2008-04-23 szerda este 2222
Odakint esős, hűvös, nem túl barátságos…
Idebent félhomály, fejhallgatóból hip hop ütemek, mellettem egy bögre forró kakaó, mögöttem az ágyon egy félig csócsált nutellás kenyér
Phase one.:
Álmom zavarodott, felkelek már hajnalban. Nem is tudom megnevezni, csak érzem ma elkezdődik. Mi is volt az álom? Kényelmetlenül éreztem magam, egy lányra emlékszem, akiről mindenki tudja, hogy rossz, de mindig kap egy újabb esélyt. Az osztályfőnökével virágokat válogatnak, amikor is a kezében lévő metszőollóval levágja a tanár egyik újját. Csak, hogy lássa mi történik ilyenkor. Vér fröcsköl mindenhova, a háttérben emberek sikítoznak, a tanár meglepődik, olyan gyorsan történt az egész, el sem hiszi, hogy ide vezetet az újabb esély amit a lánynak adott. Itt összezavarodik az álomkép. Mint egy narrátor, arra gondolok, hogy ki ez a lány? Miért érzem ennyire a gondolatait, miért álmodom róla? Butaság az egész. Fel is ébredek. Ki vagyok takarva, párnám nincs meg, persze hogy nincs, hiszen, nem is használok párnát. 2 takaróm van, normális esetben az egyik összehajtva a fejem alatt, a másikkal, a vékonyabbal pedig takarózom. Most viszont ahogy magam mellé nézek egy lánykát látok, belecsavarodva a „párnámba”, szemmel láthatóan mélyen és békésen aludva…
Mennyi lehet az idő? Gondolkodom rajta, de lusta vagyok megkeresni a mobilom. Elég világos van, lassan úgyis csörögnie kell, hogy munkába küldjön. Kivárom. Eltelik pár perc, ilyenkor nem érezni az idő múlását. Megszólal a telefon. A lány is felébred.
…
Befarolok a biciklivel az áruház elé. Így szoktam megérkezni, kicsit hatásvadász, de én roppantul élvezem. Olyan 70-es évek zsaru film érzésem van tőle. Még nem teljes a létszám, S késik, nem újdonság már, inkább megmosolyogtat mindenkit a szokásos színjáték. Minden nap ugyanúgy. Ajtó nyílik 0913-kor, megszólal az a hülye csengő, aminek a hangját már annyiszor hallottam, hogy nem is emlékszem rá, S köszön, Főnök hozzászól: Megjött a délutános műszak. Minden áldott nap. Illetve majdnem, amióta ő is bringával jár kicsivel jobb a szitu.
…
Már hivatalos, beteg vagyok. Sejtettem a korán kelésből, meg az ostoba álomból, h ez előhírnöke valami rossz dolognak. Folyik az orrom. Zsepim nincs egy darab se. Kihozok a wc-ből egy tekercs papírt. Eszembe jut egy beszélgetés, Főnök elküldött a tescoba wc papírt venni, kérdeztem milyet? Azt mondta, 2 típusú ember van. Az egyik azt szereti, ha simogat a másik azt, ha dörzsöl. Ő a második fajta. Az orrom mintha csiszolóvászonba fújtam volna. Elsőre még hagyján, de mint írtam ez itt még csak phase one. Amikor mint a csap egy munkásszállón, folyamatosan csöpög az orrod. Még arra sincs ereje h takonnyá álljon össze.
Napközben arról álmodoztam, hogy hazajövök és zzssuuuuppssz bevetem magam az ágyba. Persze nem jutottam el odáig. Játszottam, építgettem vmi birodalmat, de egy másik, sokkal harciasabb folyamatosan levert. Már megpróbáltam mindent. Még a kunyhók felépítése elött falat húztam a leendő városom köré. Nem segített.
Megunva a sorozatos kudarcot vallást elindítottam a francia csókot. Szeretem azt a filmet. Visszarepített provence-ba. Hiányzik francia ország. Vissza fogok menni. Egy-két dolgot még elrendezek elöbb.
Beszélgettem ma koalával. Leveleztünk eddig is, de ma váratlanul felbukkant msn-en is. Ott délután 6 volt, nálunk reggel 10. beszélgettünk, beindítottam a webcam-et, h megnézhesse diszorientált fejem, elmesélte wilágkörüli útjának pár izgalmas fejezetét, felidéztünk néhány közös emléket és áradt belőlünk a hála a sors felé, hogy útjaink anno keresztezték egymást.
Jó dolog ismeretlenekkel megismerkedni, pláne ha másik országból valók. Benne van, hogy valószínűleg soha többé nem fogjátok látni egymást, ettől minden egyes együtt töltött perc sokkal értékesebb.
Rumie is valami ilyesmi élmény, személy, emlék, tapasztalat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése