ill

24 órát feküdtem a kanapén egyhuzamban. 2 óránként elaludva és rémeket álmodva. kezdtem úgy érezni, hogy túlzásba viszem a gyógyulást és kezdett nagypapi szagom lenni, úgyhogy összekapartam magam és beálltam a zuhany alá. fél óra forró zuhany. többet ért mint az összes dilibogyó amit most magamba tömök. van egy torokfertőtlenító szopogatós cukorkám, amitől veszettül rosszul tudok lenni. rá is van írva, hogy kegyetlen fejfájást okozhat. még jó, hogy lehet kapni. asszem nem is veszek be többet belőle.

mivel minden nyeléssel pokoli kínokat élek át, ezért nem is ettem már vagy 36 órája. akkor is 2 szelet pizzát, könnyekkel küzdve.

ma nem mentem be dolgozni. nem lett volna semmi értelme. fel sem bírtam kelni. nem hogy webaruhaz, jó napot kívánok...

szóval most felkeltem. leültem ide az íróasztalhoz és kiírom magamból ezt a rohadt illness-t.

holnapra program van, el kell hoznunk egy kanapét vkitől, akik megunták és vettek egy másikat. ehhez a művelethez beszerveztem öcsém egyik barátját, akinek autója elég nagy, megkértem vickyt is, hogy segítsen cipekedni. szegény tuti el tudna képzelni szebb 7végi progit is.

azt persze nem tom, h minek nekem kanapé, vagy hogy hova fogom tenni, mit csinálok a régivel meg ilyenek, de mostanában a lehető legkevesebbet gondolkozom.