hétfő, október 06, 2008

szedik fel a betont a távolban...

- DELETED -

m.á.s.n.a.p.

nézzünk ki az ablakon. szürke az ég. esik az eső. idebent 4 nemszőke kérdezgeti, hogy mizu velem. megvagyok csajok kösszép. de azért nem kell ennyire kiabálni.

vettem ma a patikában kamilla teát, felforraltam vízet és beletunkoltam a szemem. nem hatott. aztán bekentem a krémmel. nem hatott. most napszemüvegben ülök a szobában. ez hat. optikai tuning szó szerint.

36 órás szabályt vezetek be. le kell adnom pár felesleges kilót (kb 50-60) vasárnap estig.

estére 2 program van kilátásban. egyik, hogy sinkó átjön dj-zni, de nagyon meglepődnék ha erre vetemedne. a másik, hogy én megyek át lipiékhez és társasozásnak álcázzuk azt ahogy leisszuk magunkat.

ma eddig megnéztem a harcosok klubját. nagyon jó film, tele aranyköpésekkel. plusz felmostam. lemezeztem.

arra jöttem rá, hogy nincs eleget nyitva a szám. ezen filóztam. mivel az orromon veszek levegőt és csak akkor nyitom ki a pofám ha beszélni, inni vagy hányni kell, ezért már cikkcakkos a nyelvem is. ezentúl többet fogok tátogni.

hála ennek a takony időnek nincs kedvem semmihez. nézegetem a galambokat az eresz alatt. jó unalmas lehet nekik is. ők még lemezezni se tudnak. vajon nekik is 60 perc egy óra? nem mindenkinek. kinkynek legalább 173. ezt akkor lehet megfigyelni, amikor azt mondja, hogy egy óra múlva átmegyek...most, hogy lehűlt a levegő, már a szobácskám is kezd hűvösebbé válni. egyetlen hőforrásom egy Finlandia üvegbe dugott gyertya. nem anniyra hatékony, mint amennyire hangulatos.

át kellene menni kiságihoz. nekem adta a gázkonvektorját. csak ne lakna ilyen messze. meg csak be tudnám szerelni. meg bárcsak lenne gáz a csőben. minden más stimmel.

jajjj nem is mondtam. pénteken prezentáción voltam ám. mindenféle nyomtatókat meg szkennereket mutattak be a népnek. én meg a pcworld munkatára voltunk farmerban meg polóban, mindenki más annyira vezérigazgató volt, hogy csak na. tökig öltönyben. kaptam ajándékba egy cimke nyomtatót. 6 db ceruza elem kell bele, úgyhogy a tesztje még várat magára. a közlekedési múzeumban volt, ami elég jellemző. úgy látszik oda a kutya se jár. vmiből meg bevételt kell kovácsolni.

asszem kénytelen leszek vásárolni valamilyen tömény vedőitalt. ami belülről fűt.

ezek a galambok azóta ott gubbasztanak, meg se mozdulnak. biztos energiatakarékos módba kapcsoltak. lehet, hogy csak agyunk fejletsége miatt érzünk unalmat? csak véletlenül lovagolok ezen a témán olyan nagyon, egyébként jól elfoglalom magam. akinek kutyája, macskája, majma vagy hasonló állatkája van, írja már meg nekem, szokott e az a jószág unatkozni.


később, ugyanazon a napon...

- MISSION COMPLETED -

és most, hogy vagy? kérdezhetnék a nemszőkék. kösz csajok, még mindig jól. sőt.

cipelgetünk örömteli terheket, vállunkra vesszük saját és más életének mozzanatait. erőt merítünk társaink szeretéből, odafigyeléséből, gyengéd érintésükből, építő kritikájukból. zsákban hordozzuk a társaskapcsolatok minden búját baját. és van, hogy elfáradunk, hogy lebasszuk a málhát. körbejárjuk. és ezt kérdezzük tőle.
- hé, te zsák?! mi a fasz van benned? ólom? miféle gonosz transzmutáció változtatta át a színes lufikat, amiket beléd pakoltam ezekké a téglákká?
dörzsöljük az álunkat. a zsák persze nem felel.
- ok. emlékszem pakoltam beléd a múltkor 40 deka bánatot. aztán mellé tettem másfél kiló bizalmatlanságot. ahh, tegnap kiengedtem pár léggömböt, hogy legyen elég hely egy kólásüveg szorongásnak.
a rejtvényt meg is fejtjük ott helyben az utcán. fittyet hányva a forgalomra, a többi ember sem néz ránk kérdőn. van nekik is mi alatt meggörnyedniük pont elég.
- figyelj, te zsák. nem szeretlek már. te egy rossz zsák vagy. fáj tőled a hátam. anyagod sem selyem már. durva szövetté vált. a lufijaim is mind kipukkasztottad. ernyedten hevernek benned, mint a használt óvszerek. tudod mit? most én itthagylak ám. nem viszlek tovább semerre.
aztán hátat fordítunk és elsétálunk.


hétfő 0018, rendes ember ilyenkor már alszik

atti nem dodokázik. most ért haza viktortól, ahol régen látott jóbarátokkal találkozott és beszélgetett.

ahogy megjöttem feltettem a tűzhelyre egy adag vizet és kamilla teát forraltam benne. lelestem a netről, hogy hogyan kell párakötést készíteni és komolyzenét hallgatva fogok most egy órát eltölteni a kanapén, szemrebbenés nélkül. illetve szememre szorított apró gézlapokkal.

relaxációs gyakroltanak sem utolsó, úgyis van min tűnődni. mindig van valamin.

Nincsenek megjegyzések: