ahogy írtam is nem rég bekótyagosodva a portó piros levétől elbóbiskoltam a monitor előtt. arra ébredtem hogy valaki bámul. ez eleve nagyon fura volt hiszen tudomásom szerint mindenki dolgozóban kereste a pénzt. megfeledkeztem a negyedik titokzatos lakóról az enyhén szociopata meleg francia srácról, aki felébresztett, hogy közölje megjött és rendet fog rakni. mondhatni morcosan ébredtem.

de ha már felkeltem elmosogattam azt a pár edényt amiben a 4 sajtos tésztám készült és közben meghallgattam patácska élettörténetét. a pasija visszament brüsszelbe pár napra, és ezért tévedt ide. mert ideje nagy részét szerelmével tölti.

ezek után közölte, hogy kár h nem vagyok meleg, mert vonzónak talál. gyorsan belekapaszkodtam még egy pohár portóba és a hátamat a falnak támasztottam. közölte, hogy ő is hetero volt, de a lányok gonoszak és visszautasították, összetörte egy a szívét és így fordult saját neme felé. plusz sokkal jobb a sex fiúkkal. mivel nincs tapasztalatom a témában nem mondtam semmit, de éltem a gyanúperrel, hogy nincs igaza. szte amíg nem próbáltam ki fiúval - és itt érdekes módon magára mutogatott - addig nem tudhatom. sztem nem kell vonat elé ugrani, hogy tudjuk fájni fog. plusz senkinek sem adnám a szájába ha Y kromoszómával rendelkezik.

majd megjött a szobatársa a másik langyika. nah ezek azonnal elkezdtek veszekedni. én visszajöttem a szobámba ejtőzni, csak ezúttal bezártam az ajtót. kulccsal. kettőre.

most este van. nemsokára találkozom a csajommal. fel is hozom ide és tüntetőleg boldoggá teszem a konyhapulton. najó azt azért nem.

mivel a délután nagy részét elég szépen elbutulva töltöttem egész boldog vagyok. :) nah nem mintha alkoholista lennék, hanem mert felemelő érzés egy finom ebéd után/közben láblógatva benyelni pár korty minőségi italt, tudva hogy a világon semmi dolgom sincs és minden rendben van. ennél már csak a kommunában volt menőbb a szieszta minden délután a szabad levegőn két fa között a függőágyban.

holnap leindulok és elintézem a társadalom biztosításom. legalább egy ország legyen európában ahol van ilyenem. otthon már évek óta semmi. angliai már elévült, cipruson meg... nah ne vicceljünk. az mordor.

azt írtam hogy vettem egy telefont? fb-re igen, tudom. de az monnyon le. ez az igazi forum.

szóval volt egy iphone-om, amit tarácska anyukájától örököltem, de hamar tele lett vele a hócipőm. szóval lecseréltem egy másik nagyon okos telefonra. muzsikált is szépen aztán munka után kivettem a zsebemből és meg se moccant. nah mondom ez lemerült. töltőre dugtam. semmi. fura... vártam egy éjjelt. reggel ismét próbálkoztam. nada. konyec.

azt a nemjóját. ennek a fele sem tréfa. nah nem a burjánzó szociális életem miatt. robinson crusoenak több nemfogadott hívása volt mint itt nekem. inkább az basztatott, hogy az időt sem tudom, zenét hallgatni sem, meg nah mi van ha neadjisten vki mellétárcsáz és felhív??!! szóval hála a jóléti társadalomnak meg a minimálbérnek bementem másnap a madarasteszkóba és odamentem a pulthoz és kértem 48 deka telefont, szeletbe.  adtak.

hazajöttem. örvendtem vala. nyomkodtam.

eltelt 2 nap. eszembe jutott hogy átmásolom a másikról a számokat. nem mintha innen akarnék magyarországgal beszélgetni. annyira nem keresek jól. csak úgy az érzés miatt. tudjátok.

szóval bekapocsltam a telefont. a régit. és az a sunyi geci bekapcsolódott. szemöldököm felszaladt a homlokomig. hogy mi??? te meg működsz???? én meg vettem egy újat? mi van szabin voltál?

ez van. most már itt is van annyi telefonom, hogy szajnát lehet vele rekeszteni. de legalább az új ami van nagyon jól működik és végre olyan amit igazán öröm használni. van benne egy telefonszám, taráé, de jut memória a zenéknek meg a mérges madaraknak.