annyi időm van, hogy leírom. baj az, h időm több, mint mondanivalóm, de mivel minden szavam arany ezért belefér.
arról írok, hogy milyen gyorsan telik az idő. és arról is, hogy mindezen idő, milyen unalmasan telik. talán, ha nem egy webaruhazban dolgoznék, hanem mint mondjuk oroszlánszelidítő vagy hegyimentő, estleg lánykollégiumban kisegítő munkatárs.
szürke a hétköznap. nincsen benne szín. tenni kell bele. gondolom az se segít, hogy munka után nem az élvezetek sűrűjébe vetem bele magam, hanem jocky ewing bőrfotelem kényelmes ölébe.
éppen ezért
mától minden más lesz
megnéztem, hogy hétvégén melyik lemezlovasok érkeznek hazámba pakolászni. régi ismerősre bukkantam. meat katie. kérdés eldőlt. szombat este house.
ma este meg átjön vámpírka. gondolom mozizunk. bár vele nem könnyű filmet nézni, mert zsigerből utáljuk egymás izlését.
3 megjegyzés:
Azt álmodtam, hogy költöztél egy nagy, családi házba vidékre, egy farmra, és rövid volt a hajad, és megbeszéltük, hogy kávézunk, de sose mentünk el. Egyébként hallottam 4 farmról is Mo.-n akik hasonlók, mint a Mas-ok. Na majd. Csaó
igyá ahogy szoktá, attól minden hejregyün majj'
várlak a kocsmába, segittek megideologizálni, értek hozá
egy sorstárs
onnan gyüvök, kocsmábú', égísz éjjel ittunk haverokkal, kivagyok sejtheted
ideog meg mán megvan... hajjajj... a vég közeleg... sáskák, békák és elsőszülött fiúk hullanak majd...
"... és szólá az Úr... ezt most KURVÁRA ELCSESZTÉTEK..."
Megjegyzés küldése