elutaztam messzire. ha kicsit tovább mentem volna már nem is lennék kishazámban. és találtam itt egy várost, ahol a vékonylábú lánykák / négyzetméter elképesztően magas.
i scream i scream so much...
ma este végre ki is mozdulok, mert eddig a napi 13-14 óra munka után nem volt semmi erőm. ami szégyen, ha már egy városkában vagyok szeretett gyerekemmel.
ez a munkaterápia elgondolkodtatott jó pár dolgon. arra hamar rájöttem, hogy nagyon nem éri meg. :)
az is biztos, hogy az anyagi biztonság fontos. szóval megfontoltabb vagyok már mint voltam. különben már párszor verbe orrtam volna ezt azt. de azt nem hagyom h ez a fegyvertény egy életen keresztül itt tartson.
veszek vmikor a közeljövőben egy kisautót. összegyűjtök júniusig annyi pénzt amennyit csak tudok és elindulok megint mint a mesében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése