global warming

2008.09.22. 2213 hétfő este

gondolkodjunk béláim...

egétő problémával állok szemben. ha pontosabban akarnék fogalmazni akkor inkább úgy írnám, hogy fagyasztó problémával.
az tény, hogy a seggénél fogva megbasztuk természet anyánkat, akinek gyanítom, már ez első pár lökés sem volt túlságosan ínyére, de most hogy több millióan penetrálunk drága testébe ész nélküli orgiát rendezve már kezd elszabadulni a pokol. apróbb dolgok kezdenek eltünedezni a sárgolyónkról. élőlények, esőerdők, tavak, tengerek, ózonlyukak keletkeznek, és ami most testközelből érint az a klímaváltozás. pld hova a picsába tünt az ősz? a nyári kánikulából miért lett 3 nap alatt tél?

--- megszakítjuk adásunkat, egy rövidhír erejéig, a lány, akit várok még nem ért ide, de már
majdnem elindult... szekomszá ---

szóval hiányolom nagymamám kedvenc évszakát, az őszt. amit én sokáig nagyon bánatosan éltem meg, hiszen újra kezdődött vele az iskola, nem mentünk többet a telekre és elmaradozott a sortban mászókázás, biciklizés is.
DE elég volt farmert és pulcsit húzni, nem sígatyát, kesztyűt, bundabugyit. ahogy elnéztem a híreket a múlt szombaton nagyon sokan fázhattak, mert símaszkban, kapucniban futkorásztak a városban és tűzeket gyújtottak úton útfélen. ez is csak azt jelentheti, hogy hideg van. vagy hogy honfitársaim ostobák. nem feladatom eldönteni.

az otthon melege. árad a szülőház szeretetéből. a minket körülvevő emberekből, akikkel családot alkotva élünk. megtalálható a konyhában, ahol mami almáspitét süt. ott van fater pipájának végében is. áramlik a fürdőből, ahogy teleengeded magadnak a kádat, olcsó habfürdőt csorgatva az aljára, előre örülve a pillanatnak, amikor majd elnyelnek a habok, a mécsesek halvány fényéből a kád szélén, a hajszárítóból, amit a paplan alatt működtetve élvezed, hogy áramlik, közben azt játszva, hogy a déli sarkon expediciózol. hozzá juthatsz kedvesed testmelegéből, ahogy átfonod karjaiddal. feltöltheted magad forró kakaóval vagy barátokkal koccintva, ahogy lehúzod a második felest.

ilyen és hasonló melegség az, amire vágyom.

hogy egy kicsit visszarántsam magam a földre íme pár adat és tény. a lakásom 34 nm. nem egy palota, de nagyobb, mint egy lakókocsi és komfortos is. sőt, amióta öcsém kifestette még narancssárga is. ami már kezd nyomasztóvá válni. olyan a szoba, mintha benyitnék egy déli gyümölcsbe, majd magamra húznám a héját. mivel nem éreztem a helyet magaménak sohasem, mert bár a tulajdonlapon az én nevem áll, mégsem tettem hozzá semmit, nem rendezkedtem, el sem képzeltem milyen lenne itt megöregedni vagy ha azt talán nem is de, hogyan lehetne saját képemre formálni. ehelyett elutazgattam mindenféle országokba és beköltöztem a lehető legkülönfélébb szobácskákba.
cipruson egy fehér apartmanba, keskeny folyosóval, hatalmas erkéllyel, ami alatt 2 pálmafa állt. majd egy kocsma fölé egy lyukba, ahol csak a szúnyogok érezték jól magukat és táplálták magukat a véremből.
brightonban már jobb volt a helyzet, külön szobában laktam, ami nem volt sokkal nagyobb, mint az lk, de volt benne nagy ablak, szekrény, íróasztal és kényelmes ágy. az ablak alatt pálmafa nem nőtt, de tűzfal igen, a tájkép szaturációját meg csúnyán levették, mert a szürke dominált teret nem hagyva se zöldnek se kéknek.
a kommunában becuccoltam a lakókocsiba. a helyszűke megkötötte a kezem és fantáziám sem szárnyalhatot vég nélkül, így szúnyogháló és a tentepléd jelentette a dekorációt. az egyik roppant praktikus a másik a szívemhez nőtt az évek folyamán.
és most itthon. ami lehet akár otthon is. az kell(ene) hozzá, hogy lássam magam benne még nem sok kb. 2-5 év múlva is. hogy vegyem a fáradságot, időt, pénzt és alakítsam. ha most végignézek a lakáson elégedett vagyok. a lányok remek munkát végeztek. átgondolták, kipakolták újra összetették.

gyertyafény, tisztaság, terítő az asztalon (vámpírtól), rajta egy párologtató. kerámiából készült, kis tállal a tetején, amibe vízet és vmi illóolajat kellene csepegtetni. mivel ilyen illatanyagnak hiányát szenvedem most fahéj és szegfűszeg bugyog benne, mint egy ügyetlen alkimista kezdetleges műhelyében. a hangszorókból tom waits énekel, búslakodni hallatszik szegény. de
feldobottnak még nem is hallottam soha.

ami a hideget illeti, mert be kell vallani nincs meleg. pamutzokniban, mackónadrágba és hosszúújjú pólóban elviselhető. ha nem buzgálkodok sokat. de eszembe sincs.