spaced invader

a történet úgy kezdődik hogy kimerült vagyok. testileg lelkileg elfáradtam a pénzkeresésbe, ami a szezon végeztével unalmasabb mint eddig bármikor. alig tengnek lengnek az emberek a boltban.

még 6 munkanap van hátra. ebből 2 close. igazán nem sok. egy percig sem fog hiányozni ez a bolt.

annál inkább fog fájni a szívem pár itt megismertem ember után, élen Balázzal, akivel az utóbbi időkben bulizgatunk, beszélgetünk. itt van még lucy, ki társunk ezekben a ferde estékben/éjjelekben. dalma, anna, az angol őrültek, tagjai a hétfő esti totál szétcsúszásoknak.

nem tudom, hogy említettem e de hétfő esténként itt nálam szoktunk lerészegedni. legutóbb vasárnapra esett a hétfői berúgás mert az előbb van.

hogy milyenek ezek a bulik?

hangulatosak. az elsőn pld 21eztünk kezdésnek, de az alkohol bevitellel csökkent a fegyelem, majd átvette a helyét a rögtönzött diszkó. én a tavaly vásárolt autentikus kung fu ruhámban voltam, amit nagyon imádok, de ezek után kétszer is meggondolom, hogy magamra öltöm-e társaságban, mert nagyon unalmas volt egész este azt hallgatni, hogy "Te miért vagy pizsiben?"

majd hajnalban nekiálltunk balettozni, később kézenállni a többire a fejsérülésből adódóan nem emlékszem.

a másodikon beer pongoztunk és még több alkoholt vettünk. a nemek aránya nem túl kiegyenlített, kb 10 lány és 3 fiú. én nem bánom, de nekem mindegy is. a fontos hogy jó legyen a hangulat. nos erről a buliról nem tudok többet írni mert nincs róla record senki agyában, annyira kifeküdtünk.

a harmadikon is beer ponggal kezdtünk, mert egy ivós játék nagyon fel tudja dobni a hangulatot, pláne ha ügyességi. majd jött 3 orosz, két fiú egy lány és beleszartak a ventillátorba, kinyírták a hangulatot, aminek Math egy azzal vetett véget, hogy a feka orosz kigyúrtkára egy pohár vizet öntött mielőtt a kanapén mindenki előtt teszi boldoggá a haverja barátnőjét. ennek ő kritikai élt tanusított és 10 percig kiabáltak egymással, de kint lebeszéltem vele a dolgot, leléptek, mi meg folytattuk a partyt.

és most a negyedik. a beer ponghoz nem volt ezúttal se kedvünk se üres poharunk, se elég piánk. rögtönöztem egy játékot 2 pénzérmével és egy dobókockával. a lényeg, hogy akármi történik inni kell. bejött nekik.

most a security kapcsoltatta le a zenét, de ez sem állt útjában a teljes lerészegedésnek.

leírva nem annyira hangzik jól mint átélve de ez sok mindennel így van.

ma pedig véget ért az utolsó dayoffom. elintéztem sok dolgot. pihentem, pakoltam, takarítottam.
van még egy hét és újra otthon leszek...

biztos ami biztos elvállaltam egy karácsonyi szerződést. úgyis utálom azt az ünnepet. visszajövök ide 2 hétre. keresek pénzt, bulizok barátokkal és addigra már kb látni fogom, hogy mi a pálya otthon és hogy mennyire van kedvem lehetőségem arra hogy maradjak.

őszintén szólva nem gondolom, hogy sok. olvasva a híreket, hallgatva a barátokat az az érzésem, hogy ideje lenne feladni ezt a hiábavaló próbálkozgatást. tesztelem magam, hogy mennyi kiábrándultság kell ahhoz hogy végleg el tudjak szakadni.

candyshop

elgondolkoztam azon, ahogy a szülők a gyerekekkel bánnak...
eszembe jutott, hogy mennyire hagyják ködben őket és külön síkon rendezgetik közös életüket. ez a nagyfiúk dolga, úgysem érti meg, egyébként is fárasztó lenne elmagyarázni.

sokszor éreztem én is gyerekként, hogy elbeszélnek a fejem felett, fogom a kezüket és sodródom velük, de semmi rálátásom arra, hogy mi is történik.

ami külön említésre méltó, ahogy körbe szadizzák a gyerekeket az összes bolton, amitől persze megvadulnak, hiszen tele vannak jobbnál jobb játékokkal és maguknak akarják mindet. amit nem lehet. úgyhogy előveszik fegyvertárukból az egyetlen igazán hatásos eszközt és elkezdenek visítani. ami vagy bejön vagy apu rosszallását hozza magával...

de mi lenne vajon fordított esetben? nézzünk egy felnőttes dolgot, olyan helyet amitől a apu-anyu zsonganának be. tegyük fel a 7 éves pistike elviszi aput és anyut egy csodálatosan berendezett, hangulatos masszázsszalonba. ahol a nők kívánatosak, lenge ruhákban lejtenek táncot apu körül meg megcirógatva a már dudorodó apukát, csókokkal halmozva el kopasz feje búbját és olajos kézzel rajzolnak szivecskéket a sörhasára. majd amikor már az öregnek remegnek a térdei leültetik egy székre és amikor már nem bír magával és belemarkol az egyik pillangó kerek mellébe pistike a kezére csap, hogy "Hé, teszed le azonnal azt a csöcsöt??? Nem szólok még egyszer, ha nem hagyod abba két hét szobafogság!"

eközben anyut egy másik teremben adonisz testű dzsonideppek veszik körül, pucéran kacérkodva és a fülébe nyalva. és amikor már kezdene belemerülni jön pistike " Anya, köpöd ki azt a faszt de azonnal! nem otthon vagy!!!"

jó, nem volt még gyerekem és tuti túl naiv vagyok. de sztem elég nagy szemétség állandóan ilyen frusztrációknak kitenni őket míg azon filóznak, hogy a konyhába Arieles vagy Micimackós konyharongyot kellene venni???

negyedik nap

ez a hét hat munkanapból áll. ez a mai a negyedik lesz. ami jó, mert már túl vagyok felén. az hogy kezd az idegeimre menni a sok agyhalott spanyol abból is látszik, hogy munka közben a jobb szemem elkezd tikkelni, ha túl nagy a kretén/mp arány.

tegnap kaptam email-t, amiben felajánlottak szerződéseket karira. a biztonság kedvéért sztem elvállalok egyet, de nem mint eladó az biztos. szépen a raktárban elmolyolok. ezt is csak akkor ha otthon semmi nem jön össze. ami nagyon remélem hogy nem így lesz. már statisztikailag is ennyi próbálkozásból egyszer sikerülnie kell...

mashed potato

annyira nem jutott eszembe semmi cím, hogy a mai ebédem lett az

dél van, fél órája hogy ébren vagyok. tegnapi zárás az eddigi egyik legunalmasabb munkanap volt. alig kóvályognak a parkban. elkezdődött a suli, véget ért a szezon és az a pár bargain hunter aki még itt tesz vesz úgyis olyan csóró hogy nem jön be a boltba. amit nagyra értékelek csak közben úgy kell tennem 7 órán át mintha teljesen foglalkoztatott lennék...

munka után 40 percet vártunk a buszra, mint minden zárás után amikor nem találok vkit aki hazahoz. ez nem vészes, mivel sok jóember üldögél ott és lehet velük trécselni. ha szerencséje van az embernek akkor másról is mint a munka meg dizni.

most, hogy az ebéd lassan elkészül neki kell állnom a fr leckéknek. amit elhanyagoltam az utóbbi időben. kicsit el is vesztettem a fonalat. vesszük a nyelvtant állandóan, én meg ezek után annyira próbálok figyelni arra hogy amit mondok helyesen mondjam hogy úgy kezdek beszélni mint egy retardált és csak dadogok. kollégáim megállapították hogy jobban beszéltem amikor kijöttem melózni.
hát persze mert akkor csak löktem a süketet. most meg számolok fejben, hogy akkor az most tárgyas és akkor egyeztetni kell vagy nem és mire kiszámolom már témát váltottak...

és egészen őszintén szólva nem is tetszik már ez a nyelv. anno amikor még a "kontinű kontinű"-t hallottam attól a drága kis porcelántestű de igen léha erkölcsű lánytól a tv képernyőn, teljesen odavoltam, hogy nahát ez milyen szép... de mára leolvadt a máz és különben is csak állandóan "szava szava" van mint a gyogyósok!!!!!

úgy érzem magam mint Marvin robot. itt vagyok mint érző, szuperintelligens lény beszorítva egy tunnelvision-be, koordinálva olyanok által, akik korlátoltságuk miatt negyedét nem tudják annak, amit én. ignorance is bliss...

report

szeptember közepe felé járunk. 3 hét munka van még itt, majd október elején hazarepülök.

teljesen felgyógyultam a feltételezett tüdőgyuszimból, ami az utóbbi hetek legjobb híre. sajnos akad nem annyira jó hír is. otthonról, de lassan megoldódik az is.

az végleg eldőlt, hogy nem költözöm vámpírhoz, hanem a saját kuckóm rendezem be és teszem otthonossá.
ez eddig még egyszer sem sikerült, de most majd hívok expert-eket. festetni idén remélem nem kell, a tejeskávé még kitart a falon.

munkát sem kezdtem még el keresgélni. inkább a nyelvet tanulom, bár nem mondhatnám azt hogy mindent beleadok. nem tudom eldönteni, hogy lustaság, fáradtság vagy a nihil környékez.

hétfőnként bulikat rendeztünk itt nálunk. az első két hete szenzációsra sikerült, sok mosollyal, sok alkohollal, hajnali balettozással.
a második sem volt rossz, beer-pong, hangosabb zene, rengeteg lány és nem tudom a többit, mert lenulláztam magam.

ezen a héten 6 napot kell dolgoznom, hála annak, hogy a múlt héten leszázalékoltattam magam a hét közepén idegi okokra hivatkozva.

lelkem egyben. de üres.

jéééé ger

van egy üveg jégerem. tegnap kaptam. hatalmas. és még benne legalább van hét deci. mivel három már nincs ezért kicsit össze szavakat a keverem...

meg vettem egy delirium tremens-t is. ez az a belga sör amin a fánik be vannak baszva.

most meg UP-ot nézek de nem azért mert dizni freak vagyok hanem mert olyan nagyon mélyen benne van a filmben a vhova/vikhez tartozás amit nem nagyon sikerült még ennyire emberközelien és cseppet sem nyálasan tálalni más filmeknek.

ha a mondataim hasonlítanak a gugöl foardító és az index cikkei kuszaságára akkor az csakis az agancsoskóla miatt lehet.

volt itt ma minden ami szem szájnak és ingere.

reggel vámpír felzizget. 9 körül fb-n üzent, amibe a telefonom beleremegett. amitől felébredtem.

nem tom mikor mert elfelejtettem de jah emlékszem 13kor felskypeolt a fr tanárom. 45 percig verbal franciáztunk. jövő idő. nem proch. simple. nehezen megy.

majd elmentem a 21 éves kislányhoz. a busz a nózim előtt ment messzire. séta. jól esett.

bementünk valdébe. elintéztem a szemüveg problémát. kaptam egy új számlát. gond nélkül. szó nélkül. hogy csinálták? nem tom. érdekel? nem. egy dolog érdekel. adják vissza a pénzem. és vissza is szerzem hamarosan...

vettem a madaras tescoban ezt azt. hazajöttem és a poklot bejártam ződcucc után. nem találtam semmit. ez már csak ilyen,

és most sherlock a holmes és jég a ger. és lucy is here...