annyira nem jutott eszembe semmi cím, hogy a mai ebédem lett az
dél van, fél órája hogy ébren vagyok. tegnapi zárás az eddigi egyik legunalmasabb munkanap volt. alig kóvályognak a parkban. elkezdődött a suli, véget ért a szezon és az a pár bargain hunter aki még itt tesz vesz úgyis olyan csóró hogy nem jön be a boltba. amit nagyra értékelek csak közben úgy kell tennem 7 órán át mintha teljesen foglalkoztatott lennék...
munka után 40 percet vártunk a buszra, mint minden zárás után amikor nem találok vkit aki hazahoz. ez nem vészes, mivel sok jóember üldögél ott és lehet velük trécselni. ha szerencséje van az embernek akkor másról is mint a munka meg dizni.
most, hogy az ebéd lassan elkészül neki kell állnom a fr leckéknek. amit elhanyagoltam az utóbbi időben. kicsit el is vesztettem a fonalat. vesszük a nyelvtant állandóan, én meg ezek után annyira próbálok figyelni arra hogy amit mondok helyesen mondjam hogy úgy kezdek beszélni mint egy retardált és csak dadogok. kollégáim megállapították hogy jobban beszéltem amikor kijöttem melózni.
hát persze mert akkor csak löktem a süketet. most meg számolok fejben, hogy akkor az most tárgyas és akkor egyeztetni kell vagy nem és mire kiszámolom már témát váltottak...
és egészen őszintén szólva nem is tetszik már ez a nyelv. anno amikor még a "kontinű kontinű"-t hallottam attól a drága kis porcelántestű de igen léha erkölcsű lánytól a tv képernyőn, teljesen odavoltam, hogy nahát ez milyen szép... de mára leolvadt a máz és különben is csak állandóan "szava szava" van mint a gyogyósok!!!!!
úgy érzem magam mint Marvin robot. itt vagyok mint érző, szuperintelligens lény beszorítva egy tunnelvision-be, koordinálva olyanok által, akik korlátoltságuk miatt negyedét nem tudják annak, amit én. ignorance is bliss...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése