98

2010.04.05 23:15 hétfő este későn fáradtan. 98

elkedtem a munkanapokat 100-tól vissza számolni. miért 100-tól? mert kerek szám és kb annyi van még hátra. persze kiszámolhatnám pontosan is, de nem fogom. tetszik a 100. és már úgyis csak 98.

boldog húsvétot lányok.loccs loccs, fröccs, fröccs…

fröcsről jut eszembe, hogy még a maradék pénzemből venni kellene egy kanna bort meg szódát és mindjárt feldobná az estém.

bementem melózni 14-re. simán beértem, átöltöztem. jó fejek a kollégáim. kicsit meg vannak kavarodva, mert magyart most láttak először és egyből kettő is dolgozik náluk plusz mind a ketten attilák vagyunk. én még kicsit haverkodom, majd átkeresztelkedem super65-re.
ma már szerencsére a helyemen melóztam. a big thunder mountain photo részlegen. mellem dagad a büszkeségtől ám J vicc nélkül. így az első nap után annyit mondhatok, hogy a legjobb hely. nem vagyunk sokan, így meg tudom jegyezni az arcokat és nem személytelenül sodródunk csak egymás mellett, van meló rengeteg, így gyorsan telik a nap, plusz az egymásra utaltság miatt gyorsan bound-olunk. már ledumáztam velük, hogy őket nem zavarja ha borostás vagyok. :)

a vendégek némelyike megérdemelné az aranyfaszkorbács díjat. tipikusan az a mentalitás, hogy eljöttem ide gecc, beifzettem a sok lét a belépőre, nah akkor innen kezdve mindenki aki itt maskarában dolgozik a csicskám. én még türelmes vagyok és olyan ford perfect-es vigyort veszek fel, kollégáim keményebbek, helyre is rakják azt akinél elengedett a ragasztó.
sok orosz látogató van. náluk tapasztaltam, hogy a türelem nem erős oldaluk. meg vígan cigiznek a pult előtt, amikor az egész parkban van összesen kb 3 kijelölt dohányzó hely, és mondanom sem kell, hogy egyik sem a btm photo.

hogy az élet ne csak habostorta legyen megemlítem azt is, hogy lehetlenség volt elérni a buszomat este tíz óra húszkor és nem akartam 50 percet várakozással tölteni, így ma is hazasétáltam. 40 perc, se több se kevesebb. sima ügy. azt hallottam, hogy ma este egy magyar lány főz vacsit a nem túl népes, kb 4 fős magyar tábornak. bekopogtam,de senki sem nyitott ajtót. gondolom már rég kihült a gyomrukban a gulyás. L

nincs valami nagy szociális élet itt. klikkesednek a nációk, a partymagyarok meg úgy látszik még nem jöttek el.

tiloska írt, hogy talált robbanócukorkás milkát. nah még jobban várom, hogy kijöjjön. én az utolsó 3 hétben azt kutattam budapesten a cityben, de sehol sem leltem. pedig az a legjobb csoki a világon.

elfáradtam. otthon játszottam az eszem, hogy ugyan 7 óra munka egy nap, mi az nekem blah blah, barátaimnak lett igazuk. fárasztó ez bizony. folyamatosan jönnek az emberek, bemondanak egy számot, amit akkor olvastak le a kivetítőről, amikor kimásztak a hullámvasútból és meglátták a képüket, amint torzultan grimaszol. megnézzük a képet együtt, nagyítgatom, tili tolizom, megbeszélem velük, hogy mennyit is nyomtassak, kifizetik, keretbe helyezem, odaadom, elköszönük és jön a következő. nem bonyolult. persze nem is emberek lennénk, ha nem tudnánk megbonyolítani. és valamiért mindig azok pöcsölnek a legtöbbet a képpel és átméreteztetik velem 4szer, akiknek ingyen kuponjuk van. aki fizet érte, az megnézi, rábólint, elteszi a kandalló fölé és elégedeten iszogatja mellette a teát hosszú téli estén. az ingyenmókusok meg bakker variálnak, rá akarják tetetni a nagyit is, sebaj hogy ő nem is volt a hullámvasúton, mert ’43 nyara óta nem ült még vonatra sem.

semmi gond, így kerek. webáruházjónapotkívánok.

jó lett volna ma még ránézni a netre. L biztos kaptam levelet. biztos szép dolgok vannak benne. biztos örülnék neki.