miután a külön bejáratú sötétszobámban, ami a lakásom egésze végigaludtam az éjszakát, bementem dolgozni.
mivel az Elmű 12-től rendelt lenyomtam 3 órát, majd kicselezve a nyugdíjas panaszládák hadát odamentem 11:40-re. a nyuggerek már ott voltak persze.
a magyar sorban állásra jellemző, hogy leginkább olyan, mint ahogy a mágnes vonzza a vasreszeléket. egymás hegyén hátán vártuk, hogy a biztonsági őr kinyissa az ajtót, majd a D-napot meghaladó lendülettel szálltunk partra. én viszonylag hamar sorra kerültem és drága ügyintéző vogonommal megpróbáltam megbeszélni kálváriám részleteit. sikertelenül. becsengettem sok pénzt, majd megnyugtatott, hogy 99% hogy mai nap visszakapcsolják az áramot. aminél jelen kell lennem!!! itt törtem meg. szóval még a munkanapomnak is lőttek?
hazajöttem, vártam a fényhozót. megjöttek. örültem. és elmentem lövöldözni.
most voltam másodjára éles fegyverrel lőni. tetszik a dolog. igazán.
most pedig itthon vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése