beüzemeltük a lemjákat. megkértem adrian-t, hogy vesse be kézügyességét és varázsoljon áramot. és lőn világosság. olyan szépek. forognak. szólnak. én meg elnémulok.
ma nagyon elfáradtam. ebéd elött és után is aludtam 1-1 órát.
így fél kilenckor még napvilág van. onnan tudom, hogy jön az este, hogy egyre több a légy, megjelennek a szúnyogok és csörömpölnek a konyhában a komcsik. ma egyébként vmi ünnep lehet, che szülinapja, castró kasztrálása vagy a szabadság, egyenlőség, testiség eszméjének első kikiabálása. onnan gondolom h csirkét eszünk.
"amanzs" felharsant megint. azaz "eszünk", azaz "vályúhoz".
járuljunk eléje...
fél óra múlva...
i am back. érdekes tény. otthon voltak napok, amikor annyira nem tudtam mit kitalálni ebédre, hogy megleptem magam egy egész grillcsirkével és vígan marcangoltam. volt, hogy az egész madarat bevágtam pár zsemlével, nyomva rá majonézt, sőt a múltkor annyira szofisztikált voltam, hogy francia salátát vettem mellé. ehhez képest itt kihalászok a tepsiből egy kis darab melle húsát, lóg róla egy darabka bőr, teszek mellé salátákat és főtt krumplit, majd mint aki jólvégezte olgát befalom 7 perc alatt.
a szemem elött 2 dolog lebeg. egyrészt víziók az éhségtől, másrészt, hogy hála a koplalásnak nem leszek dundika.
megint nem mentem ki a városba. így nem nehéz spórolni. sört inni annál inkább. vagy csokit enni.
nagyon fontos... nem azért nem eszem, mert nincs mit. szedhetnék akár 6 tányér főttésztát is. pfúújjjj...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése