Események kezdenek felgyorsulni. Minden összeállni egy képpé.
Suzyka beköltözne, ami megnyitja az utat a kommuna felé. Le kell tehát foglalnom egy repjegyet, ami még nem tudom, hogy merre fog vinni. Mert mehetek Parisba, onnan másik röfülővel Marseille-be. Vagy egyenesen M-be, de eddig az tűnik a legdrágábbnak. Egyenesen Frankfurtból úgy értem. Létezik még egy megoldás. Átszállással Montpellier-be, onnan vonattal St. Martin de crau-ba. És ennek eldöntése még semmi ahhoz képest, hogy ki kell sakkoznom a dátumot is.
Főnökömnek az a jó, ha június közepén hordom el az irhám.
Nekem? – csajom ebben a percben toppant be, sexy futkározós cuccban, ajkain az élet értelmével… harmónia… jó tudni –
Szóval nekem? T-t idézve nekem is a harmónia. Nem kényszerből, de meg szeretnék felelni főnöknek is, tudom, hogy nehéz időszak van most, sok-sok munkával, gyermekáldással, reklámmal, fejlődéssel és kicsi félelemmel, mi lesz akkor, ha tényleg csúnyán meglódul az érdeklődés a nyomtató patronok felé. Bírni fogják-e a titánok?!
Szeretném tartani adott szavam Suzykának, szopó lehet neki nap mint nap több órát bkv-zni, hogy beérjen ide a munkahelyére. Szóval a számára a legjobb az, ha mielőbb elszállok.
Az elvtársaimnak azt mondtam, hogy már márciusban visszamegyek, amit persze magam sem hittem el. Pláne azután, hogy hazajöttem és rájöttem, hogy mennyire meg vagyok reccsenve, mennyire rosszat tett velem az izoláció, meg nem értve levés és pár ostoba játszma greggel. Eme elmebajomra rá is ment a kapcsolatom agent J-vel. Sztem azóta sem tudja mi ütött belém és mi volt ez a crazy fog a fejem körül. Már el sem magyarázom neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése