pár gondolat, ami foglalkoztat.
- kezdetnek itt van az, hogy kicsit megrekedtem a munkámmal. úgy érzem, hogy ugyanazt a napot élem át újra és újra, mint bill murray az időtlen időkig-ben. azzal a hatalmas különbséggel, hogy az én véges napjaim számlálója éjfélkor átkattannak. lassan 30 éves leszek és nem látok fejlődést. fel kellene nőnöm, de nem értem mit kell érteni ez alatt. úgy érzem, hogy csak a túlélésre játszom. arra, hogy ezt a létet fent tudjam tartani még a következő hónapban is.
aminek nem látom sok értelmét, hiszen csak körbe rohangálok, mintha egyik lábamat a földhöz szögezték volna.
volt egy időszak, amikor a kommunában hittem. hogy ott kiteljesedhetek. ma már olyan távolinak tűnik az egész élmény, mintha valaki elmesélte volna, hogy "atti, ott is jártál". ez az oka annak, hogy nem tudok részt venni az egészségiskolában. pedig remek kezdeményezés. és kedvem is lenne hozzá. mégis, nem érzem magam hitelesnek. hogyan beszéljek valamiről, amiben nem hiszek már?
azzal az elhatározással jöttem haza, hogy majd itthon beilleszkedem. tartom a kapcsolatot a barátaimmal, találkozom öcsémmel, építgetem a lakásom... bejárok dolgozni. megekeresem a pénzt arra hogy eltartsam magam. ezt teszem most is. ezekben a napokban.
unom nagyon, hogy ezekben a hetekben másról sem tudok írni, csak hogy nem találom a helyem. de ha egyszer így van?
nincsenek példaképeim. hiányolom őket. kire nézzek fel? mit tekintsek útnak?
felmerült ma bennem a gondolat, hogy ahelyett, hogy összejövök pszihomókusokkal, inkább felkeresek egyet. ha valaki tudja ezekre a kérdésekre a választ, akkor egy shrink lesz az.
nem akarok beletörődni abba, hogy arról kelljen szólni az életnek, hogy megkeresed a pénzt amit beválthatsz különböző javakra. kell ennél nemesebb célnak is lennie. gondolkodó lények vagyunk. nem alacsonyodhatunk le egy botmixer szintjére. hiszem, hogy nem fogyasztó vagyok, hanem alkotó. és a művemnek az életemnek kell lennie.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése