day002
2010.03.31. 20:08 egy átrendezett, és már illatos lakásban…
kicsit már fáradtan.
ma reggel felébredtem magamtól. hála istennek, mert tegnap lehalkítottam a mobilom az egyik előadás alkalmával, és ebben a módban az ébresztő funkció nem működik. ekkora marhaságot egyébként… nah mindegy.
szóval felkeltem, mosakodtam, kimentem a buszmegállóba. kezdenek az arcok ismerősek lenni. megjöttek a magyar arcok is. ezúttal a Balu házban tartották az agytágítást. 4 terembe osztottak be minket. én azonnal elfelejtettem, hogy a dzsungel könyvéből elnevezett szobák melyikében kell megjelennem. Ká, aham jó, akkor odakúszom.
ma egy visszafogottabb csóka tartotta az előadást. hogy miről? hmmm… nem is tudom, célokról, standardekről, a varázslatról… nagyon kemény egyébként, hogy létezik a varázslat. melós, de működik.
kimentünk kajálni a backstage-be. olcsón jó kaja. sőt. első nap kaptunk egy id card-ot, amivel belépünk, amivel elkezdjük / befejezzük a munkát, tölthetünk rá pénzt és akkor fizethetünk vele. állati jó.
kolbászoltunk a parkban kicsit. majd elmentünk kiváltani a kosztümünket. mert MINDENKI be van öltözve. persze nem mikiegérnek meg pluto kutyának, de mivel az egész park tematikus így nem lóghatnak ki a dolgozók sem.
én a vadnyugaton dolgozom. a big thunder mountain aljában. az egy egész fasza hullámvasút. de a melóról később… majd ha tudom, hogy miről szól, mivel még egy percet sem dolgoztam.
szóval… hogy is néz ki a kosztümös??? bazi nagy. hatalmas területen rengeteg folyosó, ruhák mindenütt. ki vannak téve kártyák, kb mint a képeslapok az utcai árusoknál. csak ezeken a kártyákon a különböző munkaterületeken használatos jelmez van feltüntetve. minden ruhadarabnak, az utolsó pár kesztyűig van egy kódja, ami alapján meg tudod találni, hogy mibe is öltözz be. vannak segítők is, akik végig járják veled a gondolákat és összeállítják számodra a munkaruhádat. hogy én hogy nézek ki? hát azt látnotok kellene. fekete alapon fehér vékony csíkos nadrág, fehér ing betűrve, boci mintás mellény, zöld csokornyakkendő, cowboy kalap. majd lefényképezem magam. kaptunk öltözőszekrényt is. (locker) mivel a kulcsokat gondolom mindenki elhagyta, ezért ezek olyan forgatós zárral van ellátva, mint a széfek. külön móka kinyitni.
becsekkoltam a munkahelyemre is. kedvesek voltak. pénteken várnak reggel kilenckor.
holnap dokival találkozunk. pisilni kell majd, meg gondolom megkérdezi, hogy látok-hallok e.
ennyi a melóról… azon filózom, hogy ezek a bleső infók vajon mennyire titkosak, illetve gáz e hogy megírom. még nem tudom. ha úgy döntök, hogy igen akkor a blogot lezárom.
lelkem egyben?
egyben. ennek egyetlen oka van. az hogy kapok jó híreket otthonról. nagyon az elején vagyok még ennek az útnak. kicsit ijesztő. kezd tisztulni a kép, ezerrel dolgozom azon, hogy minél hamarabb kialakítsak jó kapcsolatot az emberekkel, szerezzek stabil netet és hogy tiloska kijöjjön.
jelenleg arany életem van a lakásban. tök egyedül vagyok. szobatársam nem is jár ide vissza. gondolom jól elvan a barikájával. istenem kérlek, hogy maradjanak is együtt!!!!!!! takarítottam ma is, így már egész otthonos.
vasárnap lesz szabadnapom, akkor majd bejárom a környéket. akarok egy biciklit, mert marha drága a busz és nincs messze a munkahely, plusz a bringa jó dolog.
szerda, március 31, 2010
kedd, március 30, 2010
day000 day001
2010.03.29 20:03
franciaországban párizstól nem messze egy lakópark igen ocsmányszagú szobájában...
nah ebbe most belenyúltam rendesen.
a kiút úgy kezdődött, hogy tiloska átjött este, hogy elbúcsúzzunk egymástól illő módon, szerelemben. reggel ébredés, pakolászás, szami kivitt a reptérre. ott feladtam a bőröndöt, pár perc műlva már a nevemet kiáltozták, hogy jöjjek vissza a 3as ablakhoz, mert vmi gond van a csomagommal. nah... mivel ciprusra menet az egyik lánynak fel sem adták a böröndjét, mivel nem figyelt fel a hívószóra én nem követtem el ezt a hibát és becsületesen megjelentem. tudtam, hogy bomba nincs nálam, a téliszalámi meg csak nem durran.
azzal volt baja az átvilágító asszonykának, akit inkább el tudtam képzelni egy menza konyháján, mint ferihegyen, hogy túl sok kábel volt a táskámban. ezt aláírom. egy fél keravilt kihoztam.
jött egy szemrevaló, ám igen egykedvű rendőrnő, kicsit matatott, majd megállapította, hogy minden nagyon gromek és hogy elege van a 24 órázásból.
a lányka felszállta buszra és bement dolgozóba, én bementem a tranzitba és vártam, hogy felszállhassak a gépre. van egy jelenség, amit sosem tudok megérteni, miközben várok az indulásra. ahhoz ugye, hogy a gépnek a közelébe kerüljünk feltétele, hogy megmutassuk a boarding pass-ünket és az id card-unkat, majd egy busz elvisz magához a géphez. nah amikor ezekért az iratokért szólítják az embereket, akkor hatalmas tülekedés kezdődik és mindenki nyomul, mintha nem lenne teljesen tökmindegy, mert ezzel még csak arra a kibszott buszra tud talán 3 perccel hamarabb felszállni. mindegy is. én kivártam a sorom...
a röpzin egy középkorú pár mellett ültem, elöttem lévő székeken 2 db 7-8 éves forma lány gyermekük. nah, azt a rikácsolást, amit a két kiscsaj lenyomott... ha felhőtt láttak azért, ha lenéztek a földre azért, az egyik megesküdött, hogy egy sonka is elszállt az előbb előtte. én csak aludni vágytam.
btw az indulás sem volt zökkenőmentes. valószínűnek tartom, hogy a repzik navigációja windows-os, mert bejelentették, hogy megfaszult az egész és késünk plusz le kell kapcsolni az áramot az egész gépben 10 percre és újraindítani.
landolás simán ment, találtam egy buszt, ami bevitt disneylandbe, a kapuban szóltak, hogy rossz helyen járok, menjek egy faluval arrébb, ott van az adminisztráció. vonatra, egy falu balra és ott is voltam a fantasia épületben.
nah itt minden zsíron csúszott. bemondtam a nevem, tudták h ma jövök, kis kartonomat elővették, szerződést kitöltöttem, csináltatnak bankszámlát és elszállásoltak.
a 34-es busszal kell bejárnom majd melózni, van is terv 3 napra előre. most nem tom fejből, majd elolvasom. a munkám se igazán tudom, hogy mi lesz. ha jól hallottam fél füllel, akkor fotózni kell. vmi olyasmi mint cipruson, csak nem papagájokat kell a látogatók fejére hegeszteni, hanem miki egér fogja rázni az arcukba. ők meg hazaviszik 2 D-ben. fine by me.
a szállás...
kisházak sora, körbe körbe, parkkal, fa padokkal, aranyos járdákkal. a házak 4 vagy 6 személyesek. úgy kell kb elképzelni, hogy belépsz a lakásba, ott egy konyha és egy nappali, majd onnen nyílik bal és jobb oldalon egy kis lakrész, gardróbbal, wc-vel, fürdőkáddal és egy szobával, abban 2 ággyal. nah én a baloldali lakrészt nyertem meg. de. már van benne valaki. ez egy 4 személyes házikó. senki sincs itthon. nem találkoztam még egy lélekkel sem. sőt. nem találkoztam szinte senkivel az egész létesítményben. hol a gecibe lehetnek nem tudom.
amivel találkoztam az a kibaszott penetráns bűz, ami ebben a rohadt lakásban van. felfordult a gyomrom ahogy beléptem. ki se csomagoltam, hanem felsöpörtem és felmostam. a mosogató alatt, ahol domestost kerestem egy halom mosatlanra bukkantam egymás hegyén hátán benne maradékokkal. telenegedtem a mosogatót és tüntetőleg beledobtam a tányérokat. remélem elmossák majd. kimentem a boltbavettem egy légfrissítő sprayt és telefújtam a lakást. még mindig elég kemény. nem akarok addig hupákolni a recepción, amíg nem beszéltem a srácokkal akik itt laknak, de ha ők a szag forrása, akkor kiköltözöm, addig verem recispultot, mert én ezért nem fizetek és pláne nem élek!!!
szobatársam nem tudom ki lesz, de az ágya fölött hatalmas szivárványszín zászló, le a homofóbiával jelszóval. egyedül a wc ajtóra tűzött britney spears képben bízom. mert már csak az kellene, hogy 5 hónapig éldegéljek egy buzi görénnyel.
szóval minden kerek, a szállás eddig kritikán aluli csak.
csend van. lement a nap, a laptopból gus gus cicereg és elég fáradt vagyok, de nem merek befeküdni a kádba és elszundizni az előbb említett okokból kifolyólag.
magányos vagyok. rámszakadt az érzés. nyilván azért is van, mert szerelmes lettem. és otthon hagytam őt. meg azért is lehet, mert itt tényleg egy lélek nem járkál és nem is vagyok a világ végén vmi farmon. elgondolkodtam azon, hogy jól tettem e, hogy kijöttem ide. utazásaim során először kételkedem. pedig voltak szar szituk és kemény hónapok itt is ott is, de sohasem a legelején. most itt a lábam még a startvonalon és azon filózom, hogy melyik gombbal tudnám felgyorsítani az időt. letudni ezt az egész projectet, hazamenni, kapcsolatban lenni, munkát keresni és abbahagyni ezt a kalandozást.
sztem geciségből osztottak be engem ebbe a büdös lukba. aham... büdös macska itt ólálkodik az ablakban. tuti ezek miatt a dögök miatt van ilyen szag itt. nah ebből nem eszel. elkergetlek rohadék. pedig szeretem a macskákat. általában.
simán lehet h átkérem magam...
a kisbolt kurva jó. vettem camembert sajtot, egy üveg innivalót, egy baguett-et és a légfrissítőt. csináltam finom szendvicset a hozott kolbászból és a vásárolt javakból, hazafelé elkapott egy nyári zápor és rommá áztam. most ki kellene pakolnom a ruháim, de minimum előkészíteni holnapra a szépruhát, mivel 3 napig puccban kell nyomulni.
a net...
net csak a recepción van, ami meg csak 8ig van nyitva este, és ott is fizetni kell érte. ha jól láttam, akkor van vmi kártya és azzal lehet baszkodni a wifin. de vannak olyan arcok, akik vettek netet a sajár kis kecójukba és velük is lehet egyezkedni.
a látogatás...
egy embert bármikor behozhatok, de nem aludhat itt... nos... ezt kijátszuk hamar. amikor mesélte a csaj, már akkor mondta, hogy ezt nyilván nem mindenki tartja be mindig. hááát én tuti nem fogom.
a mosás...
4.30 Euro-ba kerül, de a szárítás ingyenes. hmm.. sztem kimosok kézzel és majd megyek szárítani. vagy ezért van ez a bűz, mert roomie-jaim is sajnálják a pénzt mosásra????
a munka...
mondom, hogy erről még fogalmam sincs. amennyit tudok, hogy holnap eligazítás, majd másnap megint, majd dokihoz kell menni. meg azt tudom, hogy vmi fotózással kapcsolatos.
a fizu...
ahogy nézem egyre több apróság derül ki. azonnal nyitottak nekem egy bankszámlát, amihez kapok majd kártyát és oda utalják a fizut. mit mondjak? nem vagyok feldobva tőle. de mindegy. ez az ami miatt most én itt vagyok. hogy pénzt szerezzek amivel kifizetem az adósságaimat, és összegyűjtök annyit, ami kitart, amíg otthon munkát találok. ez a célom.
UPDATE AFTER DAY 001
pakolásztam, videóztam, amikor megjött a lakótársam. nem szobatárs, hanem a másik oldalon lakó tunéziai mókus, egy brazil barátnőjével. fülig mosoly mind a kettő, egyből dumázni kezdtünk. kikérdeztem a szobatársamról, aki mint kiderült valóban csont meleg, olyannyira, hogy nem is lakik a szobájában, hanem a barátjával hál valahol másutt, így a szoba kizárólag az enyém!!! mennyivel másabb így :D plusz tunézka is elmegy 9 napra vakációzni, így most másfél hétig az egész hodály az enyimé. azt már látom, hogy meg fogom szegni a senki sem aludhat itt szabályt. a vak is láthatja, hogy adott minden.
társaságot is kaptunk, pár srác átjött 2 üveg pezsgővel és vmi built kerestek. de nem nálunk volt, így eltávoztak. de egy pezsgőt itt hagytak. azt benyaltuk. éjjel egyig beszélgettünk majd aludni tértem.
reggel 8körül kimentem a buszmegállóba, ott felfigyeltem 2 srácra akik magyarul brekegtek, beszélgettünk. egész nap agymosás volt. de remekül kivitelezve. komolyan le a kalappal. tréfásan, interaktívan, délben kaptunk belépőt és kajajegyet és beküldtek minket a parkba. hatalamas élmény volt. komolyan. énekeltem, táncoltam. J az utcán kedves dallamokat hallgatsz, nincs szemét sehol, rendőr sincs, homeless sincs, mindenhol Disney karakterek, ámuldozó gyerekek és bolt bolt hátán. euphoria tartott 27 percet kb. majd elmúlt. ettünk mexikói kaját. visszamentünk agymosni. kaptunk névjegyet, belépő kártyát. kötelező hordani mind a kettőt.
most hazajöttem, átmegyek új haverjaimhoz, mert náluk van net is.
piszkosul hiányzik a lányka. sokszor eszembe jut. az hogy ne mitt, hanem Mellette lenne a helyem… fakkkkk
franciaországban párizstól nem messze egy lakópark igen ocsmányszagú szobájában...
nah ebbe most belenyúltam rendesen.
a kiút úgy kezdődött, hogy tiloska átjött este, hogy elbúcsúzzunk egymástól illő módon, szerelemben. reggel ébredés, pakolászás, szami kivitt a reptérre. ott feladtam a bőröndöt, pár perc műlva már a nevemet kiáltozták, hogy jöjjek vissza a 3as ablakhoz, mert vmi gond van a csomagommal. nah... mivel ciprusra menet az egyik lánynak fel sem adták a böröndjét, mivel nem figyelt fel a hívószóra én nem követtem el ezt a hibát és becsületesen megjelentem. tudtam, hogy bomba nincs nálam, a téliszalámi meg csak nem durran.
azzal volt baja az átvilágító asszonykának, akit inkább el tudtam képzelni egy menza konyháján, mint ferihegyen, hogy túl sok kábel volt a táskámban. ezt aláírom. egy fél keravilt kihoztam.
jött egy szemrevaló, ám igen egykedvű rendőrnő, kicsit matatott, majd megállapította, hogy minden nagyon gromek és hogy elege van a 24 órázásból.
a lányka felszállta buszra és bement dolgozóba, én bementem a tranzitba és vártam, hogy felszállhassak a gépre. van egy jelenség, amit sosem tudok megérteni, miközben várok az indulásra. ahhoz ugye, hogy a gépnek a közelébe kerüljünk feltétele, hogy megmutassuk a boarding pass-ünket és az id card-unkat, majd egy busz elvisz magához a géphez. nah amikor ezekért az iratokért szólítják az embereket, akkor hatalmas tülekedés kezdődik és mindenki nyomul, mintha nem lenne teljesen tökmindegy, mert ezzel még csak arra a kibszott buszra tud talán 3 perccel hamarabb felszállni. mindegy is. én kivártam a sorom...
a röpzin egy középkorú pár mellett ültem, elöttem lévő székeken 2 db 7-8 éves forma lány gyermekük. nah, azt a rikácsolást, amit a két kiscsaj lenyomott... ha felhőtt láttak azért, ha lenéztek a földre azért, az egyik megesküdött, hogy egy sonka is elszállt az előbb előtte. én csak aludni vágytam.
btw az indulás sem volt zökkenőmentes. valószínűnek tartom, hogy a repzik navigációja windows-os, mert bejelentették, hogy megfaszult az egész és késünk plusz le kell kapcsolni az áramot az egész gépben 10 percre és újraindítani.
landolás simán ment, találtam egy buszt, ami bevitt disneylandbe, a kapuban szóltak, hogy rossz helyen járok, menjek egy faluval arrébb, ott van az adminisztráció. vonatra, egy falu balra és ott is voltam a fantasia épületben.
nah itt minden zsíron csúszott. bemondtam a nevem, tudták h ma jövök, kis kartonomat elővették, szerződést kitöltöttem, csináltatnak bankszámlát és elszállásoltak.
a 34-es busszal kell bejárnom majd melózni, van is terv 3 napra előre. most nem tom fejből, majd elolvasom. a munkám se igazán tudom, hogy mi lesz. ha jól hallottam fél füllel, akkor fotózni kell. vmi olyasmi mint cipruson, csak nem papagájokat kell a látogatók fejére hegeszteni, hanem miki egér fogja rázni az arcukba. ők meg hazaviszik 2 D-ben. fine by me.
a szállás...
kisházak sora, körbe körbe, parkkal, fa padokkal, aranyos járdákkal. a házak 4 vagy 6 személyesek. úgy kell kb elképzelni, hogy belépsz a lakásba, ott egy konyha és egy nappali, majd onnen nyílik bal és jobb oldalon egy kis lakrész, gardróbbal, wc-vel, fürdőkáddal és egy szobával, abban 2 ággyal. nah én a baloldali lakrészt nyertem meg. de. már van benne valaki. ez egy 4 személyes házikó. senki sincs itthon. nem találkoztam még egy lélekkel sem. sőt. nem találkoztam szinte senkivel az egész létesítményben. hol a gecibe lehetnek nem tudom.
amivel találkoztam az a kibaszott penetráns bűz, ami ebben a rohadt lakásban van. felfordult a gyomrom ahogy beléptem. ki se csomagoltam, hanem felsöpörtem és felmostam. a mosogató alatt, ahol domestost kerestem egy halom mosatlanra bukkantam egymás hegyén hátán benne maradékokkal. telenegedtem a mosogatót és tüntetőleg beledobtam a tányérokat. remélem elmossák majd. kimentem a boltbavettem egy légfrissítő sprayt és telefújtam a lakást. még mindig elég kemény. nem akarok addig hupákolni a recepción, amíg nem beszéltem a srácokkal akik itt laknak, de ha ők a szag forrása, akkor kiköltözöm, addig verem recispultot, mert én ezért nem fizetek és pláne nem élek!!!
szobatársam nem tudom ki lesz, de az ágya fölött hatalmas szivárványszín zászló, le a homofóbiával jelszóval. egyedül a wc ajtóra tűzött britney spears képben bízom. mert már csak az kellene, hogy 5 hónapig éldegéljek egy buzi görénnyel.
szóval minden kerek, a szállás eddig kritikán aluli csak.
csend van. lement a nap, a laptopból gus gus cicereg és elég fáradt vagyok, de nem merek befeküdni a kádba és elszundizni az előbb említett okokból kifolyólag.
magányos vagyok. rámszakadt az érzés. nyilván azért is van, mert szerelmes lettem. és otthon hagytam őt. meg azért is lehet, mert itt tényleg egy lélek nem járkál és nem is vagyok a világ végén vmi farmon. elgondolkodtam azon, hogy jól tettem e, hogy kijöttem ide. utazásaim során először kételkedem. pedig voltak szar szituk és kemény hónapok itt is ott is, de sohasem a legelején. most itt a lábam még a startvonalon és azon filózom, hogy melyik gombbal tudnám felgyorsítani az időt. letudni ezt az egész projectet, hazamenni, kapcsolatban lenni, munkát keresni és abbahagyni ezt a kalandozást.
sztem geciségből osztottak be engem ebbe a büdös lukba. aham... büdös macska itt ólálkodik az ablakban. tuti ezek miatt a dögök miatt van ilyen szag itt. nah ebből nem eszel. elkergetlek rohadék. pedig szeretem a macskákat. általában.
simán lehet h átkérem magam...
a kisbolt kurva jó. vettem camembert sajtot, egy üveg innivalót, egy baguett-et és a légfrissítőt. csináltam finom szendvicset a hozott kolbászból és a vásárolt javakból, hazafelé elkapott egy nyári zápor és rommá áztam. most ki kellene pakolnom a ruháim, de minimum előkészíteni holnapra a szépruhát, mivel 3 napig puccban kell nyomulni.
a net...
net csak a recepción van, ami meg csak 8ig van nyitva este, és ott is fizetni kell érte. ha jól láttam, akkor van vmi kártya és azzal lehet baszkodni a wifin. de vannak olyan arcok, akik vettek netet a sajár kis kecójukba és velük is lehet egyezkedni.
a látogatás...
egy embert bármikor behozhatok, de nem aludhat itt... nos... ezt kijátszuk hamar. amikor mesélte a csaj, már akkor mondta, hogy ezt nyilván nem mindenki tartja be mindig. hááát én tuti nem fogom.
a mosás...
4.30 Euro-ba kerül, de a szárítás ingyenes. hmm.. sztem kimosok kézzel és majd megyek szárítani. vagy ezért van ez a bűz, mert roomie-jaim is sajnálják a pénzt mosásra????
a munka...
mondom, hogy erről még fogalmam sincs. amennyit tudok, hogy holnap eligazítás, majd másnap megint, majd dokihoz kell menni. meg azt tudom, hogy vmi fotózással kapcsolatos.
a fizu...
ahogy nézem egyre több apróság derül ki. azonnal nyitottak nekem egy bankszámlát, amihez kapok majd kártyát és oda utalják a fizut. mit mondjak? nem vagyok feldobva tőle. de mindegy. ez az ami miatt most én itt vagyok. hogy pénzt szerezzek amivel kifizetem az adósságaimat, és összegyűjtök annyit, ami kitart, amíg otthon munkát találok. ez a célom.
UPDATE AFTER DAY 001
pakolásztam, videóztam, amikor megjött a lakótársam. nem szobatárs, hanem a másik oldalon lakó tunéziai mókus, egy brazil barátnőjével. fülig mosoly mind a kettő, egyből dumázni kezdtünk. kikérdeztem a szobatársamról, aki mint kiderült valóban csont meleg, olyannyira, hogy nem is lakik a szobájában, hanem a barátjával hál valahol másutt, így a szoba kizárólag az enyém!!! mennyivel másabb így :D plusz tunézka is elmegy 9 napra vakációzni, így most másfél hétig az egész hodály az enyimé. azt már látom, hogy meg fogom szegni a senki sem aludhat itt szabályt. a vak is láthatja, hogy adott minden.
társaságot is kaptunk, pár srác átjött 2 üveg pezsgővel és vmi built kerestek. de nem nálunk volt, így eltávoztak. de egy pezsgőt itt hagytak. azt benyaltuk. éjjel egyig beszélgettünk majd aludni tértem.
reggel 8körül kimentem a buszmegállóba, ott felfigyeltem 2 srácra akik magyarul brekegtek, beszélgettünk. egész nap agymosás volt. de remekül kivitelezve. komolyan le a kalappal. tréfásan, interaktívan, délben kaptunk belépőt és kajajegyet és beküldtek minket a parkba. hatalamas élmény volt. komolyan. énekeltem, táncoltam. J az utcán kedves dallamokat hallgatsz, nincs szemét sehol, rendőr sincs, homeless sincs, mindenhol Disney karakterek, ámuldozó gyerekek és bolt bolt hátán. euphoria tartott 27 percet kb. majd elmúlt. ettünk mexikói kaját. visszamentünk agymosni. kaptunk névjegyet, belépő kártyát. kötelező hordani mind a kettőt.
most hazajöttem, átmegyek új haverjaimhoz, mert náluk van net is.
piszkosul hiányzik a lányka. sokszor eszembe jut. az hogy ne mitt, hanem Mellette lenne a helyem… fakkkkk
vasárnap, március 28, 2010
norma csalás
nem arra játszom, hogy előbb meglegyen az 1000ik post. csak egymástól elkülönülő témák jutnak eszembe.
akkor a hétvége.
pénteken megérkezett gyerek. este átjött dani, vlagya, tb-ke és elindultunk a pótkulcsba analóg koncertre.
sok jóbarát, sok sör, jéger laposüvegből. sok hozzáfűzni valóm nincs, mert nem emlékszem. :) átsétáltunk merlinbe. mr scruff, tömeg, sok barát, tánc.
elkövettem azt a hibát h kimentem friss levegőt szívni. már vissza nem is jutottam. hazasétáltunk, én elájultam egyből.
reggel gyerek kakaóval és kaláccsal ébresztett. kellett fél nap mire embernek éreztem magam.
este természetfilm és alvás. előtte séta lipiékkel. ennyire telt.
ma bepakoltam a táskába a dolgaimat, kicsit rendezgettem.
vannak dolgok. furcsák.
akkor a hétvége.
pénteken megérkezett gyerek. este átjött dani, vlagya, tb-ke és elindultunk a pótkulcsba analóg koncertre.
sok jóbarát, sok sör, jéger laposüvegből. sok hozzáfűzni valóm nincs, mert nem emlékszem. :) átsétáltunk merlinbe. mr scruff, tömeg, sok barát, tánc.
elkövettem azt a hibát h kimentem friss levegőt szívni. már vissza nem is jutottam. hazasétáltunk, én elájultam egyből.
reggel gyerek kakaóval és kaláccsal ébresztett. kellett fél nap mire embernek éreztem magam.
este természetfilm és alvás. előtte séta lipiékkel. ennyire telt.
ma bepakoltam a táskába a dolgaimat, kicsit rendezgettem.
vannak dolgok. furcsák.
Wrap Your Troubles in Dreams
a percmutató ólomlábakon jár. még így is, hogy egy órával előrébb kellett állítani. nem is csoda, elég nagy változás következik be hamarosan. már lehetne benne rutinom. állandóan ilyen kalandokba vágom magam. a mostani annyival különb talán, hogy szívem szerint maradnék. HA... és ebből rengeteg van. Ha ez vagy az, Ha így vagy úgy...
a realitás talaján maradva viszont el kell rugaszkodni a talajtól egy masina segítségével, ami majd jó pár kilométerrel arrébb érinti a földet újra. új lehetőségekkel. ez most szimplán pénzről szól. bár lenne valami nemesebb célja. de nincs mögötte ideológia. nincs szabadság egyenlőség testvériség eszme. nincsenek elvtársak. nincs vissza a természetbe. dagobert bácsi van. szó fakkin szerint.
néha megkérdem magamtól hogy miért is? kézenfekvő. nincs más. semmi más. dolgozni kell. a munkavégzés a pénzkeresés módja. és kapálózhatok ez akkor sem fog megváltozni. mert arra a kibaszott pénzre meg szükség van. elmentem olyan messzire, amilyen messze csak lehetett, de ezen nem lehet változtatni. úgyhogy jobb megbékélni vele. széllel szemben nem lehet trombitálni.
a realitás talaján maradva viszont el kell rugaszkodni a talajtól egy masina segítségével, ami majd jó pár kilométerrel arrébb érinti a földet újra. új lehetőségekkel. ez most szimplán pénzről szól. bár lenne valami nemesebb célja. de nincs mögötte ideológia. nincs szabadság egyenlőség testvériség eszme. nincsenek elvtársak. nincs vissza a természetbe. dagobert bácsi van. szó fakkin szerint.
néha megkérdem magamtól hogy miért is? kézenfekvő. nincs más. semmi más. dolgozni kell. a munkavégzés a pénzkeresés módja. és kapálózhatok ez akkor sem fog megváltozni. mert arra a kibaszott pénzre meg szükség van. elmentem olyan messzire, amilyen messze csak lehetett, de ezen nem lehet változtatni. úgyhogy jobb megbékélni vele. széllel szemben nem lehet trombitálni.
but before you go
please play some music for me...
külön pontért ki lehet találni, melyik számban hallatszik el az előző mondat.
hol a tökben tartottam? megnézem várj...
ahhh, a lelkemen próbálgattam az on/off gombot. az van hogy a biztosíték szekrényt, már rég belepte a por. karbantartó feléje sem nézett jó ideje. ott szunnyadt lekapcsolva, fölötte az emometer is abbahagyta a számlálást és kis fogaskerekei közé pók család költözött.
aztán pár hete odasétáltam, nem is találtam meg elsőre, bolyongtam a folyosón elemlámpával a kezemben, keresve a kis lakat kulcsát. nyikorogva elfordult a zárban, a rozsdás pántokon kinyílt a szekrényajtó én pedig félszegen feltoltam a kapcsolót. egyből éreztem, amint a beindult a folyamat. jól esett. más színe lett a világnak tőle.
bizonytalanul néztem körbe. rég jártam itt. nehezemre esik megmondani, hogy az útat szegélyező szobrok közül melyik félelmetes vízköpő, melyik angyalszárnyú cupido. ezeket csak így ON módban látni. pár tétová lépést tettem, nem eltávolodva a főkapcsolótól, majd inkább visszafordultam és rácsaptam. OFF. klakkk, kattant egy utolsót az emometer, majd megállt.
oké, maradjon így. ezt ismerem. ez nem bánt. majd, ha úgy adódik újra lejövök ide és visszakapcsolom.
ez egy napig maradt így.
talán annyi sem volt.
most újra ON-on.
külön pontért ki lehet találni, melyik számban hallatszik el az előző mondat.
hol a tökben tartottam? megnézem várj...
ahhh, a lelkemen próbálgattam az on/off gombot. az van hogy a biztosíték szekrényt, már rég belepte a por. karbantartó feléje sem nézett jó ideje. ott szunnyadt lekapcsolva, fölötte az emometer is abbahagyta a számlálást és kis fogaskerekei közé pók család költözött.
aztán pár hete odasétáltam, nem is találtam meg elsőre, bolyongtam a folyosón elemlámpával a kezemben, keresve a kis lakat kulcsát. nyikorogva elfordult a zárban, a rozsdás pántokon kinyílt a szekrényajtó én pedig félszegen feltoltam a kapcsolót. egyből éreztem, amint a beindult a folyamat. jól esett. más színe lett a világnak tőle.
bizonytalanul néztem körbe. rég jártam itt. nehezemre esik megmondani, hogy az útat szegélyező szobrok közül melyik félelmetes vízköpő, melyik angyalszárnyú cupido. ezeket csak így ON módban látni. pár tétová lépést tettem, nem eltávolodva a főkapcsolótól, majd inkább visszafordultam és rácsaptam. OFF. klakkk, kattant egy utolsót az emometer, majd megállt.
oké, maradjon így. ezt ismerem. ez nem bánt. majd, ha úgy adódik újra lejövök ide és visszakapcsolom.
ez egy napig maradt így.
talán annyi sem volt.
most újra ON-on.
csütörtök, március 25, 2010
1812 overture
napfény, Tchaikovsky, én frissen fürödve...
az utolsó simításokat végzem. van terület, ahol már végeztem is és rendesen szájba vágott, hogy mennyire nehezen ment.
tegnap a Gödörben üldögéltem és olvastam a vörös oroszlánt. volt 2 órám, amit el akartam ütni a cityben, így ez tűnt a legjobb megoldásnak. majd találkoztam borikával. idejét sem tudom mikor láttuk egymást utóljára. jó volt beszélgetni, sétálni, fagyizni. btw a jégbüfénél lévő gofrisütő szakmunkást érdemes szemrevételezni. amikor süt nincs gond, mert oldalt áll, de ahogy megfordul kenni kivillan a kőműves dekoltázs (copyright réka) és minden étvágya tovaszáll az embernek.
hazajöttem du 3 körül. és fejbe baszott a hiánya. plusz jó adag tehetetlenség érzés. what the fuck i could do? hibernálni? most hogy nem vagyok robot? visszaváltozni? mást nem tehetek... :(
délután sétáltam egyet dorkával, beszélgettünk erről arról, ittunk egy sört, de nem kívántam. hazajöttem és kergettem a gondolataimat. el innen. ha valakinek nem jött át akkor nem vagyok nagy formában. illetve ma már jobb valamivel.
zenét hallgattam, este jött vámpír, szinte azonnal fel is borult, én is. aludtam. sokat. mélyen.
ma pedig elindulok és a maradék tennivalóimat is letudom.
egyetlen szerencsém, hogy a hétvégém jó sűrű lesz, mert tuti hogy holnap meg fogok kattanni, hogy miért azt nem részletezem...
átéltem már hasonlót. egy másik országban. nem is egyszer. idővel hozzá lehet edződni. érzéketlenné válni. csak mostanra nem ez lenne a terv. de asszem jobb belátnom, hogy nekem az sokkal jobban megy! úgyhogy lelkemet kicserélem az első bontóban egy vadi új páncélra és üdvözöljük Kiborg Super65-öt!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
az utolsó simításokat végzem. van terület, ahol már végeztem is és rendesen szájba vágott, hogy mennyire nehezen ment.
tegnap a Gödörben üldögéltem és olvastam a vörös oroszlánt. volt 2 órám, amit el akartam ütni a cityben, így ez tűnt a legjobb megoldásnak. majd találkoztam borikával. idejét sem tudom mikor láttuk egymást utóljára. jó volt beszélgetni, sétálni, fagyizni. btw a jégbüfénél lévő gofrisütő szakmunkást érdemes szemrevételezni. amikor süt nincs gond, mert oldalt áll, de ahogy megfordul kenni kivillan a kőműves dekoltázs (copyright réka) és minden étvágya tovaszáll az embernek.
hazajöttem du 3 körül. és fejbe baszott a hiánya. plusz jó adag tehetetlenség érzés. what the fuck i could do? hibernálni? most hogy nem vagyok robot? visszaváltozni? mást nem tehetek... :(
délután sétáltam egyet dorkával, beszélgettünk erről arról, ittunk egy sört, de nem kívántam. hazajöttem és kergettem a gondolataimat. el innen. ha valakinek nem jött át akkor nem vagyok nagy formában. illetve ma már jobb valamivel.
zenét hallgattam, este jött vámpír, szinte azonnal fel is borult, én is. aludtam. sokat. mélyen.
ma pedig elindulok és a maradék tennivalóimat is letudom.
egyetlen szerencsém, hogy a hétvégém jó sűrű lesz, mert tuti hogy holnap meg fogok kattanni, hogy miért azt nem részletezem...
átéltem már hasonlót. egy másik országban. nem is egyszer. idővel hozzá lehet edződni. érzéketlenné válni. csak mostanra nem ez lenne a terv. de asszem jobb belátnom, hogy nekem az sokkal jobban megy! úgyhogy lelkemet kicserélem az első bontóban egy vadi új páncélra és üdvözöljük Kiborg Super65-öt!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
kedd, március 23, 2010
hétfő, március 22, 2010
sober
egy hét. ennyi van még az indulásig.
nov, okt, dec, jan, feb és márc. ennyi időt töltöttem munka nélkül. semmi mást nem tudok felmutatni ebből az időszakból csak egy jogosítványt és egy adag kiábrándultságot az itthoni helyzetről. bánt a dolog, hogy nem találtam itthon munkát. hogy el kell utaznom 1000 km-t, hogy fent tudjam tartani magam, vissza tudjam fizetni az adósságaim és hogy az önbecsülésem ne süllyedjen tovább. bár hála egoista fejemnek azzal még nincs sok gond.
összefolynak a napok. nem emlékszem már pontosan mikor mi történt velem az elmúlt időben. annyi biztos, hogy vámpírka elmúlt 30. az is fix, hogy egyre több időt töltök el Tiloskával. és az is hogy nem nemvagyokrobot.
és így az utolsó hét elején már majdnem minden megvan az induláshoz. ezer köszönet azoknak akik mellém álltak és segítettek. Vámpír, Lipi, Emi, Fecó. kösz.
reggelente vámpírral szoktam sétálgatni. ma annyira belemerültünk, h elfelejtett munkába menni. itt a tavasz, jóidő, madárcsicsergés, libidó, kedv s öröm.
kitaláltam, hogy megint kezd a jobb futóművem lerobbanni és ez nagyon megrémített. semmi kedvem egy tavalyi tortúrát végignyomni megint. pláne nem franciaországban. szóval bementem egy DM-be és vettem egy Scholl talpbetétet, ami elvileg nagyon jót tesz nekem és kedves lesz velem.
egy természetazonos boltban vettem fülgyertyát és miután Katánál megebédeltünk Vámpírral hazasétáltunk és beledugtuk egymás fülibe. éget rendesen. kiváncsian vágtam szét, hogy lássam mi szennyet szívott ki magából, de elég csalódott lettem. szinte semmit. vagy szarul dugok vagy jól mosok.
pár szó Tiloskáról.
világszép lányka, aki azonfelül, hogy állandóan mosolyog még érti is a nyelvet amit használok és remekül dekódol. nem olvassa a blogot, ezért nyugodtan udvarolhatok.
mivel életemben a hasonló lányok előfordulása eddig 3/14 év ezért igencsak odafigyelek.
és a nagy odafigyelés kellős közepén veszem a sátorfámat és elhagyom az országot. ahogy szoktam. lásd ariel... :(
nade. az élet nem áll meg ugye. plusz minek szomorkodni olyasmi felett, amit nem áll módunkban megváltoztatni.
nov, okt, dec, jan, feb és márc. ennyi időt töltöttem munka nélkül. semmi mást nem tudok felmutatni ebből az időszakból csak egy jogosítványt és egy adag kiábrándultságot az itthoni helyzetről. bánt a dolog, hogy nem találtam itthon munkát. hogy el kell utaznom 1000 km-t, hogy fent tudjam tartani magam, vissza tudjam fizetni az adósságaim és hogy az önbecsülésem ne süllyedjen tovább. bár hála egoista fejemnek azzal még nincs sok gond.
összefolynak a napok. nem emlékszem már pontosan mikor mi történt velem az elmúlt időben. annyi biztos, hogy vámpírka elmúlt 30. az is fix, hogy egyre több időt töltök el Tiloskával. és az is hogy nem nemvagyokrobot.
és így az utolsó hét elején már majdnem minden megvan az induláshoz. ezer köszönet azoknak akik mellém álltak és segítettek. Vámpír, Lipi, Emi, Fecó. kösz.
reggelente vámpírral szoktam sétálgatni. ma annyira belemerültünk, h elfelejtett munkába menni. itt a tavasz, jóidő, madárcsicsergés, libidó, kedv s öröm.
kitaláltam, hogy megint kezd a jobb futóművem lerobbanni és ez nagyon megrémített. semmi kedvem egy tavalyi tortúrát végignyomni megint. pláne nem franciaországban. szóval bementem egy DM-be és vettem egy Scholl talpbetétet, ami elvileg nagyon jót tesz nekem és kedves lesz velem.
egy természetazonos boltban vettem fülgyertyát és miután Katánál megebédeltünk Vámpírral hazasétáltunk és beledugtuk egymás fülibe. éget rendesen. kiváncsian vágtam szét, hogy lássam mi szennyet szívott ki magából, de elég csalódott lettem. szinte semmit. vagy szarul dugok vagy jól mosok.
pár szó Tiloskáról.
világszép lányka, aki azonfelül, hogy állandóan mosolyog még érti is a nyelvet amit használok és remekül dekódol. nem olvassa a blogot, ezért nyugodtan udvarolhatok.
mivel életemben a hasonló lányok előfordulása eddig 3/14 év ezért igencsak odafigyelek.
és a nagy odafigyelés kellős közepén veszem a sátorfámat és elhagyom az országot. ahogy szoktam. lásd ariel... :(
nade. az élet nem áll meg ugye. plusz minek szomorkodni olyasmi felett, amit nem áll módunkban megváltoztatni.
szerda, március 17, 2010
hard reset
pár szó
arról hogy nagyon álmos vagyok. arról hogy mennyire menekülés vajonez az új külföldi út?
arról hogy mennyire nem tudok kezelni bizonyos helyzeteket. arról hogy kicsit eltompítottam magam és ilyenkor a nyitott ablak és a hangfalakból áradó zene mennyire jó. arról hogy savanyú bor ízt érzek. arról hogy nem írok vesszőket.
arról hogy a memóriám tele van olyan adatokkal amiket ki kell hogy töröljek különben úgy érzem legyűrnek.
arról hogy megismertem valakit.
arról hogy
arról hogy nagyon álmos vagyok. arról hogy mennyire menekülés vajonez az új külföldi út?
arról hogy mennyire nem tudok kezelni bizonyos helyzeteket. arról hogy kicsit eltompítottam magam és ilyenkor a nyitott ablak és a hangfalakból áradó zene mennyire jó. arról hogy savanyú bor ízt érzek. arról hogy nem írok vesszőket.
arról hogy a memóriám tele van olyan adatokkal amiket ki kell hogy töröljek különben úgy érzem legyűrnek.
arról hogy megismertem valakit.
arról hogy
szombat, március 13, 2010
5 év
nah ezt is megértük. 5 éves lett a blog, amit muszaj volt megunnepelni. ekezeteket elhagyom most, mert ocskos fasza laptopja ez es nem magyar bill, nekem meg nincs kedvem keresgelni.
szoval... tegnap
nem tom mi volt delelott...de azt tom h du elalmosodtam es ledoltem egy orara. majd nyulka megkeresett h menjek veluk west balkan megnyitora, mert ott lesz nekem igazan jo.
legyen...
oktogonon talalkoztunk, besetaltunk a felig kesz szorakozohelyre.
velemenyem szerint lenne meg mit csinalni rendesen es nem a vakolattal van bajom vagy hogy a fiu wc-ben nincs tukor, hanem pld a hangositassal. mert viszhangzik a terem, elvesznek a kozepek és raadasul halk is. de a sor legalabb draga es sztem vizezett.
tancikaltunk, jott gyula mester es dori is. majd hazasetaltunk.
mi mesterrel felborultunk es kisagi teflonjara ebredtem ma delben.
ma este lesz 80as evek party, amire nem megyek el, mert inkabb lipivel buzulunk. ugysincs mar sok idom itthon. hogy a fene enne meg ezt.
atjott du ocskos es most itt nyomja az xboxot, en tokon fogom szurni magam, mivel nem talalom a kedvenc jatekomat. csapas csapas hatan.
holnap elmegyek fecokaval es kedves felesegevel vmi furdo letesitmenybe. idejet nem tom mikor voltam ilyen helyen utoljara. talan glu glu-n.
hetfon reggel pedig 3 oras musor a tilosban. elkepzelesem sincs milyen zeneket vigyek magammal. vmi forradalmi kell. akkor sok ratm...
boldog 5 evet, ugyes vagy(ok) s65
csütörtök, március 11, 2010
love hides
Love hides in the strangest places.
Love hides in familiar faces.
Love comes when you least expect it.
Love hides in narrow corners.
Love comes to those who seek it.
Love hides inside the rainbow.
Love hides in molecular structures.
Love is the answer.
Love hides in familiar faces.
Love comes when you least expect it.
Love hides in narrow corners.
Love comes to those who seek it.
Love hides inside the rainbow.
Love hides in molecular structures.
Love is the answer.
zik zik zik
és hull a hó, március közepén. decemberben meg nyár volt. mi meg nem basszuk szét a klímát. várok vmi természeti csapásra. mint haitin. csak sokkal nagyobbra. hogy pusztuljon minden, miben eddig hittünk.
nade... nem lehet ilyen lehangoló gondolatokkal kezdeni napot, ugye.
meg nincs is semmi, ami miatt fejemet le kellene szegnem és búsan világvégét várnom.
hiszen, sok jó ember vesz körül, nemsokára munkába állok és van egy nagy pohár kakaóm is.
ma reggel vámpír leláncolta bringáját nálam és küldetésemül tűzte ki, hogy vigyem el a cangát fülöpékhez egy generálra. mi sem egyszerűbb. nem telt el 20 perc és már lakógyűlés alakult ki a bringa körül, hogy ez kié lehet, miért van odaláncolva és mit lehetne tenni ellene. mert mégiscsak felháborító, hogy egyszer csak egy bicikli materializálódik a semmiből és ott van. felkaputelefonáltak, hogy leszek szíves azonnal eltávolítani a kétkerekűt, mert az sérti a lépcsőház személyiségjogait és útban is van, mert ők öregek. márpedig ha valaki öreg, annak minden útban van. alig várom hogy öreg legyek. " hate, i am your hate, when you want love "
ma pedig vettem öblítőt. tegnap azt mondták rám, hogy görényke vagyok. pedig akkor másztam ki a niagara alól. szóval a pólóm lehetett a hibás. amit viszont a szekrényből szedtem ki és frissen volt mosva. igaz öblítő nélkül. eau de görény...
ma lesz nagy palacsinta sütés tiloskával. előtte én még bevágok pár csirkecombot a sütőbe és csinálok mellé francia salit. nyimi nyami...
nade... nem lehet ilyen lehangoló gondolatokkal kezdeni napot, ugye.
meg nincs is semmi, ami miatt fejemet le kellene szegnem és búsan világvégét várnom.
hiszen, sok jó ember vesz körül, nemsokára munkába állok és van egy nagy pohár kakaóm is.
ma reggel vámpír leláncolta bringáját nálam és küldetésemül tűzte ki, hogy vigyem el a cangát fülöpékhez egy generálra. mi sem egyszerűbb. nem telt el 20 perc és már lakógyűlés alakult ki a bringa körül, hogy ez kié lehet, miért van odaláncolva és mit lehetne tenni ellene. mert mégiscsak felháborító, hogy egyszer csak egy bicikli materializálódik a semmiből és ott van. felkaputelefonáltak, hogy leszek szíves azonnal eltávolítani a kétkerekűt, mert az sérti a lépcsőház személyiségjogait és útban is van, mert ők öregek. márpedig ha valaki öreg, annak minden útban van. alig várom hogy öreg legyek. " hate, i am your hate, when you want love "
ma pedig vettem öblítőt. tegnap azt mondták rám, hogy görényke vagyok. pedig akkor másztam ki a niagara alól. szóval a pólóm lehetett a hibás. amit viszont a szekrényből szedtem ki és frissen volt mosva. igaz öblítő nélkül. eau de görény...
ma lesz nagy palacsinta sütés tiloskával. előtte én még bevágok pár csirkecombot a sütőbe és csinálok mellé francia salit. nyimi nyami...
hétfő, március 08, 2010
900
tapsvihar...
ez a 900ik poszt. ezernél berúgok...
az pedig valószínűleg kint lesz párizsban a világ egyik legnagyobb vidámparkjában. ahova 3 hét múlva indulok, hála kisvámpírnak már megvan a repjegy is.
things to make and do...
* jogsi - pipa, ma elmentem az ocsmányirodába és elintéztem. 2 hét múlva hozza a postás.
* születési anyakönyvi franciául - nah ezt majd szerdán. egy napra elég volt ennyi bürokrácia.
* szép cipő - pipa, írták dizniék, hogy kell egy szép ruha is, nah ma a cipő részét letudtam a turkálóban
* repjegy - pipa, tegnap este v megvette nekem.
* összepakolás - nah az még bőven ráér
* lakás kiadás - ez már sürgősebb... keresek kutatok vkit, aki megbízható és éldegélne itt fél évig
ez a 900ik poszt. ezernél berúgok...
az pedig valószínűleg kint lesz párizsban a világ egyik legnagyobb vidámparkjában. ahova 3 hét múlva indulok, hála kisvámpírnak már megvan a repjegy is.
things to make and do...
* jogsi - pipa, ma elmentem az ocsmányirodába és elintéztem. 2 hét múlva hozza a postás.
* születési anyakönyvi franciául - nah ezt majd szerdán. egy napra elég volt ennyi bürokrácia.
* szép cipő - pipa, írták dizniék, hogy kell egy szép ruha is, nah ma a cipő részét letudtam a turkálóban
* repjegy - pipa, tegnap este v megvette nekem.
* összepakolás - nah az még bőven ráér
* lakás kiadás - ez már sürgősebb... keresek kutatok vkit, aki megbízható és éldegélne itt fél évig
péntek, március 05, 2010
fasten your seatbelt
kilövés...
5
4
3
2
1
lift off
megjött a szerződés.
minden rendben. butikban eladó egy vidámparkban. érdekes színfolt is lehet. fél év kiküldetés.
nyugi atti. szedd össze magad.
minden a legnagyobb rendben van.
HARD RESET
5
4
3
2
1
lift off
megjött a szerződés.
minden rendben. butikban eladó egy vidámparkban. érdekes színfolt is lehet. fél év kiküldetés.
nyugi atti. szedd össze magad.
minden a legnagyobb rendben van.
HARD RESET
az én uram a 3 fejű sárkány
folytatódik a dizni történet.
az van, hogy úgy gondolták, hogy munkát áprilisra adnak, majd egy hónap szünet következne. azután vissza nyárra, de ezt nem éreztem 100%-nak.
visszaírtam nekik, hogy ez így nekem nem kerek. mi a tököt csináljak egy hónapig itthon? legyen egy szép kerek contract ápr-aug-ig és akkor rokkeroll.
most várom válaszukat. csak nem sértődtek meg. ha meg igen. nos. szekomszá...
befizettem ma a teflonszámlát ma öcskössel. hála vámpírnak. elkeserítő a szitu. pénzügyileg.
az van, hogy úgy gondolták, hogy munkát áprilisra adnak, majd egy hónap szünet következne. azután vissza nyárra, de ezt nem éreztem 100%-nak.
visszaírtam nekik, hogy ez így nekem nem kerek. mi a tököt csináljak egy hónapig itthon? legyen egy szép kerek contract ápr-aug-ig és akkor rokkeroll.
most várom válaszukat. csak nem sértődtek meg. ha meg igen. nos. szekomszá...
befizettem ma a teflonszámlát ma öcskössel. hála vámpírnak. elkeserítő a szitu. pénzügyileg.
csütörtök, március 04, 2010
"der krier... a gepek harca / haboruja"
forog a világ attival. annyi minden történik h nem történik semmise. hihi. nem megyek bele ilyen oda vissza rébuszokba, inkább elmondom mi a tény.
az a tény, hogy tavaly ősszel kimentem az elvtársakhoz és ott nagyot fordult velem a világ. és azt mondtam, hogy ahogy hazajövök első dolgom lesz kilépni a munkahelyemről. amit meg is tettem, mert hajlamos vagy elhamarkodottan, impulzívan cselekedni. meg éppen úgy esett, hogy sikerült szert tennem egy adag pénzre. de ennek semmi köze sem volt a munkámhoz. ez a legcikibb az egészben. :) melóval sztem egy év alatt sem sikerült volna. de történetünk szempontjából ennek, csak azért van jelentősége, mert így éreztem vért a pucámban, és elkezdtem a jogsit és dolce vita meg hideg és gecihosszú tél.
ami lassan akart eltelni. jártam az elcseszett oktatásra és lavíroztam a hóbuckák plusz elcsépelt közhelyek között, amikor körülvettek engem s az autót.
januárban kitaláltam, hogy asszem elég lesz a munkanélküli életből és munkakeresésre adtam a fejem. régen kellett ilyet csinálnom, hiszen a web-ben már jó ideje rontottam a levegőt, a kommunába se kellett hr-s előtt hajbókolni, se app form-pt kitölteni.
nem mondom, hogy könnyű volt belekezdeni, vagy hogy egyáltalán jól szerepeltem. rémhíreket hallottam eleget barátoktól, akik ezen a keréknyomon haladnak már több éve és nem jutottak előrébb semmivel.
vagy be sem hívtak vagy vissza se jeleztek. mit lehet erre mondani? mindenki pótolható, munkaerőből van annyi mint a szemét, luxus lenne elvárni egy válasz emailt.
jelentkeztem a Disney-hez. akik vissza is írtak. és a levélváltáshoz egy hónapra castingoltak itt budapesten. ez volt most hétfőn. szerda este jött email, hogy felvettek. hó végén kezdhetek, kint párizsban. most ott tartunk, hogy várom tőlük a szerződést. ennyi. előbb találtam munkát a francia fővárosban, mint a saját hazámban. "hogy mennyire vagyunk benne? elmesélem..."
és hogy kerek legyen a perec. megismerkedtem valakivel, aki igazán érdekel. és megint le fogok lépni...
az a tény, hogy tavaly ősszel kimentem az elvtársakhoz és ott nagyot fordult velem a világ. és azt mondtam, hogy ahogy hazajövök első dolgom lesz kilépni a munkahelyemről. amit meg is tettem, mert hajlamos vagy elhamarkodottan, impulzívan cselekedni. meg éppen úgy esett, hogy sikerült szert tennem egy adag pénzre. de ennek semmi köze sem volt a munkámhoz. ez a legcikibb az egészben. :) melóval sztem egy év alatt sem sikerült volna. de történetünk szempontjából ennek, csak azért van jelentősége, mert így éreztem vért a pucámban, és elkezdtem a jogsit és dolce vita meg hideg és gecihosszú tél.
ami lassan akart eltelni. jártam az elcseszett oktatásra és lavíroztam a hóbuckák plusz elcsépelt közhelyek között, amikor körülvettek engem s az autót.
januárban kitaláltam, hogy asszem elég lesz a munkanélküli életből és munkakeresésre adtam a fejem. régen kellett ilyet csinálnom, hiszen a web-ben már jó ideje rontottam a levegőt, a kommunába se kellett hr-s előtt hajbókolni, se app form-pt kitölteni.
nem mondom, hogy könnyű volt belekezdeni, vagy hogy egyáltalán jól szerepeltem. rémhíreket hallottam eleget barátoktól, akik ezen a keréknyomon haladnak már több éve és nem jutottak előrébb semmivel.
vagy be sem hívtak vagy vissza se jeleztek. mit lehet erre mondani? mindenki pótolható, munkaerőből van annyi mint a szemét, luxus lenne elvárni egy válasz emailt.
jelentkeztem a Disney-hez. akik vissza is írtak. és a levélváltáshoz egy hónapra castingoltak itt budapesten. ez volt most hétfőn. szerda este jött email, hogy felvettek. hó végén kezdhetek, kint párizsban. most ott tartunk, hogy várom tőlük a szerződést. ennyi. előbb találtam munkát a francia fővárosban, mint a saját hazámban. "hogy mennyire vagyunk benne? elmesélem..."
és hogy kerek legyen a perec. megismerkedtem valakivel, aki igazán érdekel. és megint le fogok lépni...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)