árnyalom a képet
kicsit leállt most itt az élet, ami ha figyelembe vesszük, hogy eddig sem forma-1-es sebességgel pörgött, akkor hamar rájöhetünk, hogy a nullához konvergál. azaz. takarékra rakta magát mindenki kivétel a napocskát. eddigi mentsváram, a kenyérsütő szoba, ahová gyakorlatilag beköltöztem sem szolgál már menedékül, mert megszállták az idegenek. kilakoltatva érzem magam. :( vissza száműztek a 40 fokos lk-ba.
ma megkaptam hannes-től a kamerát és fél órányi anyagot már rögzítettem is. persze koncepció nélkül, csak bolyongva a kommunában, minden látotthoz hozzáfűzve pár emléket vagy véleményt. felvenném az embereket is, csak elég tré érzés kamerával beülni közéjük, egyből mindenki szarul érzi magát és a haját piszkálja, néz minden irányba és leginkább elküldene a halál faszára. engem is zavarna...
majd sutyiba veszem fel őket, amikor alszanak...
fel akarom hívni májkelt, de elvtársam füléhez hozzánőtt a kagyló. a tehén tegye bele a tőgyét.
csille hazahúzott a 7végén, látnotok kellene szegény hártahagyott ian arcát. tuti kell még pár nap neki mire feleszmél, hogy a tp-nek vége.
szocializálódnom kellene, mert alig beszélgetek az elvtársakkal. csak nem jutunk túl a hello hogy vagy formulákon, márpedig az nem túl tartalmas. germánkával szoktam mélyinterjúzni, de vele is ugyanazokat a köröket kezdjük futni. de még mindig messze ő a legjobb fej comrade.
az van srácok, hogy már hazamennék nagyon. a küldetésem véget ért itt, nincs tovább miért maradnom. kiéltem egy gyermekkori vágyam ezzel a kommunában éléssel, örülök neki, rengeteg dolgot tanultam. nem annyira nyelvet, meg gyümölcsszedést, inkább munkamódszert és hozzáállást. majd igyekszem integrálni otthon, meglátjuk termékeny talajra hullanak-e itt fogant gondolat foszlányaim.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése