light

Közhely gyűjtemény következik, kérjük kapaszkodni

„az életben semmit, sem adnak ingyen”
”olcsó húsnak híg a leve”
”a rest kétszer fárad”

Mire tanít ez a három igen elcsépelt nagyzolós okoskodás? Első blikkre azt mondom, hogy jól van nagypapi hagyjál már a hülyeségeiddel.

Közelebbről, empirikusan megvizsgálva, pedig azt, hogy baszki mennyire igazad van…

Vettem ugye ezt az istencsapása mp3 lejátszót, amit vissza is vittem az üzletbe, hogy dugják fel maguknak jó mélyre. Vevőszolgálaton már röhögött a mókus. Ahan… még egy ebből a lejátszóból. Hozzák vissza az emberek szépen sorban. Remek. Még jó, hogy lehet kapni. Szóval megvettem a 2x annyiba kerülő apple terméket, ami úgy működik, ahogy ezt el lehet várni.

Következő történetem szereplője egy nadrág. Semmi nonplusultra egyszerű lenvászon gatya, két zsebbel. Meglepően olcsón, 4900 ft-ért. Már szakad szét a varrásnál. Van egy másik hasonló nadrágom, sisleyben vettem 4 éve, amikor még úgy voltam, hogy igyekeztem ruhatáram a benettonból és sisleyből felépíteni. Előzőhöz képest csillagászati árat fizettem, viszont még így is, 4 év távlatából kiválóan szolgál, nem szakad le rólam, kicsit ugyan megkopott, de még nadrág.

Most pedig valami teljesen más következik…

Példának okádék a mai napom a tegnapitól kezdve.

Tegnap meló után visszasiettem a media-ba, lecserélni kakamp3-at egy almára. Simán ment. Ikea előtt várt lelakatolt biciklim és vicky. Érdemes ellátogatni oda a gyepre ha sok istentől elrugaszkodott, tizenéves, hollózabáló rocker, emo kispajtást szeretnél látni. Ott tobzódnak a füvön. Nagyon ridikülös.

Vettünk v-vel pár söritalt,felmentünk nem messze húzódó lakásába, megbeszéltük az élet dolgait, installáltuk az almát és leittuk magunkat. Perfect evening.

Elvist hallgatva hazatekertem és bevágtam a szunyát.

Ma munkásélet. Főnök nagyon aranyos, nem is várja meg mostanában a zárás óráját, hanem szalad be a kórházba tutujgatni szíve választottját és a kis porontyot. Nem láttam még ilyennek, de tényleg jó ránézni. Vesződik a babakocsi vásárlással. Sose hittem volna, hogy ez ekkora problémát tud jelenteni, de gondosan meg kell választani a kerek számát, pakolhatósági lehetőségeket meg ezer apró részletet. Nem lennék a helyében.
sinkó tesó sem sietett haza, zárás után vettünk söröket és a királydomb oldalában bevágtunk párat közben elbeszélgetve erről, arról. Leginkább arról.

A tervem az volt, hogy hazajövetelemet követően gatyába szedem a gépem és új rendszert húzok reá. Install cd-m a pofámba röhögött. C’est la vie. Akkor még marad a régi kicsit.

Mivel a fentebb említett nadrágon kevés és nem megbízható a zseb, ezért itthon hagytam a mobilomat. Mire hazaérkeztem jó pár nem hívás fogadott. Első kőrben visszahívtam t-t. meglódult a fantáziája vagy csak nem értem a női nemet vgay fordítva vagyok bekötve. Beszéltünk. Minden a medrében.

Vérszívóm is hírekkel szolgált, nem is akármivel. Nem fejtem ki, csak megkönnyebbülök.

Borika drágám úgy volt egy pillanatig, hogy társamul szegődik, azután hazaérvén legyőzte a fáradság. Megértem.

Mi maradt itt? Egy megint kótyagos loboncos, - mint azt ma megkaptam egy biciklis futártól – homályos tekintetű leftalone mókus.

„peace, flowers, freedom, happines” ez szól, jutalom pontért meg lehet írni miben hangzik el eme gyönyörű sor. Kíváncsian várom a megfejtéseket.

........... d e l e t e d ..................

Most pedig valami teljesen más következik…

Mert söröm is van még, cigim is akad, a reggel meg messzi távolban.
más zene szól már, régi kispál album. Kibaszás ez a majdnem éjfél. Nem illő már felcsörögni haverokat. Úgyis alukálnak. Reggel mindenkinek a legszebb bundáját kell felvennie, hogy jól mutassanak a mókuskerékben. Pár lehűtő vagy hardcore rágcsáló van csak ébren, mint jómagam. Én sem sokáig már. Nehezedik a pillám. Megtisztítom metszőfogaim és betakarózom puha avarba. Álomra hajtom fejem odúmban. Álomvilágba merülök tudattalanul, control nélkül. Olyan világba, ahová vakon vezet valami, diónyi agyam mélyén.