bár mondanivalóm sincs sok. whatever.
ma bementem a citybe, a védegyletbe, elintézni papírmunkát, plusz kolbászolni, hiszen 2 havonta ha lábam elvisz a belvárosba.
tanulom a KRESZ-t, palacsintát sütök, rájárok a maradék fehér borra és fröccs formájában magamhoz vezsem, miközben kristivel megosztom életem via internet. majd mikor elázom és magamra maradok rendesen, atom szentimentális hangulatban elkezdek szívhezszóló melody-kat hallgatni és úgy döntök, hogy egy fogmosás plusz vmi idióta film képsoraira való álomba merülés kifejezetten hasznos lehet.
hiszem és vallom, hogy életem értékes. hálás vagyok minden percéért és köszönetet szeretnék mondani mindazoknak kik megédesítik. you know who you are.
a wilág legforróbb ölelése vagy egy hétméteres lángoló VÉGE felirat most ugyanazt a megnyugvást hozná. szeretnék hazatérni hozzátok, újra átölelni, megszólítani titeket, drága nagyszüleim.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése