az elmúlt egy hétben olyat játszottunk, hogy az alvóidő 70%át egymás szemébe nézéssel töltöttük. ez nem kevés pillantást jelent, már fejből le tudnám rajzolni az arcát. ha tehetséges lennék. igazság szerint még egy smiley-ra is alig futja. de ez nem lényeg.
a lényeg amit ez szült. enyhe addikció és leírhatatlan fáradság. amit csak akkor érzek, amikor nem vele vagyok. most, pld itt melóban beültem a wc-re, csendes pihenőre 5 percre. szemem lecsuktam, majd arra ébredtem, hogy fejemben kezd összeállni egy álomkép és egy férfi azt mondja, "igen, de ezekkel az elefántokkal könnyebb...". állj. ébresztő. a mondat annyira irracionális volt, hogy vissza is térített a valóságba, zuglóba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése