fnm

muszáj egy egész postot szentelnem ennek a zenekarnak, akik a muzsikájukkal bearanyozzák a ma estémet is, ugyanúgy mint megannyi másik estét, reggelt, napközbent, buszon töltött időt...

pld a disney-t. rengeteget hallgattam fnm-t miközben igyekeztem méreg drágán árulni a jókedvet.

reggel a megállóban. kerülve a tekinteteket, mert nem volt kedvem belemenni egy alig ismerőssel vmi small talk-ba.

délután hazafelé, miközben nyugtáztam hogy a buszig még van pár perc és lefeküdtem a fűbe a nyuszikák mellé.

vagy rosszabb esetben éjszaka, amikor már világos volt, h busz nem lesz. sétálni kell haza. 45 perc az éjszakában. mezők mellett. kivilágítatlan úton. el clint eastwood óriáspostere mellett.
furamód vágyom az érzésre. az egészre. a kihalt parkra. a fura fényeire. az illatára. a hangszórókból állandóan ismétlődő zenékre.

persze nem akarok visszamenni. csak jó időnként nosztalgiázni.

visszagondolni. nyugtázni, hogy a sors milyen kegyes. és hogy mennyire fasza az ahogy élem az életem. és hogy minden rosszban van valami jó. és hogy úgysem tudom elbaszni. vállon is veregetem magam.

"I deserve a reward'cause. I'm the best fuck that you ever had" - gentle art of making enemies

néha kurva jó egyedül berúgni itthon.
ez van most is.
majd kiugrok a bőrömből.

más

munkám megvan.
ennyi elég is róla.

más.

jövő kedden az instantban fogunk zenélni dani barátommal. hogy milyen lesz? asszem vmi házibuli jellegű. vagy nem.

más.

nincs más.