szombat, január 01, 2011

the house of pain

kis otthonom köhögésemtől hangos. szenvedek mint disznó a jégen. pár napja náthás lettem és hiába a kamilla tea és a visszafogott életstílus, a vietnámi balzsam, a happy toughts még mindig gyengélkedőn vagyok.

nemrég szilveszter volt. így telt. egész nap pihentem. kicsit takarítottam. lipiék megjöttek. dumáztunk, iszogattunk. semmi hideget. visszafogottan. jött lipiék két jóbarátja vendégségbe. egész éjjel beszélgettünk, nevettünk. dani is beugrott. családias volt. én nem tom mikor borultam fel, de nagyon fáradt voltam. reggel felébredtem. szólni nem tudtam. a torkom egy darab égő, kaparó húscsomó volt a fejem alatt. az egyetlen fájdalomcsillapító a cataflam itthon. azt vettem magamhoz. az mindig beválik. de kicsit ágyúval verébre szitu. miután mindenki lelépettt kitakarítottam és elindítottam a die hard-ot. belealudtam párszor. majd az aliensbe. átjött öcskös is, isteni brownie-val. és algopyrinnel.

túl vagyok kb 4 liter kamilla teán. borzalom az egész. de mást nem is tudnék meginni.

holnap vasárnap. nem lesz meló. nem is hiányzik. sok hasznomat úgyse vennék. hétfőt majd meglátom. kedden meg szülinapom lesz. 32 éves leszek. jipikájé motherfucker.

vámpír elvileg útban ide. hoz ő is vmi gyógyszert. isteni mennyien törődnek velem. kösz mindenkinek.

rá kellene vennem magam egy jó forró zuhanyra. az helyre tenne...

Nincsenek megjegyzések: