Itt vagyok a bevasarlokozpont kozepen. Jazz szol a hangszorokbol. Alig par ember kolbaszol korulottem, tobbnyire a dolgozok akik lassan kinyitjak az uzleteket. Koran van meg, 08:42.
Tegnap reggel meg a lakasomban ebredtem, osszepakoltam, ocskos kivitt a repterre. Ott hatalmas sor fogadott a check in nel. Szerencsemre egy kedves lanykahoz kerultem, aki bar felhivta a figyelmem arra hogy tulsulyos a borondom, hajlando volt szemet hunyni. Csak megkerdezte hogy a supervisorja nem figyel e... Szerencsere vmit matatott...
A repulout gond nelkul telt. Egy nagyon helyes magyar lany ult mellettem, aki most repult eloszor, igy amig o csodalva bamulta a gyonyoru kek eget alattunk a felhok tengerevel en elvesztem az o hatalmas barna szemeiben.
En nem tudok aludni a repulon. Kenyelmetlen. Elbobiskoltam neha, de leginkabb jobaratokat neztem es a diotorot hallgattam.
Osszefutottam egy ismerossel a repteren. Kijott elenk balazs autoval, haza navigaltunk. Bevasaroltunk es atmentem Tara hoz. Jol esett ujra latni a lanykat. Beszelgettunk, nevetgeltunk, vacsiztunk majd dodo. Reggel el is kesett sulibol, nem ebredt fel idoben. O is a szundiztatok nem ritka fajahoz tartozik. Amiben eleve kodolva van a keses lehetosege is.
En bejottem a bevasarlo kozpntba, mert nem akartam elni a lehetoseggel, hogy kapok kulcsot a kecojukhoz. Kedves de nem akarok maceralni az alarm mal se a kutyaval.
Par perc mulva nyit a fantasia. Kapok beutalot a boiseiebe. Remenyeim szerint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése