meséljek az életemről?
most megy. így, hogy kialudtam magam. fuck sake. milyen kibaszott ritka pillanat ez. megy az a rohadt álnokság. vég nélkül. teli rendőrrel. tűzszerésszel, biztonsági őrrel, delegáltakkal. egy nap hatszor zsbeket kipakolni, rtg kapun átmenni, és idióta badge-t mutogatni. mindezt looney tunes-t megszégyenítő szervezésben. forr az anarchista vérem. és amikor 13 munkaóra után hazaérek alszom mint egy bébi. tudva azt, hogy az ébredés magával hozza majd a következő napot, ami pont ugyanolyan lesz mint az előző. a badge, az öltöny, a kapu, az ellenőrzés, a "hhuuuu ez sos kell...".
mindezt azért mert pár ember összeül h megbeszéljen vmit. nevetséges.
is itt egy kibúvó. a hétvége. most is péntek este van. pfff... hazudok. a péntek estét átaludtam ahogy volt. éjjel fél kettő van.
reggel jön majd öcskös. h kivigyen monorra, ahol megnézünk egy kisautót. kipróbálom, eldöntöm, kell e nekem.
...
volt a disneyben pár rollercoaster. kipróbáltam mind. vittek fel s le. pörgettek jobbra balra, tengelyem körül minden irányba. és volt köztük egy. egy különösen kegyetlen. amire soha sem hittem h fel fogok ülni és nem dobom ki a taccsot a közepén. aztán mégis váltottam rá jegyet. beültem a rózsaszín, szivecskés kiskocsiba. becsatoltam magm és vártam a show-t, mert hittem, hogy amikor kimászom majd belőle olyan tapasztalattal gyarapodok, amit nem lehet letölteni a jutubról vagy átélni másképpen csakis empirikusan.
a menet végén róka nélkül itt vagyok. tiszta ruhában.
de fogalmam sincs hova álljak sorba most. mire váltsak jegyet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése