kedd, reggel.
az ablak alatt a boiserie-t takarító munkás vonszolja a kiskocsiját, ami jellegzetes hangon zörög. könnyű dolga van, nincs még itt a buli szezon. az még jó pár hét.
én egy hétre lerobbantam. több okot is találtam, miért is jöhetett ez ki rajtam. egyrészt mivel rátoltam az ágyam a fűtőtestre, ami egész éjjel okádta rám a meleget. amitől ugye elszoktam otthon. és így leizzadva persze megfáztam.
aztán ott van még a munkában való tálca törölgetés.
és talán van benne egy csipetnyi stressz is. sűrű egy időszak volt ez és még csak most kezd lenyugodni.
a lényeg az, hogy mára már kutya bajom. szedem még a nyavalyás antibiotikumot. iszom a teákat. de ennyi.
ragyogó napsütés van kint. remélem rá tudom venni magam, hogy fotózgassak egyet.
beteg napjaimat leginkább starcraft-ozással töltöttem. de nem lettem sokkal jobb benne.
volt itt egy lányka jurassic parkot nézni az elmúlt napokban. meg is lepődtem, mert sosem voltunk különösebben jóban. mindegy.
munkahelyemen megismertem egy fr lányt, akivel együtt dolgozom és igazán lelkén viseli boldogulásom, mert nagyon lelkiismeretesen magyaráz. és szünet nélkül. asszem elhívom randizni vmikor. a jóbarátokból Monica-ra emlékeztet. bár ha jobban belegondolok nekem a xeroxgirl jön be legjobban.
mi van még?
jön át ma este tara. nem beszéltünk egy hete.
lassan 2 hete hogy itt vagyok. milyen érzés? néha amikor sétálok az utcán azt hiszem hogy nem is én vagyok, csak visszatekertem egy filmet amit már láttam így is ezerszer. viszont biztonságos is. és nyugodt. ez a két dolog ami olyan nagyon hiányzott nekem otthon. pedig aki ismer az tudja, hogy elég zen természetem van. ill volt. és amikor láttam ezt megváltozni akkor ijedtem meg igazán. elkezdtem puffogni, zsörtölődni mindenen és persze szélmalomharcban álltam mindennel amiről úgy gondoltam hogy tehet arról, hogy szar a helyzet.
zen is back. :) magam mögött hagytam azt ami deprimált. for good this time...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése