emoci

lenyomtam a heti munka adagomat. talán ez a tizedik hete hogy itt vagyok. elég gyorsan telik az idő.
a munkám unalmas és sokszor csak úgy csinálok mint aki dolgozik, de nem az én hibám.

az étteremben meg kell dögleni annyi a munka. a boltban pedig csak basszuk a rezet. mindegy. ennyiért én még azt is megbaszom.

vasárnap persze kicsit változik a felállás. miután lenyomom az éttermet, útban az étterem felé mindig benézek a boltba, hogy kilessem mit tartogat még a mai nap. és vasárnap általában unalmat és semmittevést. amit nagyon nem szeretek. szóval ilyenkor szoktam előbb eltávozni.

ma is így tettem. azzal a szándékkal, hogy ebben a ragyogó napsütésben kiülök a tó partjára és benyomok egy sört. gondolkozom a magam dolgairól, elmélkedek...

nem a szokásos busszal jöttem haza, mert nem akartam fél órát várni rá. felpattantam egy másikra, ami ugyan haza nem visz, de nem messze. csak közben meg kell néznem 2 hotel portáját. a busz dugig volt dundi turistákkal és azok hisztis, fáradt kölykeivel.

szóval a busz megállt és leszállt róla sok sok ember és elindultak a hotel bejárata felé, de egy kisfiú csak állt ott egymagában. 5-6 éves lehetett, és zavart tekintettel nézte végig ahogy bezáródott a busz ajtaja.

a fejemben már ekkor felvillant egy piros lámpa jelzőfénye, vmi nem stimmel a képpel... körbenéztem, hátha meglátom apukát, amint fáradtan vonszolja magát a hotel gyomrába hogy elérje végre a légkondi hűvösét, és találtam is egyet, de az rá se nézett a kisfiúra, mint ahogy rajtam kívül senki más sem.

a busz elindult, én kezdtem bepánikolni. még mindig kerestem vmi hozzátartozót, levettem a fülemről a fejhallgatót, hátha meghallom amint vki a buszon a fia után kiabál. de semmi.

még egyszer visszanéztem azt remélve, hogy valaki már csak fogja a kezét a kicsinek és vonszolja befelé, de ehelyett azt láttam hogy ezerrel szedi a kis lábait és fut a reménytelenül távoldó busz után. majd kikanyarodtunk az országútra és elvesztettem a szemem elől őt.

megálltunk a másik hotel előtt, még mindig nem hallottam egy szülőt sem a gyereke után sikoltozni.

vettem 2 sört, leültem a tópartra. hazajöttem és lefeküdtem aludni. most ébren kukorékolok és remélem megtalálta a kismókus a szüleit és nem ijedt meg nagyon.