elvarrtam a szálakat. szó szerint. az elmúlt pár napban sorra vettem a ruháim és nekiálltam toldozni foldozni. az eredmény? a gatyám már nem súrolja a földet, a pulcsimon kevesebb helyen tudom kidugni a fejem és fáj az ujjam vége.
holnap indulok franciaországba. már nem is tudom hanyadik alkalommal. diznibe harmadik az tuti. utaztam már autóval, vonattal, repülővel. a gyaloglás és a zeppelin még kimaradt, de ha így folytatom még listára kerülhetnek.
itthon már majdnem mindent elrendeztem, összepakoltam a cuccaim maradékát és átadom a lakásom anyámnak.
hogy milyen lesz kint nem tudom. a munkát már ismerem, a szálláshelyen is eltöltöttem már elég időt, hogy nagy meglepetéseket ne okozhasson. szomszédka vár kint, aki ha így folytatja felnőtt életem egyik leghossszabb kapcsolatává növi ki magát. hinnye... nah mindegy majd később megijedek, most még pakolásznom kell.
pénzem persze nincs, ahogy az lenni szokott. ill nem lenni. sebaj, mert még így is sokkal jobb életszínvonallal kecsegtet a kint lét, mint ami itthon elérhető volt számomra.
hogy miben más a mostani túra?
abban, hogy ezúttal, nincs ami miatt haza akarnék jönni. sőt a haza fogalmát is újra kell definiálnom. mert már egyáltalán nem hiszem, hogy nekem itt élnem halnom / éhen halnom kell.
majd folyt
3 megjegyzés:
Jó utat! Bori
és írjál minél előbb. izgulok. érted.
merci beaucoup
Megjegyzés küldése