re-install

üdv bolygólakók

itt ülök a nappaliban, a hangszórókból kivételesen reggae szól, de ganja szag helyett erős hagyma illat tölti be a szobát. készül az ebéd. nekem semmi közöm hozzá, én tegnap főztem, de befaltuk egyből alexxel. ő az észt lakótárs.

mi az apropója annak hogy ma tollat ragadtam? nincs neki, hacsak az nem hogy ne az utolsó két szomorú történet legyen az utolsó történet a naplómban.

szóval kedves naplóm, 

ma is felébredtem már reggel nyolckor. nem tudok tovább aludni. még ha későn is fekszem le. de nem baj. jobban szeretem így mintha délig aludnék.

hó vége van, ezt onnan tudom, mert a Nasa megkeresett, hogy gyakorló pályát alakítson ki a pénztárcámban tátongó légüres térben. 

az én hibám, remélem tanulok belőle. 

mára a terv annyi hogy elmászom a konditerembe, majd win-t installálok jófejségből. ez nem is rossz prg, a baj vele annyi, hogy ez a remek illat eltántorított. szóval megvárom amíg kész lesz, belakmározom és csak utána vágok neki a túrának. fordítva nem megy, mert alex nem viccel a kajával és bepuszilja mind :)

kaptam tortillat. eddig azt hittem hogy az valami tészta dolog, de ez inkább rakott krumpli rántottásanra hasonlított.

most azon filózom hogy Öcskös fog e még ma keresni és hogy van e kedvem gyúrni mennni. asszem nem nem...

emoci

lenyomtam a heti munka adagomat. talán ez a tizedik hete hogy itt vagyok. elég gyorsan telik az idő.
a munkám unalmas és sokszor csak úgy csinálok mint aki dolgozik, de nem az én hibám.

az étteremben meg kell dögleni annyi a munka. a boltban pedig csak basszuk a rezet. mindegy. ennyiért én még azt is megbaszom.

vasárnap persze kicsit változik a felállás. miután lenyomom az éttermet, útban az étterem felé mindig benézek a boltba, hogy kilessem mit tartogat még a mai nap. és vasárnap általában unalmat és semmittevést. amit nagyon nem szeretek. szóval ilyenkor szoktam előbb eltávozni.

ma is így tettem. azzal a szándékkal, hogy ebben a ragyogó napsütésben kiülök a tó partjára és benyomok egy sört. gondolkozom a magam dolgairól, elmélkedek...

nem a szokásos busszal jöttem haza, mert nem akartam fél órát várni rá. felpattantam egy másikra, ami ugyan haza nem visz, de nem messze. csak közben meg kell néznem 2 hotel portáját. a busz dugig volt dundi turistákkal és azok hisztis, fáradt kölykeivel.

szóval a busz megállt és leszállt róla sok sok ember és elindultak a hotel bejárata felé, de egy kisfiú csak állt ott egymagában. 5-6 éves lehetett, és zavart tekintettel nézte végig ahogy bezáródott a busz ajtaja.

a fejemben már ekkor felvillant egy piros lámpa jelzőfénye, vmi nem stimmel a képpel... körbenéztem, hátha meglátom apukát, amint fáradtan vonszolja magát a hotel gyomrába hogy elérje végre a légkondi hűvösét, és találtam is egyet, de az rá se nézett a kisfiúra, mint ahogy rajtam kívül senki más sem.

a busz elindult, én kezdtem bepánikolni. még mindig kerestem vmi hozzátartozót, levettem a fülemről a fejhallgatót, hátha meghallom amint vki a buszon a fia után kiabál. de semmi.

még egyszer visszanéztem azt remélve, hogy valaki már csak fogja a kezét a kicsinek és vonszolja befelé, de ehelyett azt láttam hogy ezerrel szedi a kis lábait és fut a reménytelenül távoldó busz után. majd kikanyarodtunk az országútra és elvesztettem a szemem elől őt.

megálltunk a másik hotel előtt, még mindig nem hallottam egy szülőt sem a gyereke után sikoltozni.

vettem 2 sört, leültem a tópartra. hazajöttem és lefeküdtem aludni. most ébren kukorékolok és remélem megtalálta a kismókus a szüleit és nem ijedt meg nagyon.

to the unkown little girl

tavaly történt, még  a szerződésem elején, amikor az új szemüveg okozta migrénnel küzdöttem, hogy munka közben átrobogtak velem a dizni hotelbe, mert egy magyar kislány elmerült a medencében és nekem kellett fordítanom. a mókukka sokkos állapotban feküdt orvosok gyűrűjében és hol sírt, hol csak zihált, de gondoltam a legrosszabbon már túl van és ennyi doki majd vigyáz rá. el is szirénáztak vele a kórházba.

eddig követtem a történetet...

tegnap új lakótársat kaptam. egy francia kölköt. mindegy. legalább nem spanyol. kiráz a hideg amint meghallok valakit mordorul beszélni.

az új srác úszómester és ennek apropóján elmeséltem neki tavalyi kalandom.

ő pedig elmesélte a történet végét... :(

a mókukka a kórházban egyszer még magához tért, majd örökre elaludt.

felkavart a hír. szomorú vagyok.

nyugodj békében ismeretlen virágszál.

pörkölt

ma dayoff volt / van.

jippiee

mozgalmasra sikerült. balázzsal kolbászoltunk egész nap.

mivel itt elég lassú az élet nem sok mindenről maradtatok le. a munkám egész fasza. már csak elvétve kell a tálcákat gyűjtögetnem. inkább a szendvicseket pakolom a vitrinekbe. és persze vattát cukrozom vagy bóvlit kasszázom.

a munkatársak jó fejek. el is hívtam egyiküket randizni. ettünk egy szendvicset, beszélgettünk. majd meglátjuk, hogy mi lesz. kéz a kézbenre nem vágyom de nem is csak ez az egy opció létezik a világon.

voltam párizsban is. sétáltam 3 órát. majd az éhség hazahozott...

nincs miről írnom. majd ha lesz szólok.