elbújt a ipodom. kis kék bigyusz. eddig nem hiányzott, mert nem volt hozzá fülesem. elajándékoztam. most viszont lőttem egyet és gondoltam hallgatom rajta az új gus gus-t, ám félénk kicsi jószágom eltávozott.
nemsokára mehetek rutin vizsgára. mit is mondhatnék. viszhangzik a fejemben az oktatóm bullshitelése.
" ha jön a vizsgabiztos, akkor majd a szemébe kell nézni, jól kihúzni magad, nem zsebretett kézzel állni. az első benyomás nagyon fontos, vigyázni kell, mert ilyenkor reszketeg a hang, meg kusza a gondolat..."
mintha a sátánnal hozna össze a sors egy kis kérdezz-felelekre.
úgy tesznek a autós oktatók, minth a bölcsek köve birtokában lennének és a tudást melyet átadnak halandó szinte ki sem érdemelheti. de ők őrzöi eme titkoknak és ha elég illedelmesen bólogatunk átadják nekünk.
jesus mf christ.
mennyi idegesítő hülyével kell találkozniuk ezeknek az embereknek ahhoz, hogy az évek folyamán mindenkit aki beül az autóba debilnek nézzenek? mennyire lehet szar a 40 fokos augusztusi hőségben egy fémkaszniba zárva, hogy a végén úgy vegyen elégtételt az ember, hogy lenéz minden halandót, akinek a közlekedési hatóság nem állított ki egy cetlit.
nem baj barátaim. még 2 vizsga van hátra és örökre magam mögött hagyom kicsinyes és fenhéjázó lényeteket.
más
menyhárt jenő az agitátor c könyvét olvasom. tele van érdekes gondolatokkal. bár ez az utcán leszólítos műfaj számomra fázós.
tegnap szilvuban találkoztam petrával, régi kiros munkatársammal és hasonló témákban, mint amit a könyv fejteget, osztottuk meg nézeteinek.
más
az elküldött cv-kre annyi válasz nem érkezett, hogy kösz vagy éppen húzzam a nénikémet egy utcai vízcsapra. lehet én írom meg nekik ezeket először...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése