csütörtök, október 09, 2008

the doors

nah akkor most puffff

ajtót akarok. bejáratit. a régit egyszer berúgtam, meg nem szigetel meg a torka véres.

hol kezdjem a fejtegetést... LEEGYSZERŰSÍTETT KATEGORIZÁLÁSA EMBERTÁRSAIMNAK

vannak a szakik. jómunkásemberek, pókhassal, borostásan, kék overálban, rajta fehér pöttyökkel, jó esetben diszperzit, nem pedig romantikus dulakodás nyomai marikával a kocsma mögött hajnali egykor.

ezek a mókusok tudják, hogy olyan hatalom van a kezükben, amihez a sok büdös intellektuel hozzá se tud szagolni. elromlik az autód? villanyt kéne szerelni? ajtó csere? nah most megfizetsz te geci. ülsz a kis irodában, mi? bájcsevegsz a kúl telefonodon. baszod a zinternetet? NOW IT'S MY TURN.

mióta elkezdődött az ajtócsere project már 3x változott az ár, 2x módosult a szerződés és még mindig csak ott tartunk, hogy kijön a szaki megnézni az ablakot. amit nem is fog látni, mivel neki kell hoznia. akkor meg leméri, amit szintén nem fog tudni, mert az ajtóhoz képest változik a méret, amit meg még nem raktak be.
akkor minek jön? pénzé'. azé' jön. a kiros art directorok nem dologznak olyan órabérrel, mint amit ezek a mesteremberek legombolnak az egyszerű halandókról. az elnyomott munkásosztály. a proletárok hada.
puffogok persze, mert kurvára nem értem, miért úgy rendezkedtünk be, hogy láncban húzza le minden ember a másikat. az egész egy bazi nagy körforgalom, minden kijárójánál egy toll kapuval. a vicc benne, hogy előrébb nem haladsz, csak keringsz és fizetsz.

Nincsenek megjegyzések: