szombaton a viharra várva című klasszikust adtam elő, épp hogy nem egy fa alatt, de otthon. felraktam a falra gyerekrajzaimat. takarítottam, gügyögtem a madárkáknak, xboxoztam. majd leszállt az este. megjött a beígért zuhé és megtorpedózta a szabadtéri bulit. csak ezt akkor én még nem hittem el.
öcskös átjött, 23 körül felszedtük vámpírékat a deákon és megközelítettük a szentendrei szigetet. tudni kell, hogy én ott töltöttem a gyerekkoromat, Horányban volt telkünk. ehhez képest nem találtunk meg semmit sem. köröztünk fel s alá a szigeten benne a sötét nyári éjszakában és semmi. egy másik szerencsétlen csapatot vhogy rávettünk hogy kövessen, így már társaságunk is akadt. végső elkeseredésemben bezörögtem egy lada niva ablakán felébresztve 2 polgárőrt, h segítsenek. úgy útbaraktak, hogy még 3x elhúztunk előttük.
egy bulit találtunk, kis faházból a pocsolyába léptem szólt, ami lehetet volna vagy az est mottója vagy féltő figyelmeztetés, mert mind a négyen a kocsiból kiszállva egy fentebb említett sártengerben végeztük.
megtalálva a töltést, helyiek gátnak nevezték, és véve egy randa jobbos kanyart egy erdőben találtuk magunkat. ennyi elég is volt h megálljunk egy szóra és elszívjunk egy cigit. megigyunk egy sört.
a bulit megtaláltuk. az h isten gyűlöl már hivatalos. az 5 meghirdetett helyszínből egyedül a goa maradt meg, amit tiszta szívemből utálok. 6 perc után el is szaladtunk. hazajöttünk, dodo.
vasárnap átjött lipi, xbox plusz underworld 1 2 3.
most meg itten. du találkozom dorkával. jeee
2 megjegyzés:
Horányban a legtutibb fagyizó még megvan. :-)
Soós Antal mestercukrász v mi volt a neve... isteni volt a limonádé, meg a grillázs...
Megjegyzés küldése