napfény, Tchaikovsky, én frissen fürödve...
az utolsó simításokat végzem. van terület, ahol már végeztem is és rendesen szájba vágott, hogy mennyire nehezen ment.
tegnap a Gödörben üldögéltem és olvastam a vörös oroszlánt. volt 2 órám, amit el akartam ütni a cityben, így ez tűnt a legjobb megoldásnak. majd találkoztam borikával. idejét sem tudom mikor láttuk egymást utóljára. jó volt beszélgetni, sétálni, fagyizni. btw a jégbüfénél lévő gofrisütő szakmunkást érdemes szemrevételezni. amikor süt nincs gond, mert oldalt áll, de ahogy megfordul kenni kivillan a kőműves dekoltázs (copyright réka) és minden étvágya tovaszáll az embernek.
hazajöttem du 3 körül. és fejbe baszott a hiánya. plusz jó adag tehetetlenség érzés. what the fuck i could do? hibernálni? most hogy nem vagyok robot? visszaváltozni? mást nem tehetek... :(
délután sétáltam egyet dorkával, beszélgettünk erről arról, ittunk egy sört, de nem kívántam. hazajöttem és kergettem a gondolataimat. el innen. ha valakinek nem jött át akkor nem vagyok nagy formában. illetve ma már jobb valamivel.
zenét hallgattam, este jött vámpír, szinte azonnal fel is borult, én is. aludtam. sokat. mélyen.
ma pedig elindulok és a maradék tennivalóimat is letudom.
egyetlen szerencsém, hogy a hétvégém jó sűrű lesz, mert tuti hogy holnap meg fogok kattanni, hogy miért azt nem részletezem...
átéltem már hasonlót. egy másik országban. nem is egyszer. idővel hozzá lehet edződni. érzéketlenné válni. csak mostanra nem ez lenne a terv. de asszem jobb belátnom, hogy nekem az sokkal jobban megy! úgyhogy lelkemet kicserélem az első bontóban egy vadi új páncélra és üdvözöljük Kiborg Super65-öt!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése