...



ez vagyok én... már a szék része (Linda). mert ugye itthon üldögélek, keresem az állásom, nézem a filmeket, játszom a játékokat és várom, hogy hírt halljak vagy hogy beüssön a ménkő. attól függően, hogy melyik történik előbb...

7végén szilvuban jártam, egy dolog tutifix, nem érdemes betenni a kabátod a ruhatárba. nem tűnt el belőle semmi, de sosem tudhatod, hogy mikor táncikálsz és mikor indulsz hazafelé.

vasárnap fájt a fejem. ezt onnan tudtam, hogy 13 körül kinyitottam a szemem és azonnal quarelinért kiáltottam. szerencsére még egy darab volt belőle, így túléltem a napot.

öcskös átjött. nem bírta kivárni, amíg vissza adom a külső vinyóját, így vett magának egy másikat. nincs mese, tényleg privatizáltam az övét. szóval az egész délutánom gigák másolásából telt. ill a gép másolta én csak ültem mellette és a hüje játék újságokat olvasgattam. tök vicces régieket böngészni és látni mennyire be voltak zsongva a cikkírók, hogy jujj fél év és kijön ez meg az. meg húúú micsoda trailere volt, aztán meg megjelenik és nem is ér meg még egy másolt dvd-t sem. plusz visszafelé azért is jobb, mert nem frusztrál, hogy még várni kell rá egy évet, hanem csak leveszem a polcról, ha gusztusom támad rá. nincs kétségem h ezen sorokat csak a nerd-ök értik. sebaj.

ma, azaz hétfőn reggel felkeltem, mert kis vámpírka odaadta a netet. nézegettem állásügyben dolgokat.
csányijé ajánlott egyet. reggel olvasta az expresz.hu-n. pc bontóba keresnek rontó-bontót. felhívtam kiváncsiságból, de egy fáradt hang már csak annyit közölt, hogy már nem aktuális. hát igen. az ilyen zsíros falatokra hamarabb kell lecsapni.

viki is felhívott, nyakába vette zuglót és sétálgat. nah ez remek. csatlakoztam, kimentünk a vligetbe. kolbászoltunk.

hazaérve láttam, hogy van egy nem fogadott hívásom. a szám nem volt ismerős, így visszahívtam 18 körül. az a lányka volt, akinél interjún voltam még kari előtt. elvileg kell még egy ember és a múltkor éppen hogy csak lemaradtam a melóról, így megkérdezi, hogy érdekel-e. óh hát kék az ég szívecském? persze h érdekel. süti. szerdán megmondja a frankót. ámen.

jajj más. voltam a múlt héten az ing pénzintézetnél is. ők hívtak engem. én elvből nem jelentkezem ilyen helyekre. ma visszahívtak, hogy bejutottam a második körbe. itt le is állítottam a dolgot. leszarom a pénzügyeket, eszemben sincs ilyennel foglalkozni. ennyi erővel maradhattam volna a webben is. najó ez azért durva volt.

ennyi a történet. most palacsintát sütök. a tejfölöstúró felét már megettem csak úgy heccből.

volt ma nálam ádám öcskös. az élet olyan mint egy süti.

péntek, január 22, 2010

in ter u

megyek mindjárt a t-shirt bankba, hogy megkérdezzem kit is mit is keresnek.
szinte elképzelhetetlennek tartom, hogy én legyek az emberük, ők pedig az én munkahelyem, de hátha játék tesztert vagy állatgondozót vagy valami hasonlót keresnek.

kedd, január 19, 2010

labrats, go fishing...

ma hivatalos voltam a munkaügyi központba. már múlt héten is jártam arra, de nyilván egy kör alatt nem lehet elintézni semmit.

azt a tippet kaptam, hogy 13-ra menjek oda, mert rengeteg ember lesz ott. igaza volt a nőnek, tényleg rengeteg ember volt ott.
azt hittem teli lesz biomexikóival, de alig láttam 2-3-t, sok hozzám hasonló sápadtarcú aldigált egyik lábáról a másikra.

úgy hallottam, hogy a szerencsejáték rt már szemet vetett a sorszámozási algoritmusra, mert hasznát tudnák venni lotto húzásnál. ugyanis teljesen mindegy, mikor érkezel, hányas szám van a kezedben, nem növekvő számsorrendben hívják be a delikvenseket, hanem teljesen random. voltak jó páran, akik utánam jöttek és hamarabb végeztek. ez nem lenne zavaró, ha nem 3,5 órát töltöttem volna ott sorban állással.

többféleképpen lehet elütni az időt. van aki sétálgat fel s alá, megelőzvén, hogy lemerevedjenek a végtagjai.
van aki az elméjét tornáztatja és keresztrejtvényt fejt. egy nő előttem már vagy 6 fülesen volt túl.
vannak rettenthetetlen william wallace lelkületűek is, akik lázadást próbálnak szítani és egymásnak mantrázzák az "ezt nem hiszem el, már itt vagyok x órája, ezért tart itt az ország..."-t.
páran kintről figyelik az eseményeket, miközben a pécsi dohánygyárat is elszívják.

3 lapot kellett aláírnom és megtudtam, hogy febr közepe felé kapok munkanélküli járulékot. ez nem segély, mert azt mások adnak, ez az a pénz, amit minden hónapban levesznek a bejelentett fizujából mindenkinek. remek. érdekes. amikor levonják, akkor az megvan egy tollvonással. amikor visszakéred, mert úgy hozta a szükség, akkor várhatsz rá, járhatsz utána és boldogíthatod őket hosszú órákig. anyway...

hazafelé annyira hasznosnak éreztem magam és a mai napom, hogy azonnal elmosogattam, rendet raktam és most egy tip top lakásban filózom azon, hogy mit csináljak.

a munkakereséssel az a baj, hogy olyan mint pecázni csak rosszabb.

first of all, az hogy eddig miket csináltál és milyen iskolákat végeztél kijelöli, hogy melyik tónál pakolhatod le a cuccaid és kinyitva a kempingszéket kezdheted felszerelni a csalit. én esetemben sajnos nem beszélhetünk nyílt tengeri cápavadászatról, egy várostól 20 km-re lévő kiépített és sűrűn látogatott mesterséges tóhoz szól a jegyem. de legalább nem a nádasba.

botod áll képességeidből, orsód a felhalmozott tapasztalatokból, horgod lehet pár nyelv, amit beszélsz és a végén kukacod az ahogy ezeket tálalod a cv-dbe, motivációs leveledbe. végeredményben fogod saját magad feltűzöd a horogra és bedobod magad.

és itt jön a tré rész, hogy fene tudja mi megy a víztükör alatt. egyelőre úgy látszik az összes potykát megfőzték halásznének karácsonyra és kukacom magányosan ázik a posványban. de hátha egyszercsak bekapja végre vki.

hétfő, január 18, 2010

virus

2010.01.17. 1530 @ home, alone. nirvana come as u r

3 percenként ásítozom. tegnap délután átjött mester, lanba kötöttük magunkat és tenoristák írtottunk, amikor is megjött szami és barátja attila. ok lemezeztek, majd átmentek egy másik buliba, mi készültünk a herbaliser dj set-re a corvin tetején.
elindultunk taxival, felszedtük szamit és megmásztük az egymillió lépcsot ami oda vezet.

note to self: SOHA nem menj le atti 24 óra elott szórakozó helyre.

vmi sapkás nyomta az hip hop-ot. a helynek már eleve elég ócska lebuj hangulata van a pirosas és gyér megvilágítással, de a muzsika sem volt jó hangulat teremto. sebaj, megjött dóri, beszélgettünk. mesterrel visítottak a nevetéstol folyamatosan.

fél egy tájban már ollie vette kezelésbe a pultot és hamar bele is csapott a funkba. nagyot ráztunk. ennyi. hazajöttünk taxival, én felmásztam és azonnal elaludtam.

az álmomra majd késobb kitérek.

lottünk még pár terroristát, ettem rakott krumplit, öcskös a maradék csirkepörit és punnyadok. nem aludtam ki magam.kicsit semmirekellonek érzem magam, de ez nyilván a munkanélküliség átka.

nah és most az álmom. imádtam. annyira kurva vicces volt, hogy gyula elmondása szerint most nem csak nyüsszögtem de még tralaláztam is álmomban.

egy idegszanatóriumban játszódott az álmom, fehér falak és végtelen folyosók között. én és 2 másik társam, akik nem ismerőseim, csak az álmomban voltak jóbarátok menekültünk a harmadik birodalom emberei elol szobáról szobára futkorászva. egyszer csak maga hitler szobájába keveredtünk, ahol is a náci vezeto összes családi fotójára egy filctollal bajszokat és szakállakat rajzolgattam. majd futkároztunk tovább... a vége vmi olyasmi volt, hogy egy nagy csarnokban meg is vívtunk a gonosz vezérrel és vmi óriási fehér tankba gyömöszölve kiütettük vele a falat, amivel mi szabaddá váltunk o pedig eltünt a semmiben.


later


2010.01.18. 00:41

nah ma sikerült egy ügyetlen húzással tönkrevágni a meglévő rendszeremet. szami hozott egy játékot, ami nagy kedvencünknek még friss ropogós folytatása. feltelepítettük, nyomkodtam kicsit, mjd kifagyott, és újra már nem indult a rendszer.

another note to self: ezentúl első dolog amit feltelepítesz atti az egy virusírtó

nem vagyok álmos, pedig 5 óránál nem hunytam többet.

péntek, január 15, 2010

zuglói balet

már vagy egy órája nyitva van mind a két szemem, de nem érzem, hogy fel is ébredtem.
nah majd a reggeli torna után. vagy benyomok még egy pohár kakaót és ellazulok.

tegnap felkeltem reggel 7-kor. erre sem volt példa pár hónapja. nem is esett jól, de el kellett mennem a munkaügyi központba. kifogytam a megtakarított pénzemből és gondoltam visszakérem azt, amit eddig levontak a fizumból. hát ragaszkodnak hozzá ők is. 40 perc sorbanállás egy cetliért, amivel még 1,5 órát lehet várakozni. velem szemben egy hidegburkoló ült. be nem állt a szája, nehezen tudta megérteni, hogy miért kell neki végigvárnia a sort, amikor ő idejár minden hónapban és az egész rendszer szar, a magyarokból soha nem lesz semmi és majd talán a jobbik eltörli ezt a sok szemetet akik az országot tönkreteszik. nem lett volna baj ezzel, mert mondja csak, legalább megy az idő vele.

a csajszi, aki felvette az adataimat nagyon kedves volt. pár évvel lehetett idősebb nálam és látszott rajta, hogy segíteni akar. munkát azt nem tud ajánlani, mert annyi ember jelentkezik munkanélkülinek, hogy nincs idejük tartani a kapcsolatot a munkaadókkal. mondtam neki, hogy akkor az egésznek nem sok értelme van, de ezt nem akarta meghallani.

egyetlen dolog volt, ami nem tetszett, hogy vissza kell mennem kedden, mert ő csak állományba tudott venni, de elintézni, hogy pénzt kapjak azt nem. ja és számítsak arra, hogy 3x ennyit kell majd sorbanállni. dejó lesz.

szerencsére találtam egy buszt, ami háztól házig visz. én fasz még lyukasztottam jegyet, majd elolvastam a neten, hogy az ellenőrök nem is vették fel a munkát. gondolom nincs pofájuk büntetni, ha már az anyavállalat nem ad szolgáltatást. nagyon helyes.

btw teljesen egyetértek a sztrájkkal. sőt destruktív személyiségemnek még jól is esik, ahogy ezek ölre mennek. kis szerencsével szmogriadó lesz és letiltják az autósokat is. ez van, sokkterápia, ez kell ide. különben soha fel nem ébredünk.

ahhoz, hogy valami felépüljön kevés, ha van egy terv. kell hozzá materia is. mivel elcsigázottak az emberek és beletörődtek a túlélésre játszásba, ezért úgy hiszem nem is lehet belőlük táplálkozva építeni semmit. talán ha minden amiben eddig hittek és biztonságnak véltek romba dől akkor elkezdenek egy jobbat létrehozni. én a kis farm projectemet pont egy ilyen vállalkozásnak tartom. nem mintha az tartana valahol.

nah, kakaótime

este felhívott kisági. átjönne. remek terv. hozott pár sört, túrosbuktát, narancslevet. benyomtuk a maradék vodkát a naranccsal. ahhoz képest, hogy jó ideje nem kívánom az alkoholt tegnap megtaláltam a békém vele. mondjuk nem is nagy kunszt lenyomni 3 pohár vodka-narancsot. közben vivaldit, ravelt és hasonló csodás klasszikusokat hallgattunk és 2 mécses fényénél csukott szemmel táncikáltunk. isteni mulatság volt. :) áttértünk swingre és elhatároztuk, hogy eljárunk majd swinget járni egy tanfolyamra. nem emlékszem hány óra lehetett, amikor befáradtunk, de az tuti, hogy bee gees-szel zártunk.

úgy aludtam mint rég. ahogy letettem a kis fejem azonnal eljött értem az álom. emlékszem is a történetre, ami átjárta az agyam miközben a testem pihent. maga a story is elég pihent volt. az általános iskolámnál sétáltam, aminek kapujában állt egy szőke lányka és lipivel beszélgetett. hasonló póló volt rajtunk a szöszivel. rajta fehér trikó közepén kis szivecskével rajtam szürke póló és ugyancsak szivecske. összenéztünk és kaptam pár puszit és nagyon jóleső ölelést. majd vihogva eltünt lipivel az épület belsejében. utánamentem, de már csak az üres aula nézett vissza rám faburkolatú oszlopaival. távolban még hallottam, ahogy csukodnak a tantermek ajtajai.

kifelé jövet pusztaiákosba botlottam, aki a feleségével volt és 2 gyerekükkel. kézenfogtak és beültettek egy mikrobuszba. -- nah ezt a részét legalább értem az álomnak, mert ákosnak bár nincs se felesége se gyereke, de van 2 üveg pálinkája nálam. úgyhogy ma felkerekedek és elviszem neki.

ha tippelnem kellene, hogy mi rejlik meg az álom mögött, akkor azt gondolom, hogy minden benne van, amire vágyom.

imádtam a gyerekkoromat, örömteli volt és biztonságos, egyszerű és ártatlan. innen gondolom a helyszin, az iskola, annak is a kapuja, mintegy portál vissza a békeidőbe.
lipit is onnan ismerem, általános elsőből, akkor is jóbarát volt, most is mint testvéremre gondolok rá és biztosan így is marad ez. szóval megérdemelten állt ott, mintegy üdvözölve hazatérésemet.

a kislányt is ismerem. nincs köztünk semmi. néha összefutunk bulikban és akkor kb mint az álomban kedvesen megöleljük egymást és mosolyogva táncikálunk.

mosolyogva ébredtem, mellettem kisági már rég ébren volt. kikandikáltam a takaró alól és megpróbáltam eldönteni, hogy fáj e a fejem. vártam még egy kicsit. nem fáj. nem vagyok másnapos. zsír. akkor kezdődhet a nap. ágika közölte, hogy aranyosan nyüsszögök álmomban. igen, tudom...

megnéztünk még egy swing videót, ő összeszedte magát és hazament. nekem tengernyi időm van, 18-ra megyek vezetni. az élet útja elég hosszú ,csak nem elég széles. :) ahogy szokták mondani.

kedd, január 12, 2010

pulp fiction

kitalált történet következik.

olyan van rajta sapka/nincs rajta sapka féle. vagy sokkal inkább olyan, visszaéléses. de mint írtam nincs valóságalapja. a mostani vizsga ihlette...

3-an ülnek egy autóban. elöl egy tanuló, az anyósülésen az oktató, hátul pedig egy másik tanuló vár a sorára türelmesen. együtt átbeszélik a teendőket, ha majd eljő a viszgabiztos minden simán menjen.

- megnéztem ki vizsgáztat - mondja az oktató - szerencsések vagytok, írtó rendes hapsi. ismerem is. gyönyörű autója, egy hatalmas audi. szóval van mit a tejbe aprítania. nem fog szórakozni veletek.
- miért? mikkel szoktak jönni? - kérdezi a vezetőülésben ülő srác
- reggel viszgáztattam egy fiút, viktort. kávézás közben összefutottam a taggal, akihez ki volt írva vizsgára. ismerem őt is. megkérdezte tőlem, szted lesz nála boríték? mondtam nem hiszem, de ügyes fiú, felkészült, jól vezet.
- meglátjuk - válaszolta
- szóval, idejöttünk az autóhoz, a srác elmondta a szokásos mondókát, megkérdezte tőle a biztos, hogy mit jelent, ha kigyullad a műszerfalon az akkumlátor lámpa?
- hát, hogy elment a töltés és aksiról megy az elektromosság az autóban.
- ühüm. azaz...
- hát, hogy a generátor nem tölt.
- úgy van, és mi oka lehet annak, hogy nem tölt a generátor?
- ??? - ezt nem tudta a srác. majd végig vezették a pályát, mindent megcsinált, de a végén a műszaki ismeretekre hivatkozva megbukott.
- nemáááár, ezt a gecit - szólal meg a hátsó ülésen a srác - nem is tanultunk ilyet, tugya a faszom miért döglik be, bedöglik és kész, ki nem szarja le? nem autószerelőnek tanulunk.
- nah ez az. - kontrázik beszarva a másik wannabe driver
- sok minden lehet, elszakad az ékszíj, akármi, de a lényeg, hogy ilyenkor a legjobb, ha hagyod a dolgot, alázatosan ülsz szemlesütve és lehet hogy meggondolja magát. - magyarázza el a tanulságot az oktató
- hogy mi??? miért mi a faszomat képzel ez magáról? alázatosan szemlesütve? ki ez a pápa? isten? - akad ki a hátulülő
- nyugalom, ilyenkor a hőbörgés nem segít semmit.
- ennyi erővel megkérdezhette volna, hogy hányan haltak meg a titanicon névszerint, nem lehet bepanaszolni?
- úgyis neki hisznek. nincs értelme, aztán még ha elő is vennék, az összes vizsgabiztos tudni fogja, hogy én tettem keresztbe az egyik társuknak és elkaszálnák az összes tanulómat.
- hát velem ezt tuti, hogy nem lehetne megcsinálni. elküldeném az anyjába, mondanám, hogy olyat kérdezzen, ami benne van a tananyagban.
- nyugi fiam, majd betörnek téged is...

if i cant find love i guess i hate

elbújt a ipodom. kis kék bigyusz. eddig nem hiányzott, mert nem volt hozzá fülesem. elajándékoztam. most viszont lőttem egyet és gondoltam hallgatom rajta az új gus gus-t, ám félénk kicsi jószágom eltávozott.

nemsokára mehetek rutin vizsgára. mit is mondhatnék. viszhangzik a fejemben az oktatóm bullshitelése.
" ha jön a vizsgabiztos, akkor majd a szemébe kell nézni, jól kihúzni magad, nem zsebretett kézzel állni. az első benyomás nagyon fontos, vigyázni kell, mert ilyenkor reszketeg a hang, meg kusza a gondolat..."
mintha a sátánnal hozna össze a sors egy kis kérdezz-felelekre.

úgy tesznek a autós oktatók, minth a bölcsek köve birtokában lennének és a tudást melyet átadnak halandó szinte ki sem érdemelheti. de ők őrzöi eme titkoknak és ha elég illedelmesen bólogatunk átadják nekünk.
jesus mf christ.
mennyi idegesítő hülyével kell találkozniuk ezeknek az embereknek ahhoz, hogy az évek folyamán mindenkit aki beül az autóba debilnek nézzenek? mennyire lehet szar a 40 fokos augusztusi hőségben egy fémkaszniba zárva, hogy a végén úgy vegyen elégtételt az ember, hogy lenéz minden halandót, akinek a közlekedési hatóság nem állított ki egy cetlit.

nem baj barátaim. még 2 vizsga van hátra és örökre magam mögött hagyom kicsinyes és fenhéjázó lényeteket.

más

menyhárt jenő az agitátor c könyvét olvasom. tele van érdekes gondolatokkal. bár ez az utcán leszólítos műfaj számomra fázós.

tegnap szilvuban találkoztam petrával, régi kiros munkatársammal és hasonló témákban, mint amit a könyv fejteget, osztottuk meg nézeteinek.

más

az elküldött cv-kre annyi válasz nem érkezett, hogy kösz vagy éppen húzzam a nénikémet egy utcai vízcsapra. lehet én írom meg nekik ezeket először...

péntek, január 08, 2010

here i am the monkey clown

hello testvéreim az Úrban

teljesen felborult a biológiai órám. le is esett az éjjeli szekrényemről.

éjjel alszom 4 órát, és délután másik 3at. a maradék időben meredek. nem ágyékból, fejjel előre.
nézem a monitort, utoljára 3d-t akkor láttam amikor beültem az Avatarra. de meg lesz ennek is a gyümölcse, bár még nem kielégítő a terméshozam.

rohadtul fel vagyok dobva.

jelentkeztem pár álláshirdetésre. reptéri jegykezelőtől a mikiegérig a music manageren át.
elhatalmasodott rajtam az élet egy játszótér életérzés. ahol ráadásul a hinta mellett vannak szép nagy hangfalak is, így most cypress hill-re mászókázom.
nagy lógás van. egyik kezemben egy vörös csillagos hey!nekem, a másikban egy kék filipmorris. akkor viszont mi a fenével kapaszkodom?

tudod, hogy milyen az amikor minden annyira a helyén, hogy még orrot fújni is menő érzés?

voltam vezetni. szeretek vezetni. úgy érzem jól megy. pár ember nem osztja ezt a véleményt, élükön sztem az oktatómmal és azokkal akikkel találkozom vezetés közben. az milyen, amikor oktató pajtás, közli, egy általam feltett kérdésre, hogy majd megértem ha nagy leszek????
gecibe. azt hittem kiugrom az ablakon. 31 évesen ilyeneket osztanak rám. deutálom. pedig még szakállam is van. amit muszáj lesz levágnom, mert a cv-k mellé kell képet is küldeni és most úgy nézek ki mint egy elbaszott forradalmár, aki bruce willishez járt életvezetési tanácsért.

btw tegnap néztem meg a die hard 3-at. imádom, hogy már a film elején a fehér trikóban ül a rendőrörs sarkában másnaposan.

óh barátaim, annyira szép az élet. amikor az apátia oszlik, mint a köd.


szerda, január 06, 2010

este van este van

enyhe apátiát diagnosztizáltam magamon. de asszem csak a tétlenség és az egyedül töltött órák száma csavrja el a fejem.
ma átjött anyu és öcskös. hoztak tonna élelmet és beszélgettünk kicsit. én is sütöttem fincsi májat, ami immár majdnem 2 éve a sláger kaja.

reggel fel kell kelnem és elmennem vezetni. többen utaltak rá, hogy odakint hó van. nem tudhatom, nem jártam arra. majd meglátjuk.

várom hogy a közvetítő cég visszajelezzen munka ügyben, de leginkább csak vetítő cég, mert a köznek aka nekem nem segít sokat.

írtam levelet az elvtársaknak is, mert nem tartom kizártnak azt hogy meglátogatom őket.

azon vívodom, amin már régóta, hogy keressek itt vmi jó munkát és éldegéljek pénzt keresve stb stb vagy annyi minden van amit még nem láttam nem jártam, elinduljak megint világot látni.

to be honest egyedül nem sok kedvem van hozzá. társam meg nincs.

2010-ben úgy döntöttem rendet rakok a kapcsolataim között is. és jobban odafigyelek párkapcsolataim mélységére és milyenségére.

ez az idei 1 éves terv.

ja és kevesebbet fogok kocadohányozni.

külföldiekkel szivesen dolgoznék itthon. bírom őket. ezen elfilózom...

hétfő, január 04, 2010

different strokes meg szülinapi különkiadás is

hol is kezdjem? mondjuk ezzel. mivel majd mindig úgy kezdem h hogyan kezdjem?

a zünnepek alatt nem igazán volt netem meg ihletem így nem készült év értékelő.
megteszem most, hogy tonna a mondanivaló és apropo.

elkalandozok folyton. hülye multitask.

akkor 2009 morzsái, már amire emlékszem belőle. meg ami publikus :P

az elejére nem emlékszem. h mi a tehenet csináltam a télen.
tavasszal már képben vagyok.
majd jött a nyár
betavaszodott, ami
egész télig tartott

hát ilyen évem volt.

és most?
pont 31 évesen üldögélek és megpróbálom a karácsonyt kicsivel részletgazdagabban felidézni mint az éves jelentést.

nem titok h nem szeretem a karácsonyt. 80%ban reklámfogás hogy minél több productot adjanak el a boltok. ezt olyan tényekkel támasztom alá, hogy nincs év amikor ne lenne hír, hogy a szeretet jegyében elindult népek a pláza parkolóban ütik agyon az időt és egymást parkolóhelyért... anyway.

volt idő, amikor 24én este elindultunk öcskössel fenyőfa portyára. nah ennek vége. gondolom vki rendelkezett, hogy estére már nem akarja ott látni az út szélén a halott carbonokat és eltakarították mind. így nem lett fám. bár díszem sincs...

öcskös jött és győzött. szó szerint. áthozta az x-et és eltángált fociban, bokszban,
autóversenyben és le is lőtt. még jó h nincs több játéka amit ketten is lehet játszani.
én az egész ünnepeket átjátszottam. társamul kristi szegődött, akivel mindig nagyon jó újra látni egymást. most pár lemez felrakása után az assasins creed2-vel merültünk el a reneszánsz velencében. 2 nights long.

szilveszteri bulit tartottam. immár második éve, hogy nálam gyűlünk össze páran és zenés táncos iszogatós beszélgetős mulatságot tartunk.

most meg most van. szülinapom. egész fasza.