Day 2
10 óra előtt nem
sokkal ébredtem. Ettem egy lekváros kenyeret, ittam egy kávét,
ami nem szokásom, de az itteni kávéban gyakorlatilag nincs is
koffein, így a szívem sem kezd el vágtázni a mellkasomban. Ami
nagyon, nagyon utálnék.
Vasárnap reggel van,
az idő borongósra fordult. Enyhe széllökésekkel tarkítva.
Mistralnak még nem nevezném, de még kinőheti magát.
Az elvtársak csak
kóvályognak. Lassan szürcsölik a kávéjukat és harapdálják a
lekváros kenyeret.
Senkinek sincs
programja mára.
Engem vmi csodabogárnak
tartanak, amiért megint elvonultam a gépemet nyomogatni. Sőt, van
itt egy új lakó, aki már első találkozásra gyanúsan nézegetett
és hangot is adott annak, hogy nem érti miért vagyok itt és pláne
nem nézi jó szemmel, hogy fényképezgetek. Paranoiája teljesen
hidegen hagy. Ha tudná, hogy beszámolót is írok és mindig is
írtam, sztem egyből megborotválkozna, női ruhát húzna és meg
sem állna a legközelebbi határátkelőig.
Délután egy óra. Én
elbújtam a szobában. Kb mint régen. Fasza hely ez, de még mindig
ugyanaz a véleményem, akkor teljes a kép ha vkivel meg tudom
osztani. Így arra jó, hogy kifújja magát az ember.
Aggasztó módon a
fejfájásom nem akar szűnni. Komolyan meg vagyok ijedve. Eddig azt
hittem, hogy dizni miatt van, mivel vmi olyasmit csinálok amihez nem
sok kedvem van, de muszáj. Aztán felötlött bennem, hogy a
szemüveg a felelős, amit még mindig nem tudok teljességgel
kizárni. Marad még az agytumor. Ami elbaszná az egész hetemet,
úgyhogy reméljük, hogy nem ez az eset.
1622 ismét itt a
szobámban. Az ebéd isteni volt. Répa meg krumpli pogácsa/fasírt.
Itt nem sokat kajálok, de ebből repetáztam. Ami 2 fasírtot
jelent. Mindenki elvonult videózni vagy matatni. Lehet, hogy alszom
egy órácskát én is.
2223 feljöttem most
vacsi után, mert lent reunion van. Ilyenkor megbeszélik mit fognak
csinálni a héten. Mivel én turista vagyok, így ebből ki is vonom
magam.
Ma a lányok isteni
vacsorát ütöttek össze. Fejenként 3 tonhalas palacsinta volt,
salátával. Desszertnek még több palacsinta. Fejenként kettő.
Jó itt lenni. Örülök,
hogy újraélhetem az itt töltött hónapokat. Persze sokkal jobb
lett volna, ha már akkor beszélek úgy franciául, mint most, de
ezen nincs értelme bánkódni.
Sokszor van olyan
érzésem, hogy a dolgok nem is megtörténtek velem, hanem csak
elmesélte valaki, hogy atti itt és itt jártál, ezeket csináltad,
ezekkel az emberekkel találkoztál. A kommuna is ilyen. Persze tudom
h tényleg itt voltam, most mégis olyan távolinak tűnik. Be vagyok
szarva, hogy ez nem csak erre igaz, és egyszer csak azt veszem észre
h lejárt az időm. Hogy elpocsékoltam az értékes időt. Most per
pillanat nem a diablo előtt töltött temérdek órára gondolok,
mert az nem kárba veszett.
2 megjegyzés:
Hát én a kommuna óta olvasom a blogod, bizony, elég sok idő telt el azóta :)
Fejd a szemcsótól fájhat, no para
Bori
tényleg karóbahúzás jár a fotózásért? neeee
Itt meg ma kezdődött a Tilos Maraton, ma mi is főztünk, mindjárt kész. persze belepofázott mindenki, így 3 féle kaja lett, mert a marokkói harira közepén betoppant egy igazi marokkói srác, a Said, aki mindenképpen meg akarta főzni az IGAZI marokkói harirát. Csak a szokásos 1-2 sör után mindenki szakértő mindenben ment, naná :D
Most még valakit elküldtünk 2 kanál lisztért, és ha azt belekeverjük, akkor KÉSZ! remélem neked is szép estéd van.
Bori
Megjegyzés küldése