do u have an hour?

2311
élénk hangok, sok magas, hegedű...

szőrős a pofám, borotválni kellene. addig ugra-bugráltam itt a fülhallgatóval a fejemen, amíg csatakokban folyik most rólam a víz. a végén már nagyon régi és igen elvadult zenéket hívtam be a playlistbe. magam is meglepődtem.

megnéztem ma egy általam régóta keresett filmet. fészkes fenevadak a címe és a hal neve wanda második része is lehetne, ha kapcsolódna ahhoz a történethez, de egy utalástól eltekintve csak a szereplők egyeznek meg. kiegészülve kevin kline-nal, akit mindig szivesen nézek, tetszik ahogy játszik. gary oldmannel is így vagyok, attól az idegbeteg figurától, akit a leon a profiban játszik kiráz a hideg. a rohadt dilibogyóival és a nyaktekergetésével.

nah igen, back in action... kis kitérőt tettem, belekukkantottam egy őrült filmbe, de nem ragasztotta a szemem ehhez a pixelhalmazhoz itt. úgyhogy a holywood által megírt scriptet lecserélem arra, ami most formálódik az ujjaim alatt.

az van, hogy nemsokára megint péntek, ami jelenthetné az utolsó munkanapot is a héten, ha nem lenne ez a kis kavar. zsing zsing zsing zsing jönnek mennek a péntekek, fénysebességgel. 168 óra a faszom. túrót. felkelszlefekszel, felkelszlefekszel, tam taram tam taram éééééés megint itt van.

2211 csak egy nappal később, azaz péntek este

just another friday

valamiért nagyon lovagolok ezeken a péntekeken.

egyre több a munka a webáruházban. ez jó, mert gyorsan eltelik a nap. délután négyig. aztán két óra, amivel nem sok mindent tudok kezdeni.

ma meló után átjött szami, beszélgettünk, fociztunk. ő tova sietett egy házibuliba, én tekintettel a holnapi munkanapra nem vetem bele magam az éjszakába. inkább házimunkának szenteltem a szabaidőm. elmosogattam, kimostam pár kétes tisztaságú ruhadarabot, bohóckodtam a súlyzókkal és készülök a zuhany alá.

azon elmélkedtem, hogy szeptember végétől márciusig nem sok napfény jut. mikor elindulok dolgozni a napocska még a felhők mögül kandikál álmosan, odabent az álmennyezetbe ültetett neonok világítják a teret, délután hatkor meg nem csak én végeztem napi teendőimmel, de a Napnak is lejárt a munkaideje hazám felett és más országokat szórja be fényével. jól van, tudom, nem kell nekem fotoszintetizálnom, de mégis vágyom egy kis sütkérezésre. mint egy gyík a kövön.

reggel hirtelen felindulásból kinyitottam a postaládám. erre nem volt példa az elmúlt 51 napban, úgyhogy kellett a reggeli kakaó mellé egy kis lelki tréning is. ahogy vártam dőltek ki a borítékok. jókívánság, kedves szó egy szál se. értelmetlen szórólapok, amiknek még annyi figyelmet sem szenteltem, hogy a címüket elolvassam, egyből a kukába hajítottam őket és hófehér szeretetcsomagok különböző cégektől, akik elvárják, hogy a kínált szolgáltatás -villany, teflon, gáz - ellenében befizessek pár kreditet. ezeket mielőtt még felfoghattam volna számukat begyűrtem a táskámba és csak a webáruház biztonságos falai között álltam neki, hogy mélyükre lessek.

ami meglepetést okozott, az a pannon volt. mivel nem fizettem a számlám amíg a kommunában voltam kikapcsolták a teflonom. hazajövetelemkor egyik első teendőm volt befizetni 20k elmaradást. a lány a pannonnál beütött pár karaktert a gépébe és néhány óra múlva újra bizalmat szavazott nekem a multi. nos a bizalmat nem mérik olcsón. most derült ki számomra, hogy ez a kis művelet 7200 ft-ba került. ami a meglepetés értékét növeli a dolognak az az, hogy a kisasszony biztosított, hogy nem számol fel semmi díjat, elég ha befizetem az elmaradt 2 számlát.

megkérdeztem ma egy corporate slave-et a pannonnál, hogy ez így rendjén van-e. a legbarátságosabb mosolyával közölte, hogy ennek ez az ára. kérdeztem, hogy kedves kolléganője ezt miért nem adta anno tudtomra? válasz nem jött. ennek ez az ára. most már tudom. kösz.
nem hőbörgök, a tanulság az, hogy nem szabad packázni. remélem pannonka sok sok pénzt fektetett azokba a bizonyos ny-i részvényekbe.

most pedig queen best of-ot fogok hallgatni, amire nem volt példa hosszú évek óta.
pedig anno nagyon nagy fan voltam. jártam még a pecsába is a fanclub-ba. őrült tinédzser atti. pvc-ből készült dzsekiben, fekete farmerben, freddys pólóban, dalszövegekkel és kottákkal a kezemben. talán mindenkinek volt egy időszaka amikor csak feketében járt. az enyém eltartott pár évig.

-under pressure- jippieeee :)
ice ice baby :)

nah, eszemben sincs megint nosztalgiázni. abból mindig csak ömlengés lesz. arra meg semmi szükség.

hatalmas problémával ülök szemben. elképzelésem sincs, hogy mit töltsek fel az ipodomra. vki súghatna.

- freddy lecserélve lovasi kicsit szomorkására -

beszéltem ma gyerekkel, plusz, megmutattam szaminak a falra kirakott képregényt. le volt nyűgözve, nem is csoda. dagad a mellem a büszkeségtől, holott max annyival járultam a dologhoz, hogy inspiráltam a lányt. a második eresztést még meg sem osztottam veletek. pedig megérdemli a nyilvánosságot. na, ha holnap baromira fogok unatkozni, akkor felrakom.

- i want to break free - ennek milyen kurva vicces a klippje :)

GOD knows... i am falling in love, i am falling in love for the first time, this time i know it is for real... lehet ezt nem szeretni????

kristivel is váltottam pár szót ma. szegényen erőt vett pár mix hatására egy régi emlék kísértése. a zene barátaim a legkafább dolog és a legjobb drog a wilágon szerintem. se film, se kép, se helyszín nem képes kiváltani annyi és olyan intenzív érzelem zuhatagot, mint egy felcsendülő dallam. plána ha fogékony is rá az ember és nem kell feltétlenül mozartnak születni ehhez. akkora flash az első pár ütemből felismerni az egész számot, végigpörgetni az agyamban mi mindent csináltam amikor azt hallgattam vagy mivel folytatnám.

- most az Innuendo szól, ami leginkább egy nagyon meleg Desperadora hajaz, amint kétségek közt vergődik egy asztal tetjén, hogy miután szitává lőtte a kocsma teljes vendégseregét lehúzzon még egy tequilát vagy rohanjon ágyasa karjaiba és feloldozásért könyörögjön -

- hard life, nah ez azért erős... -

!!!! megjegyzés, innentől valszeg kommentálni fogom az egész albumot, úgyhogy nyugodtan át is ugorhatjátok ezt a részt, én jól szórakozom !!!!

átugrottam pár számot mert nem vettem be a gyomrom, most a miracle-t próbálom lenyelni. nem megy.

AHHHHHHHHHHHH köszönöm... i am going straightly mad... zseniális... esküszöm egész eddig azt hittem h slightly mad... sztem el van baszva a tracklist... fura...

vettem megint gyetyákat és belefaragtam egyet a rendszeresített finlandia üvegbe. szomorúan konstatálom, hogy ez sem a lecsöpős fajta. sose lesz nekem így autentikus gyertyatartó üvegem. mi van manapság a gyertyákkal, elégnek ukmukfuk???

- invisible man, tiszta ghostbusters feeling -

dalszövegek kellene írnom. még sose próbáltam. miként kezdjek hozzá? kell egy téma. szerelem? na pufff... ott elég magasan van léc Elvis miatt.
én vagyok a badman, madman mittomén ámokfutók után szabadon? olyan számokat meg felesleges egyáltalán felénekelni.
kell egy téma... kell egy téma...

- show must go on. az egész innuendo album zseniális úgy ahogy van. emlékeim szerint azon van ez is. -

politikai dalok? jó kis balosak? RATM óta az is lerágott csont. jobbosakat meg nem írok.

gengszteres? lelőlek, mert ránéztél a nőmre, egy gyilkosság nekem pont elég hétfőre, kedden már többre vágyom, a neved rajta a listámon, szerdán felkereslek, koporsóba teszlek, csütörtökön már, a lélekharang hangja száll... najó ez nem megy...

- nahát engem átvertek, a greatest hits 3 csupa vendégzenésszel van megkomponálva,
elcseszték a feketepárduc bulimat... - kurva nagy csend lett. azonnal zenét ide...

(rengeteg pontot teszek ma, csak el ne fogyjon)

oh yeah baby, a tribe called quest - bonita applebaum, így hívják a cicát, aki velünk lakott, amikor kristi beköltözött... (megint a pontok, mi?)

visszajöttem.

jut eszembe. elvileg nemsokára rádió interjúban fogok szerepelni. inkább részt venni. ahogy hallottam átlagos hallgatottsága a műsornak 3 nagyon unatkozó fő. kinda remélem is, mert fogalmam sincs mit akarok mondani. eddig egyszer voltam vendég a tilos rádióban. de akkor elég elhivatott voltam az ellenkultúra irányába. most kicsit hipokratikusnak érezném, ha erről kellene beszélnem, hiszen nem is olyan rég döntöttem úgy, hogy adok egy zsíros esélyt az itteni beilleszkedésemnek. persze ettől még az ott szerzett tapasztalatok valódiak. bár nincs bennük nagy kunszt. bárki elérheti, csak el kell indulnia. ez az érzés torpedózza meg az egészségiskolában való részvételemet is. összeírtam vagy 4 oldalt a kommunában élés mikéntjéről és hogyanáról, de egyre távolibbnak érzem. pláne, hogy előadást tartsak erről jópár gimnazista kölyöknek. bár tapasztalataim szerint csak elkezdeni nehéz, aztán dől belőlem a szó. de úgyis mindig ugyanott lyukadunk ki. " és termesztetek ott füvet?" bazmeg, mintha ez lenne a legfontosabb dolog az egészben. ki nem szarja le azt a kurva füvet? " és ott hogy volt a sex? mindenki kúrt mindenkivel? " ez a másik amitől falra tudok mászni. olyan apróságok, hogyan kerülik el az emberek figyelmét, hogy esetleg azért választja bárki is ezt a fajta életet, mert mondjuk nem esik hasra a megvásárolható termékek kavalkádjától és l'oreal szájfények csillogásától? hogy mondjuk szeretné, ha az élete másról szólna nem a pénzhajkurászásról, hogy nem úgy szeretné végignézni a gyermeke felcseperedését, hogy este hullafáradtan hazamegy és megkérdezi fiacskám kész a leckéd? nincs akkor nyomás a szobádba, addig apád lezuhanyzik, vacsiig meg ne lássalak.

tudom sarkítok. de higyjétek el más az, ha együtt is élsz azzal a kismanóval és miután végeztél a munkával a kertben, beálltál a traktorral, megmostad a kezed odasétálsz a babakocsihoz a nap bármely időszakában és rámosolyogsz. ezt láttam, mint példa gregtől. és nagyon meghatott. tetszett az ötlet, hogy a gyereket az egész közösség neveli, nem az utca, hogy a fiatalokat felnőttként kezelik és nem a tv-re bízzák rá, hanem hagyják hagy próbálgassa a szárnyait.
hogy nincs főnökük, senki aki megmondaná a munkaidő hosszát, mint saját maguk és a természet. és ha végeztek a munkájukkal délután négykor, akkor nem kell még 2 kurva órát ott üldögélniük, hanem kész, ennyi volt mára.

itt megjegyezném, hogy én NAGYON szerencsés helyzetben vagyok a főnökömmel, mert rendes ember és tolerálja olyan hülyeségeimet, amik miatt már nem egy helyről kirúgtak. (nem nyalok, nem olvassa a blogot)

nah persze, ha ennyire zsír ott, akkor miért nem megyek vissza? he?
mert komplex egy dolog ez. mert és ez sose hittem, hogy jelenteni fog valamit, de ennyi külföldön tartózkodás után rájöttem, hogy ez a hazám. semmi turul vagy piros fehér csíkok. csak emlékek. emberek. nyelv. megszokott ízek...
el is szomorít amikor azt hallom, hogy mélymagyarok így meg úgy, meg ettől vagy attól vagy IGAZI magyar. lónak a fasza. köze nincs ennek se a himnuszhoz, se 56-hoz de még trianonhoz se. ezek események. történelem. múlt. kollektív múlt. sokkal személyesebben élem meg a hovatartozásom. persze egoista fasz is vagyok.

kezd megint hosszúra nyúlni ez a post.

pár szó magáról a blogról. nah ehhez kell egy cigi.
gyermekkorom egyik meghatározó könyve volt adrian mole naplója. gondolom ezzel nem vagyok egyedül. miután elolvastam kezdtem el naplót írni. megvan a mai napig, néha el is olvasom, miket gondoltam 14 évesen, mit tartottam fontosnak és milyen sérelmek miatt húztam fel az orrom. mert javarészt erről szóltak azok a bejegyzések. meg is maradt, hobbimmá vált a naplóírás és már vagy 4 könyv van tele életemnek különböző szakaszaival. teljesen véletlenül indult el a blog. nem tudom már miért váltottam át analogból digitálisba és főleg miért lett publikus. mondhatnám, hogy útinaplónak indult, mert akkor kezdtem el írni amikor ciprusra mentem és ezáltal akartam tudatni barátaimmal, azt hogy mi történik velem és jólesett olvasni a hozzászólásaikat, bíztatásukat. aztán önálló életre kelt. offline már nem is írok egy sort sem. minden történés belefolyik a világháló áramába. mivel a blog egyetlen témája az én életem ezért nem is törekszem arra, hogy válogassak a témákban vagy hogy érdekfeszítő legyen minden post. kicsit fura érzés is, hiszen szeretnék annyira eltűnni a rendszer látóköréből amennyire csak lehet. de hát tömegben lehet eltűnni a legjobban.
szóval, nem is tudom, mert nem tudok azok fejével gondolkodni akik rajtam kívűl olvassák ezen sorokat. azt simán megértem, hogy miért érdekes számomra. el tudom képzelni, miért bookmarkolja be pár ember, olyanok, akik ismernek személyesen. de ránézve a statisztikákra úgy tűnik, hogy a visszajáró olvasók száma 80%. és felmerül bennem a kérdés, hogy ti kedves "idegenek" miért érdeklődtök egy általatok nem ismert személy hétköznapi életéről?

anyway...

még mindig nem találtam ki, hogy mit másoljak a zenegépre. pedig már 0015. lassan ideje dodokázni.

felrakok egy 2001 es tilos party hanganyagát, amin ott voltam és végig buliztam. a fél finger lickin' kiadó eljött és hatalmas bulit csaptak már nem tudom hol. arra viszont kristálytisztán emlékszem, hogy remekül éreztem magam én is és a dj-k is. oly annyira, hogy az utolsó egy órában nem raktak mást csak ős funk lemezeket. megerősítve bennem az addig is erős gyanút, hogy a modern zene - értem ezalatt a hip hop, break és house lemezeket - ebből táplálkozik. szóval emlékszem ahogy ott áltam a már jócskán megcsappant közönségú táncparkett közepén, hallgatva a get down on it-ot, és odajött hozzám egy kalapos csóka, majd közölte, hogy csukjam be a szemem és szarjak mindenkire aki még itt van, hagyjam hogy a zene átjárjon és igaziból csak az számít amit itt és most érzek a muzsika hatására. emberünk erősen drog hatása alatt állt, de ez semmit sem vesz le mondanivalója értékéből és abból ahogy akkor éreztem magam. mágikus pillanat volt. hallani azt a zenét, amit annyira szeretek, látni azokat a dj-ket akikre úgy felnézek és átérezni azt, hogy az egész pontosan erről szól... így zenére táncolni pont olyan, mint gyermekként homokvárat építeni és a játékkatonákat felsorakoztatni egymással szemben. eltűnik a játszótér, nincs többé mami vagy papi, életre kelnek a céllövöldében lőtt plasztik bábúk és ott találod magad egy középkori csata közepében védelmezve a királyságod a gonosz hadaktól. nem rendíthet ki semmi, fantáziád kizár minden mást. ez történt meg akkor este ott velem a hangfalak előtt.