szerda, június 18, 2008

first night

otthagytam őket meccset nézni.
visszavonultam a lk-ba, hátba veregettem a cipőmmel néhány pókot és elkezdtem nézni a preadtor 2-t.
neccharisnya még mindig megvan nekije. plus állati kemény dumák a fekete renegát zsaru szájából, de ami még legjobb, hogy amikor bemegy a fehér főnökéhez fejmosásra akkor annyira laza, hogy felteszi a lábát a főnök asztalára. imádtam. sajnos lemaradtam a nagy kézitusáról, mert elnyomott az álom. rém ráadásul. forgolódtam minden irányba. azt hajtogattam hogy "fázom", "fázom", mire egy hang felelt, "azért mert rövid a takaród bazmeg!" megnéztem, csakugyan kilógott térdtől a lábam.

magamtól felkeltem 9kor. előre mentem reggelizni. 3 szelet baguette, vajjal, kakaóval. fogmosás.

hátramentem segíteni a srácoknak a ház építésében. de a tégla sajtoló masina bemondta az unalmast. ok. akkor irány a kert. ott mindig van mit tenni. sabina rámutatott egy dzsindzsásra? "ezzel mi a faszt csináljak?" ez magyarul a belső monológ. az ő fülébe ez jutott. "keszkösze?" nah ez az. 40 centinként van egy értékes palánta. minden más gaz. jó szórakozást. vagy másfél óráig téptem ki a zöldet a földből. némelyik még szúrt is. de velem nem szúrt ki, mert vettem az obiban 290 ft-os kesztyűt. ami pontosan annyit is ért, mert mire végeztem 3 helyen el volt szakadva. darwin kitalálta ezt.

miután végeztem a dzsungellel, felkerestem a házat, ahol téglákat pakoltam. szépen épülget.
fél egykor munkát beszüntettük. előre jöttünk ebédelni. szabad téren. fák alatt. volt kitéve pár tál. egyikben tarhonya szerű tészta. abból szedtem. másikban szines cuccok. nézegettem. gill féltőn szólt "szá poászon". bólogattam. mindig ezt szoktam. tökmindegy mit mondanak. majd leassan helyére tettem a szavakat. bazmeg ez hal. gill meg emlékezett h nem eszem meg a halat. felnéztem rá. enyhe értelem tükröződött a szemembe. "degolász, merszi" akkor gomba. meg paradicsom.

most itt ülök. fél négykor bemegyünk st martinba. veszek pár sört. az élet szép.

Nincsenek megjegyzések: