a lot

Csütörtök, 1108, lk, geci poros a laptop...

tegnap délután germánkával lógtam. Behálóztuk az ő ablakait is, majd kimentünk a kertbe és megszopatott. Gondoltam jófejségből segítek neki kicsit, amíg ő a traktorral szánt vett, addig én arrébb tologatom a locsolócsöveket. Sajnos a susnyás közepén elburjánzottak a fehérfejű anyaszomorító tüskebökik. Azokat elöbb le kellett vágnom és zsákba gyűjtenem, különben nagyon elszaporodtak volna. A baj a következő... én shortban és pacskerban vs. Félig elszáradt tüskés rosszindulatú növények. Berontottam a bozótba egy pár kesztyűben, metszőollóval, levágtam 2-nek a fejét (virágját), léptem egyet majd felsikoltottam. Papucsom és a talpam közé vagy 30 apró tüske hullt, a növény elszáradt levelei bosszút álltak és szétkaristolták a vádlim. Visszavonulót fújtam. Mégegy lépés, hogy egyáltalán kiérjek a dzsindzsából. Fájdalom bele a másik talpamba is. Gecibe. Lesöpörtem ahogy tudtam és vendettát hirdettem. Fejem leszegve a bementem a lk-ba. Shortot lecseréltem a gyakolróra, a papucsot gumicsizmára. Fülembe belgát dugtam és az egy-két-há, k anyádra nekiláttam megmutatni ki is az úr. Munka után 40 percig a zuhany alatt nyalogattam a sebeimet és szedegettem ki a tüskéket a seggemből, hátamból, lábszáramból. Ezentúl még a retket is csak szkafanderben közelítem majd meg. Sebzetten és fáradtan bandukoltam a lk-ba vacsi után. Csille benézett még matrix 2-t nézni, de én a mister minute megjelenése után bevágtam a szunyát. Mire felkeltem már ő is a sátrában horkolt.

Végre jól aludtam, ki is fáradtam, de ami még fontosabb, hogy se dögmeleg nem volt se egy rohadt szúnyog. A szerkezet nagyon bevált. A háló is.

Reggel 7-kor felkeltem. Reggeliztem. 8-kor nekiláttunk betakarítani. 11-re lettünk kész. Most 13-ig pihi, majd 15-kor dobozolunk. 17-kor meg konyhaszolgálaton leszek. Ma lecsót eszünk, kacsával. Kacsa nem az én ötletem volt, sabina ragaszkodik hozzá. Én nem bánom, bár erre a hétre én már jó vagyok. Az a máj... óhhh... imádtam.

Még 6 nap és t itt is lesz. És marad is egy jó ideig. Én lelépek aug közepén, ő szept elején.

Álmos vagyok. Netezni akartam, de nincs kedvem előre menni. Elfogyott a tej is, pedig abból tartom fent magam.

július 7 0934

minden csupa por, már megint. utálatos.
nnna kezdjünk bele. nehezen indul ez a hét. sűrű volt a 7vége.

szombat reggel beültünk a buszba és elindultunk grange neuve-be. megálttunk pár percre egy falucskában, én kihasználtam az alkalmat és a francia tudásom igénybe vételével kinyomoztam merre van a legközelebbi kisbolt és vettem 2 hideg sört a hosszú útra.

megérkezvén a szokásos érzés kerített hatalmába. bazzz… mi a faszt csináljak itt? fogtam a tente plédet és egy fa árnyékba vonultam dédó-val(marseille-i félig fekete mókus, bírom…) és a anto-val (o a 17 eves svájci lányka).
dédó oltogatta a csajt nem is eredménytelenül, bár be kell vallanom nem nagy kihívás a kicsike. szerencsére fél ötkor átmentünk limans-ba, ahol van egy bazi nagy focipálya. 2 órán keresztül rúgtuk a bőrt, eleinte a tüdőmet kiköptem, aztán abbahagytam a céltalan futkorászást. még egy gólt is löttem, ami nem kis teljesítmény tekintetbe véve, hogy hozzám már csak akkor jut el a passz, ha véletlenül rosszul pattan le a lábukról a labda. mindegy a rohangászásom kifizetődött, gondolom fogytam megint pár kilót, plus kurvára izomlázam van.
visszamentünk a kommunába, letusoltam és célba vettem a bárt. ingyen sör. azt szeretem. a zenekarok soundcheck-eltek, én sört vedeltem germánkával, aki elég hülyén érezte magát, természetesen egy pasi miatt. ezek már csak ilyenek.
ettem vmi levest, sok kenyérrel, hogy felszívja az alkoholt, amit az este folyamán tervezek bejuttatni a szervezetembe. mivel nem volt ágyikóm, úgy terveztem, hogy olyan részegre iszom magam, hogy tökmindegy legyen, és majd összeesek valahol. az első koncert kezdésére germánkával az oldalamon felmásztam egy kényelmes helyre. olyan jól sikerült választani, hogy egy színpadon elhelyezett spotlámpa, pont a képembe lövellte igen erős fényét. már azon voltam, hogy ideje helyet változtatni, amikor észrevettem a mellettem ülő helyes kis francia lányka mosolyát, amit szemmel láthatóan nekem címzett. ///nyugi t///
akkor hello hogy vagy, jó hogy vagy… beszélgettünk kicsit, söröztünk, hallgattuk a koncertet, ami annyira volt rossz amennyire csak lehetett. hamar meghalt a beszélgetésünk a lánnyal, nagyon benne volt a szöveg értelmezésébe, a zene hallgatásába, én meg kurvára meguntam, hogy a fülébe kell ordibálnom, ha meg akarok kérdezni valamit. meg ugye egyébként is… franc akarja hajkurászni, meg kísérgetni meg lökni a süketet…
szóval stranger kis fr lányka felejtős lássuk mi megy a többi fronton, azaz még sört ide. belebotlottam a tinibe, félfekánk már javába nyúlkált meg tapogatózott, jól van akkor ők is rendben vannak. beszélgettem vele kicsit, fura egy tyúk. kurva jó dolgokat mond, teljesen meg is lep, mert ha csak távolról nézed nem látsz mást, mint egy helyes kiscsajt, aki easy like Sunday morning. mivel velem megosztja a gondolatait, kb. én vagyok az egyetlen itt, aki tudja, hogy mi jár a fejében. az hogy a többiek fejében mi jár igen könnyű kideríteni.

néha kicsit idegesítőek is már. egyik nap itt vagyuk tinivel a lk-ban. nézünk vmi filmet, erre becsődülnek vagy 6an és rászállnak, egy percre sem békén hagyva. de jó, hogy fiúnak születtem, biztos hányingerem lenne ettől.

anyway.

a második koncert egy fr hip-hop banda volt. nevüket majd kinyomozom, mert nagyon jók. csajszi az mc és remek. ott ugráltam a tömegben, amíg az összes sör ki nem lötyögött. akkor elmentem egy teliért.
végül dr. bajan kezdett rá. nem volt könnyű dolguk, ugyanis a tér eléggé kiürült, az emberek nagy része a hip hop miatt jött el. ezután egy orosz nyelven éneklő banda… hááát… főleg franciáknak…
mindegy, én beleadtam apait anyait. már az elején leszögeztem, hogy engem kurvára nem érdekel semmi, ma itt kitáncolom magam a gatyámból, még ha mindenki hülyének is néz. az első sorban füttyögtem a bandának, meg ugrabugráltam, majd csatlakozni kezdtek az emberek, végül pedig egy hatalmas tömeggé váltunk, mindenki rokizott, csapkodott, mozgott.

koncert után már teljesen egyedül maradtam. benyomtam még 2 sört majd, bemásztam a buszba. fejembe nyomtam az ipodot és zenére aludtam el. rengetegszer felkeltem, kibaszottul kényelmetlen volt. vmikor reggel tinike ébresztett. mi van? hol a lovag? alszik. hmm… oké, menjünk pokróccal domboldalba, mert minden jobb mint ez az ülés itt alattam. beszélgettünk vagy 3 órán keresztül amíg az éhség le nem üldözött bennünket a konyhába. sárgabarack lekváros kenyér. soha nem esett még ilyen jól. a hazaút eseménytelen volt, mindenki aludni próbált.

itt egyből a zuhany alá vetettem magam, pörgettem a lemjákat. igyekeztem egyedül maradni. nem tetszett a tegnapi nap hangulata. legszívesebben berúgtam volna, de ezúttal rendesen, nem mint előző éjjel. de borozni nem volt kedvem.

megnéztem a batman2-t, szerelmes vagyok catwoman-be. imádom a hangját, ahogy mozog, ahogy játszik… dodo

8kor felkeltem magamtól. előre mentem meginni egy tejeskávét. megnéztem mi volt otthon a gayparade-on. csak gratulálni tudok. mária országa, keresztény értékrend, szeresd felebarátodat.
gyerekeink ne azt lássák, ahogy emberek színekbe öltözve, mintegy karneválban, zenére ugrálva végigmennek a városon. közben vidámak és barátságosak. áhhh pfújjj… tuti, hogy ezt látva visszamaradnának a fejlődésben. megbuzulnának abban a pillanatban, ahogy kitekintenek az ablakon. örökre elkárhozva.
mennyivel felemelőbb és szebb látvány egy gyereknek, ha ugyanabból az ablakból kitekintve azt látja, hogy középen a maskarában öltözöttek, körülöttük egyenruhások, a szélen pedig üvöltöző mérges tömeg, akik dobálnak, káromkodnak, szidalmaznak, zászlókat lengetnek, verekednek. én is szeretném, ha gyermekem ilyen környezetben nőne fel. csodás lenne, ha rögződne benne, hogy a népi mulatság azt jelenti h a fekete ruhások dobáljak a kék ruhásokat, míg apa és anya félve kutatja azt a helyett, ahol talán nem sodródják el őket ez események és leteríthetik a plédet, elővehetik a szendvicseket, fogócskázhatnak.

nem akarok politizálni, nem vagyok megmondó ember, fingom sincs mi lenne jó mindenkinek, ahhoz sincs kedvem, hogy azokra a pontokra tenyereljek rá, ami miatt országunk tele van indulattal, mert azt a vak is látja. megvan a véleményem, egész konkrét, de inkább megtartom magamnak. itt meg pláne nincs értelme a tuskókat szidnom, mert egyrészt a bunkók többsége örül, ha a sörös címkét el tudja olvasni, de azt is csak azután tanulta meg, miután egyszer alkohol mentest vett és mérgében molotovott dobott a boltra. a másik a még rosszabb részük meg a túlművelt barom, akikben a hülyeség szorosan összefogott az akaraterővel, kiűzve játszóterükről a józanságot és megértést. természetesen akinek nem inge NE VEGYE MAGÁRA. akinek viszont inge, az öltözködjön már rendesen a kurva életbe. ©

már tudom, hogy augusztusban visszamegyek és télire be is vackolom magam. aztán meglátom. vagy pénzt gyűjtök össze és odébbállok, valszeg ausztráliába, vagy bemókuskerekedem, párt választok, gyermekeket nemzek, beiratom őket karatéra, ha esetleg kedvük lemenni a játszóra homokozni, akkor ne kelljen otthon aggódnom. asszem woody allen írta, hogy 2010-re az emberrablás a társadalmi érintkezés teljesen elfogadott formája lesz. ki tudja. már ott tartunk, hogy a baráti hátba veregetést sokan nem tudják elképzelni baseball ütő nélkül, és ahelyett, hogy kiinnák a palackokból a hűsítőt, inkább petrollal töltik meg, hogy égjen.most van az a rész amikor lehet fejet csóválni és mondani, hogy ennyire azért nem sötét a helyzet… „… csinálj csodát, én meg elhiszem…”