bye bye daddy cool

ma meghalt a boney m frontembere. :(

hallgatok is sok szép számot tőlük és banánturmixba folytom bánatom. a mixert lipiéktől kaptam. ma felhívtak, hogy a holnapi szilveszteri buli részleteit letisztázzuk. szükség is volt rá, mivel nem tudtam, hogy lesz buli. de lesz.
összejövünk itt, mint az elmúlt 3 évben és szolidan megünnepeljük, hogy elmúlt ez az év. jön a következő. és az sokkal jobb lesz mint ez. :)

pedig ez is jó volt.

mozgalmas.

év elejei munkanélküli agónia. nah az mélyrepülés volt. munkakeresés a leghalványabb siker nélkül. tilosban djskedés, ami végülis összehozott 2010 legnagyobb meglepetésével.
szerelem, bimbódzó kapcsolat, majd párizs és disneyland. ott horror és kacagás olyan keveréke, ami csak átélve érezhető igazán. rengeteg új emberrel. akiket jobban megkedveltem mint gondoltam ott. és sajnos kevesebb figyelmet szenteltem rájuk, mint megérdemelték volna.
augusztusban hazaköltöztem. kipróbáltam milyen együttélni valakivel, aki a szerelmem. nem az én stílusom. hamar kiderült, hogy alkalmatlan vagyok ilyen kalandra. újra hazaköltöztem kis lakásomba, kifestettem a falait és munkát vállaltam technikusként. szerelem elmúlt és egy kérdőjel maradt a helyén, ami hamar válaszok sokaságává változott. rengeteget megtudtam magamról ezek alatt a hónapok alatt. vásároltam egy autót és elkezdtem vezetni. de 2010 legnagyobb híre nem is közvetlenül velem kapcsolatos. öcskös apuka lesz. :) ez van. jipikájé. apuka. el sem hiszem. a drágaság.
és itt az év vége. lelkem egyben. nyelem a banánturmixot. boney m-et hallgatok. szeretek élni. szeretek szeretni. szeretem magam. szeretem ezt ez elmúló évet. igazi volt. minden hulláma

i am a bit disappointed i guess

megint történt sok sok dolog. karácsony volt. ami még mindig nem a kedvenc időszakom. azt gondoltam még amikor tiloskával együtt voltunk, hogy idén más lesz, mert ugye amikor az ember szerelmes és a csajával legeli a fáról a cukrot az adja az érzést. de a végire se fa se csaj se szaloncukor nem maradt. amiről persze senki sem tehet, még a rómaiak sem.

karácsony előtt egy éjszakával kiságinál házibuliztunk. volt ott pár jóbarát, sok ismeretlen, rengeteg alkohol, én a halálba küldtem jópár agysejtemet és feltettem jópár lemezt amiket sztem még nem fektettem a tű alá sose. megismertem egy lánykát is, akivel azóta találkoztam párszor. karácsonyra feljöttek cukorkáék és instantban iszogattunk és táncoltunk borzalmas zenére.

az egész hülye ünnep alatt two and a half men-t néztem és pulyka medalliont ettem sült krumplival. és persze vártam h vége legyen.

teljesen összekavarodott az időérzékem. nem tom hanyadika van vagy milyen nap. sok értelme nincs is tudni. amit érdemes észben tartani, hogy holnap még be kell mennem dolgozni. és hogy vmikor nemsokára újév lesz.

ami még szintén van, hogy megfáztam. találkoztam fánival, gondolom rám hapcizott és én is prüszkölök. elég tré érzés.

ami még megint csak van az egy fura érzés itt a fejemben. kaptam karira egy játékot, és egész sok órán át nyomogattam. most meg kiderült, hogy inkompatibilis a rendszeremmel. fuck sake. gondoltam újratelepíthetném, de nincs sok értelme, megint kidobná a hibaüzit. a savegame-jeim még talán érnek vmit, legalább a tutorial-on túl vagyok...

doorst kellene hallgatni

de most house of pain megy

és nem cserélem le, mert szeretem nagyon.

elszívtam sok sok cigarettát. amit pedig nem akartam, mert kezd átmenni napi használatba a néha rágyújtok helyett.

az xbox őrzés elviselhető volt. oly annyira, hogy elvállaltam még egy munkát. holnapra. éjjel 3ig vmi hajón. amen. legyen. essünk túl rajta.

csajom hazajött. találkoztunk ma. és megbeszéltük h nah akkor ennek itt és most van vége. hogy mit gondolok? egyrészt megtartom magamnak, másrészt amen.

ürességet érzek.

fokuszálok más dolgokra.

munkára. nah azt nem mondanám. nincs is mit. az megy csuklóból.

magamra se nagyon kell, meg időm se nagyon van rá..

hirtelen egyedül érzem magam. funny aint?

let it snow

kedves naplóm,

olvasva az utolsó postot kinyitnék még egy sört, az itthon lévő kettőből. de marad a hűtőben, ugyanis a mai nap munkanap én pedig du-tól éjfélig a várban fogok őrizni egy xboxot meg egy wii-t míg öltönyösök leisszák magukat. tombolok belül. forr a vérem és egész nap ratm-ot hallgatok. őrizni egy kurva konzolt. a hajszárítójára nem kell vigyázni az ilyennek? vagy a feleségét is más bassza esetleg? ahhoz is kér technikust?

áhhh nem is agyalok rajta többet. bemegyek. megcsinálom és holnap kitombolom magam.

az egész hetem hasonló volt btw. hordtam a vizet a dunába. de kerestem vele pénzt. ez a kulcs. a cukormáz a szarospitén, amitől lenyelhető lesz.

más

esik a hó. hideg is van. autómat alig indítom be. sőt fel is tettem a netre eladásra. miért? túl nagy. túl erős. túl sokba kerül. túlságosan kihasználatlan. remélem hamar ki tudok szállni belöle, venni egy kicsikocsit és újraszáguldani vele.

más

csajom írországban egész héten. hétfőn találkozunk.

más

a múlt heti party igen jól sikerült. a végére mondjuk teljesen eláztam. az már blurry.

danival zenéltünk, a népek táncoltak, sok jóbaráttal beszélgettem. amilyennek lennie kell egy ilyennek. de az is tény, hogy ha ez meg akar ismétlődni akkor fejlesztenem kell a lemezparkomat, mert nem lehet minden alkalommal funk phenomena-t játszani.

más

elvileg holnap átvehetem a kontaklencsémet. de a szemem be van durranva. szóval nem fog menni.

más

van egy nagybátyám, akivel nem beszéltem mióta nagypapám elhunyt. lehet hogy így sok sok év után leülünk egy asztalhoz és átbeszéljük azokat az időket. abból a pár infóból ami átjött róla, ő azt gondolja rólam, amit nem akarok hogy ember gondoljon és a beszélgetés végével egy olyan démon nevét mondhatom ki, aki velem él már hosszú ideje...