ma hivatalos voltam a munkaügyi központba. már múlt héten is jártam arra, de nyilván egy kör alatt nem lehet elintézni semmit.
azt a tippet kaptam, hogy 13-ra menjek oda, mert rengeteg ember lesz ott. igaza volt a nőnek, tényleg rengeteg ember volt ott.
azt hittem teli lesz biomexikóival, de alig láttam 2-3-t, sok hozzám hasonló sápadtarcú aldigált egyik lábáról a másikra.
úgy hallottam, hogy a szerencsejáték rt már szemet vetett a sorszámozási algoritmusra, mert hasznát tudnák venni lotto húzásnál. ugyanis teljesen mindegy, mikor érkezel, hányas szám van a kezedben, nem növekvő számsorrendben hívják be a delikvenseket, hanem teljesen random. voltak jó páran, akik utánam jöttek és hamarabb végeztek. ez nem lenne zavaró, ha nem 3,5 órát töltöttem volna ott sorban állással.
többféleképpen lehet elütni az időt. van aki sétálgat fel s alá, megelőzvén, hogy lemerevedjenek a végtagjai.
van aki az elméjét tornáztatja és keresztrejtvényt fejt. egy nő előttem már vagy 6 fülesen volt túl.
vannak rettenthetetlen william wallace lelkületűek is, akik lázadást próbálnak szítani és egymásnak mantrázzák az "ezt nem hiszem el, már itt vagyok x órája, ezért tart itt az ország..."-t.
páran kintről figyelik az eseményeket, miközben a pécsi dohánygyárat is elszívják.
3 lapot kellett aláírnom és megtudtam, hogy febr közepe felé kapok munkanélküli járulékot. ez nem segély, mert azt mások adnak, ez az a pénz, amit minden hónapban levesznek a bejelentett fizujából mindenkinek. remek. érdekes. amikor levonják, akkor az megvan egy tollvonással. amikor visszakéred, mert úgy hozta a szükség, akkor várhatsz rá, járhatsz utána és boldogíthatod őket hosszú órákig. anyway...
hazafelé annyira hasznosnak éreztem magam és a mai napom, hogy azonnal elmosogattam, rendet raktam és most egy tip top lakásban filózom azon, hogy mit csináljak.
a munkakereséssel az a baj, hogy olyan mint pecázni csak rosszabb.
first of all, az hogy eddig miket csináltál és milyen iskolákat végeztél kijelöli, hogy melyik tónál pakolhatod le a cuccaid és kinyitva a kempingszéket kezdheted felszerelni a csalit. én esetemben sajnos nem beszélhetünk nyílt tengeri cápavadászatról, egy várostól 20 km-re lévő kiépített és sűrűn látogatott mesterséges tóhoz szól a jegyem. de legalább nem a nádasba.
botod áll képességeidből, orsód a felhalmozott tapasztalatokból, horgod lehet pár nyelv, amit beszélsz és a végén kukacod az ahogy ezeket tálalod a cv-dbe, motivációs leveledbe. végeredményben fogod saját magad feltűzöd a horogra és bedobod magad.
és itt jön a tré rész, hogy fene tudja mi megy a víztükör alatt. egyelőre úgy látszik az összes potykát megfőzték halásznének karácsonyra és kukacom magányosan ázik a posványban. de hátha egyszercsak bekapja végre vki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése