2

Day 2

10 óra előtt nem sokkal ébredtem. Ettem egy lekváros kenyeret, ittam egy kávét, ami nem szokásom, de az itteni kávéban gyakorlatilag nincs is koffein, így a szívem sem kezd el vágtázni a mellkasomban. Ami nagyon, nagyon utálnék.

Vasárnap reggel van, az idő borongósra fordult. Enyhe széllökésekkel tarkítva. Mistralnak még nem nevezném, de még kinőheti magát.

Az elvtársak csak kóvályognak. Lassan szürcsölik a kávéjukat és harapdálják a lekváros kenyeret.

Senkinek sincs programja mára.

Engem vmi csodabogárnak tartanak, amiért megint elvonultam a gépemet nyomogatni. Sőt, van itt egy új lakó, aki már első találkozásra gyanúsan nézegetett és hangot is adott annak, hogy nem érti miért vagyok itt és pláne nem nézi jó szemmel, hogy fényképezgetek. Paranoiája teljesen hidegen hagy. Ha tudná, hogy beszámolót is írok és mindig is írtam, sztem egyből megborotválkozna, női ruhát húzna és meg sem állna a legközelebbi határátkelőig.

Délután egy óra. Én elbújtam a szobában. Kb mint régen. Fasza hely ez, de még mindig ugyanaz a véleményem, akkor teljes a kép ha vkivel meg tudom osztani. Így arra jó, hogy kifújja magát az ember.

Aggasztó módon a fejfájásom nem akar szűnni. Komolyan meg vagyok ijedve. Eddig azt hittem, hogy dizni miatt van, mivel vmi olyasmit csinálok amihez nem sok kedvem van, de muszáj. Aztán felötlött bennem, hogy a szemüveg a felelős, amit még mindig nem tudok teljességgel kizárni. Marad még az agytumor. Ami elbaszná az egész hetemet, úgyhogy reméljük, hogy nem ez az eset.

1622 ismét itt a szobámban. Az ebéd isteni volt. Répa meg krumpli pogácsa/fasírt. Itt nem sokat kajálok, de ebből repetáztam. Ami 2 fasírtot jelent. Mindenki elvonult videózni vagy matatni. Lehet, hogy alszom egy órácskát én is.

2223 feljöttem most vacsi után, mert lent reunion van. Ilyenkor megbeszélik mit fognak csinálni a héten. Mivel én turista vagyok, így ebből ki is vonom magam.

Ma a lányok isteni vacsorát ütöttek össze. Fejenként 3 tonhalas palacsinta volt, salátával. Desszertnek még több palacsinta. Fejenként kettő.

Jó itt lenni. Örülök, hogy újraélhetem az itt töltött hónapokat. Persze sokkal jobb lett volna, ha már akkor beszélek úgy franciául, mint most, de ezen nincs értelme bánkódni.

Sokszor van olyan érzésem, hogy a dolgok nem is megtörténtek velem, hanem csak elmesélte valaki, hogy atti itt és itt jártál, ezeket csináltad, ezekkel az emberekkel találkoztál. A kommuna is ilyen. Persze tudom h tényleg itt voltam, most mégis olyan távolinak tűnik. Be vagyok szarva, hogy ez nem csak erre igaz, és egyszer csak azt veszem észre h lejárt az időm. Hogy elpocsékoltam az értékes időt. Most per pillanat nem a diablo előtt töltött temérdek órára gondolok, mert az nem kárba veszett.