hétfő, február 18, 2008

V. szimfónia

2008.02.10. vasárnap
változás áll be. minden fronton, de most csak párat említek.
az első, ami a blogot is érinti elég nyilvánvaló... olvasható... egyrészt az h újra írom, másrészt h ékezetek is felütötték a fejüket. ebben nagy szerepet játszik az h lecseréltem a noteszgépem egy másikra.
szóval egy hete már itthon vagyok. elkezdtem dolgozni a webáruházban. öcsém szó nélkül kiköltözött a lakásomból, úgyhogy olyan gondom sincs, h hol aludjak. king of my castle... kitakarítottam, vettem fürdőköntöst, amire már régóta vágytam. kezdem belakni. párhuzamokat vonok az itteni életetem és a kint töltött napok között. mérlegre helyezem a dolgokat és próbalom pro et contra kihozni az élet értelmét.
sok volt már a többiekből, az úttörőtábor érzésből. abból, h nincs egy saját kis fészkem, ahol időnként magam lehetek. tisztán látom már h mas de granier nem az a hely ahol én huzamosabb időt el fogok tölteni. nemsokára, max 2 hónap múlva újra útra kelek, majd. az lesz az utolsó. az utolsó fél év külföldön. csak h fejlesszem az agrár és fr skilljeimet. felkeltem az egyik reggel, azzal az érzéssel, h elvesztettem vmi igen fontosat. az egész ottlétem lényegét. akkor megreccsenve sétálgattam a mező körül, mint vmi betépett pocok. próbáltam lenyugtatni a lelkem, elültetni a hit csíráját, h majd nemsokára úgyis magamtól rájövök a megoldásra. de azt sokkal könnyebb kitalálni, h mit nem akarok. mennyire oda-vissza mennek a dolgok. az ami destruktív egyben épít is. tudom, h nem akarom ezt így tovább csinálni, szóval abbahagyom, eltöröm, lebontom és ez elíndít egy másik, építő folyamatot.

napokkal késöbb... webáruházban...
mirkó ma utazott haza, vendégem volt egy hétig. történnek a dolgok, lassan komótosan, de nem is sietek semmivel és sehová.
7végén lementünk lee coombsra páran jóbarátok, annyit bólogattam mint Flat Eric és most fáj a nyakam.
elhatározom h írok vmi velőset, de rá kell h jöjjek nincsenek meg a gondolataim, szétgurultak. elég sokat sétálgatok mostanában és mint evés közben az étvágy nálam séta közben szoktak megjönni a wilágmegváltós new world order-ek. ám vhogy az utolsó pár 100 km alatt semmi... se előre se hátra. se a jövőről se a múltról. oké, oké elég sokat ittam az utóbbi időben, de az agyam még a helyén. arra gondoltam h ezen a héten belenézek a kristálygömbömbe és a gomolygó ködben meglátom majd mit hoz a jövő. a hét elején. csütitől viszont ész megáll, kristi iz abt to come azt meg ismerjük mien.

Nincsenek megjegyzések: