zuglói balet

már vagy egy órája nyitva van mind a két szemem, de nem érzem, hogy fel is ébredtem.
nah majd a reggeli torna után. vagy benyomok még egy pohár kakaót és ellazulok.

tegnap felkeltem reggel 7-kor. erre sem volt példa pár hónapja. nem is esett jól, de el kellett mennem a munkaügyi központba. kifogytam a megtakarított pénzemből és gondoltam visszakérem azt, amit eddig levontak a fizumból. hát ragaszkodnak hozzá ők is. 40 perc sorbanállás egy cetliért, amivel még 1,5 órát lehet várakozni. velem szemben egy hidegburkoló ült. be nem állt a szája, nehezen tudta megérteni, hogy miért kell neki végigvárnia a sort, amikor ő idejár minden hónapban és az egész rendszer szar, a magyarokból soha nem lesz semmi és majd talán a jobbik eltörli ezt a sok szemetet akik az országot tönkreteszik. nem lett volna baj ezzel, mert mondja csak, legalább megy az idő vele.

a csajszi, aki felvette az adataimat nagyon kedves volt. pár évvel lehetett idősebb nálam és látszott rajta, hogy segíteni akar. munkát azt nem tud ajánlani, mert annyi ember jelentkezik munkanélkülinek, hogy nincs idejük tartani a kapcsolatot a munkaadókkal. mondtam neki, hogy akkor az egésznek nem sok értelme van, de ezt nem akarta meghallani.

egyetlen dolog volt, ami nem tetszett, hogy vissza kell mennem kedden, mert ő csak állományba tudott venni, de elintézni, hogy pénzt kapjak azt nem. ja és számítsak arra, hogy 3x ennyit kell majd sorbanállni. dejó lesz.

szerencsére találtam egy buszt, ami háztól házig visz. én fasz még lyukasztottam jegyet, majd elolvastam a neten, hogy az ellenőrök nem is vették fel a munkát. gondolom nincs pofájuk büntetni, ha már az anyavállalat nem ad szolgáltatást. nagyon helyes.

btw teljesen egyetértek a sztrájkkal. sőt destruktív személyiségemnek még jól is esik, ahogy ezek ölre mennek. kis szerencsével szmogriadó lesz és letiltják az autósokat is. ez van, sokkterápia, ez kell ide. különben soha fel nem ébredünk.

ahhoz, hogy valami felépüljön kevés, ha van egy terv. kell hozzá materia is. mivel elcsigázottak az emberek és beletörődtek a túlélésre játszásba, ezért úgy hiszem nem is lehet belőlük táplálkozva építeni semmit. talán ha minden amiben eddig hittek és biztonságnak véltek romba dől akkor elkezdenek egy jobbat létrehozni. én a kis farm projectemet pont egy ilyen vállalkozásnak tartom. nem mintha az tartana valahol.

nah, kakaótime

este felhívott kisági. átjönne. remek terv. hozott pár sört, túrosbuktát, narancslevet. benyomtuk a maradék vodkát a naranccsal. ahhoz képest, hogy jó ideje nem kívánom az alkoholt tegnap megtaláltam a békém vele. mondjuk nem is nagy kunszt lenyomni 3 pohár vodka-narancsot. közben vivaldit, ravelt és hasonló csodás klasszikusokat hallgattunk és 2 mécses fényénél csukott szemmel táncikáltunk. isteni mulatság volt. :) áttértünk swingre és elhatároztuk, hogy eljárunk majd swinget járni egy tanfolyamra. nem emlékszem hány óra lehetett, amikor befáradtunk, de az tuti, hogy bee gees-szel zártunk.

úgy aludtam mint rég. ahogy letettem a kis fejem azonnal eljött értem az álom. emlékszem is a történetre, ami átjárta az agyam miközben a testem pihent. maga a story is elég pihent volt. az általános iskolámnál sétáltam, aminek kapujában állt egy szőke lányka és lipivel beszélgetett. hasonló póló volt rajtunk a szöszivel. rajta fehér trikó közepén kis szivecskével rajtam szürke póló és ugyancsak szivecske. összenéztünk és kaptam pár puszit és nagyon jóleső ölelést. majd vihogva eltünt lipivel az épület belsejében. utánamentem, de már csak az üres aula nézett vissza rám faburkolatú oszlopaival. távolban még hallottam, ahogy csukodnak a tantermek ajtajai.

kifelé jövet pusztaiákosba botlottam, aki a feleségével volt és 2 gyerekükkel. kézenfogtak és beültettek egy mikrobuszba. -- nah ezt a részét legalább értem az álomnak, mert ákosnak bár nincs se felesége se gyereke, de van 2 üveg pálinkája nálam. úgyhogy ma felkerekedek és elviszem neki.

ha tippelnem kellene, hogy mi rejlik meg az álom mögött, akkor azt gondolom, hogy minden benne van, amire vágyom.

imádtam a gyerekkoromat, örömteli volt és biztonságos, egyszerű és ártatlan. innen gondolom a helyszin, az iskola, annak is a kapuja, mintegy portál vissza a békeidőbe.
lipit is onnan ismerem, általános elsőből, akkor is jóbarát volt, most is mint testvéremre gondolok rá és biztosan így is marad ez. szóval megérdemelten állt ott, mintegy üdvözölve hazatérésemet.

a kislányt is ismerem. nincs köztünk semmi. néha összefutunk bulikban és akkor kb mint az álomban kedvesen megöleljük egymást és mosolyogva táncikálunk.

mosolyogva ébredtem, mellettem kisági már rég ébren volt. kikandikáltam a takaró alól és megpróbáltam eldönteni, hogy fáj e a fejem. vártam még egy kicsit. nem fáj. nem vagyok másnapos. zsír. akkor kezdődhet a nap. ágika közölte, hogy aranyosan nyüsszögök álmomban. igen, tudom...

megnéztünk még egy swing videót, ő összeszedte magát és hazament. nekem tengernyi időm van, 18-ra megyek vezetni. az élet útja elég hosszú ,csak nem elég széles. :) ahogy szokták mondani.