highway 61

belezúgtam bob dylan-be. eddig is csipáztam, de most már egyenesen rajongok érte, görbén meg még inkább.

tudom nem írkáltam pár hétig. leginkább azért mert nem volt kedvem.

tegnap volt egy hónapja, hogy kijöttem ide és úgy érzem nagyon hamar eltelt ez az idő. amennyire nem akartam idejönni, annyira eszemben sincs hazamenni. ami nem jelenti azt, hogy innen megyek nyugdíjba.

a munka még mindig szórakoztató. most éppen szezon van, amit leginkább abból lehet észre venni, hogy sokkal több új svéd castmember van. amit nem bánok. egyáltalán.

voltam pár napja justine-nel botanikus kertben. semmit sem értek a növényekhez, az orgonát felismertem meg a tulipánt és ennyi. az égbe meredő fák jobban érdekeltek mint a bimbódzó virágocskák, erről gondolom freud órákig tudna elemzést írni, és a végén kijönne hogy cső buzi vagyok, de ez van...

az elmúlt 4-5 napban roomie-m családja megszállt nálunk, én kaptam egy felfújható matracot és beágyaztam az ebédlőasztal alatt.

az van, hogy kicsit lassú a felfogásom és most kezdenek a dolgok a helyére állni a fejemben. nah annyira nem, hogy tudjam mi lesz dizni után, de már azzal is megelégedek, ha a jelenig defragmentálok mindent. szóval az h nem írok emiatt is van. túl sokat révedezek a múltba, ami miatt szellemképes a jelen és borzasztó ködös a jövő. nah gecc ezt elküldöm ákosnak és platina lemezt csinál belőle... broáffff