hétfő, december 24, 2012

karácsonyi különszám

üdv... boldog töltött káposztát mindenkinek

itt ülök, a karácsony csak jön csak jön. én meg diablozom. mosom. woody allen filmet nézek. és nem merek egy falatot sem enni, mert jön majd öcskös és náluk fogjuk tele tölteni a bendőnket.

ezen a héten voltam hajón, hála vdani barátomnak, aki bevitt pushkarevre. sztem felejthető és unalmas volt, de ez még mindig jobb mint a felejthetetlenül unalmas.

munka nem kezdődött el. idén már nem is fog. már nem idegesítem magam ezen.

január elején felhívom majd diznit, hogy keresnek e raktárost. január közepén jelentkezem egy cruise hajóra fotósnak.

és ha minden más beszarik akkor maradok ferihegyen.

addigra remélem úgy át leszek világítva hogy nagyon...

volt - oké remélem hogy csak volt - most egy elég depressziós időszakom. ma úgy érzem, hogy átmeneti volt és már minden jobb. és nem is vagyok még részeg. és pláne nem a karácsony szelleme érintett meg. csak most vhogy minden kerek.

kaptam egy nagyon tuti konzervnyitót. isteni ajándék, mert így neki eshetek a lakásban heverő kukorica konzerveknek.

minden jót mindenkinek. nekem kettőt is

hétfő, december 17, 2012

everybody must get stove

a kályha a legjobb... meleget ad... balról. el sem mozdulok egész kurva nap mellőle. csak néha. egy kicsit.

amikor ide oda. de gyorsan vissza...

dec 10. semmi hír a munkáról. felvettek már egy hónapja, de az almighty által szájba szerelmeskedett minisztériumnak hatalmas fejtörést okoz, hogy kinyomtasson egy papírt miszerint nem jelentek tenor veszélyt és nem keresnek égen földön bűnüldöző szervek.
remélem at least...

dec 17. semmi hír a munkáról. felvettek már másfél hónapja, de az ...

nada, nyente, rien, lófasz

és ami a legrosszabb, hogy visszamondtam a karácsonyi dizni szerződést. nagyon magam alatt vagyok. elment a kedvem mindentől. itthon maradástól, újrakezdéstől, mosolygástól, pozitív gondolkodástól.

azt hiszem még nem írtam, de majdnem egy hónapja, hogy eljárok egy pszichiáterhez. gondoltam jót tenne nekem, ha megbeszélném egy szakemberrel a bennem kavargó kérdéseket. hogy segít e azt nem tudom... jól kiakadok minden alkalommal amikor ellátogatok hozzá ez biztos. hogy épülök e belőle majd kiderül. felírt dilibogyót, de nem szedem. nem kell. megoldom.

itthon tengődöm, átrendeztem a lakást, így a radiátor mellett kuporgok, olvasok, filmezek, sokat alszom, hogy ne is gondolkozzak, csak teljenek el az órák és köszöntsön be végre vmi más ehelyett a tétlenség helyett.

az itthonlét rám tapad mint egy hártya és ég alatta a bőröm és lelkem egyszerre. szomorú és tanácstalan vagyok.

még ha el is kezdek dolgozni fél év lesz mire rendezve a tartozásaim elérem a mágikus 0-t.

mindannyian tudjuk mi fog következni. az első adandó alkalommal el fogok menni innen. menekülni ha úgy tetszik. rég nem érdekel már mások véleménye.

csütörtök, december 06, 2012

re-design

elköltöztem. lakáson belül. 34 nm-es palotám egyik sarkából átcigőltem minden fontosat a másik sarkába. éjjel kettőkor.

így most a fűtőtest mellett írom ezeket a sorokat.

még mindig nem kezdtem el dolgozni. lassan 3 hete, hogy várom a minisztérium hivatalos válaszát, hogy nem vagyok terrorista. pff... terrorista... nevetséges...
a tudatos védelmi tréningen kérdeztem a nőt, aki nagy beleéléssel okítottan nekünk hogyan lehet kiszűrni a gatyába rejthető bombát és csalódottan újságolta, hogy ez még nem minden, mert a testüregben elhelyezett c4-gyel semmit sem tudnak kezdeni, pedig ő személyesen ujjazna meg mindenkit akinek Mohammed a neve, szóval őt kérdeztem arról, hogy a reptér fennállása és félig csődje /rip terminal1/ alatt volt e olyan esett, hogy tenoristát fogtak. erre csak ingatta a fejét. nem is kétséges... mivel még a tenorista is örül, hogy visszi a gép innen messze messze, majd hülye lesz mennybe menni amikor közvetlen a járat dubaiba.

ma folytatnom kell a rendteremtést. felszabadult a hidegsarok. letörlöm és telepakolom könyvekkel, hogy azt gondolják rólam a barátaim, hogy tudok olvasni.

ezen a héten orvoshoz rohangáltam. persze amikor beteg voltam és orvoshoz mentem az letiltott, most meg ész nélkül... holnap is mennem kell, de már csak leadni a leletet. pedig már sóhajtottam, ekágéltam, szájbanéztek, gyomronnyomtak, pisit kértek, vért kértek, tüdőt fotóztak... a legszebb az lesz ha nem kezdhetek el melózni vmi miatt, mivel már diznit is visszamondtam. nah akkor megyek világá de rendesen...

találkoztam volt kollégákkal is a héten. jó volt feleleveníteni a storykat, rossz volt látni hogy semmi sem változott.

szerda, november 28, 2012

elmúlt jelen

ezeket a sorokat hetekkel ezelőtt írtam, csak elfelejtettem postolni, így megteszem most... következzen a múlt


ez a mai nap ki akar babrálni velem. éjféltől hajnali fél négyig még minden rendben volt. a galérián olvastam. tegnap megnéztem a Hunger Games-t és nagyon nagy hatással volt rám, egyrészt a történet, másrészt a főszereplő lányka, aki nagyon emlékeztetett roch-ra. aki szép emlék, nyúlfarknyi, de szép.

szóval este azonnal nekiálltam elolvasni magát a regényt, amiből összehozták a filmet. Hogy jobb e?  kicsit még nyers. de élvezhető.

11-kor ébredtem. viszonylag rövid heverészés után sikerült rávennem magam, hogy lemásszak a galériáról. mivel a kibaszott hétvégén megint elszívtam sok cigit és ittam hideg söröket a torkom elkezdett fájni. bár már arra is gyanakszom, hogy van itt vmi a levegőben...

teát akartam forralni anyu által itt felejtett szerkezeten, ami hamar előlépett a kedvenc háztartási eszközömmé. de ahelyett, hogy megtöltöttem volna vízzel inkább kettétörtem. nem vagyok normális.

hívott tibike, végre tudnánk találkozni, de nem. mivel most fr óra majd deákon lucyvel találka. szóval tb marad szerdára.

ami konstans az a munkakeresés.


és a jelen!

a bob dylan láz tovább tombol. most is hallgatom...

időközben felvettek a duty free-be. így nagy kő esett le a szívemről és munkakereső státuszom megváltozott. mivel reptér ezért a background check hetekig eltart. és hála az időzítésnek pont nem tudok kimenni diznibe a karácsonyi szezonra. már írtam is nekik. remélem nem tesznek blacklist-re.

elmentem tegnap agyturkászhoz. megállapította hogy el vagyok cseszve és jobb lenne mindenkinek, ha folyamatosan járnék terápiára. felírt kedélyjavítót is de inkább bízom a jégerben és a bud spencer filmekben ha fel akarom dobni magam. szóval pirulákat nem szedem.

úgy gondolom, amint elkezdek dolgozni újra lesz rendszer az életemben és jobban fogom érezni magam. azért persze 2 hét múlva megint elmegyek kiönteni a lelkem a turkásznak.

a hajam levágattam pár hete. ennyi... már megszoktam. pár napig zavart, főleg az hogy alakoskodni kell ahhoz hogy fenntartható legyen a lét.

erősítem magamban az elhatározást, hogy minden erőmmel azon legyek hogy itthon maradjak és felépítsek egy egzisztenciát. vívódom azzal az énemmel amelyik utálja ezt az országot/rendszert/depressziót és menne minden irányba. le kell csitítanom. mutatnom kell neki olyan dolgokat amik miatt megéri maradni.

újra felfedeztem a tabletem. olvasok sokat. pokerezek. egész jól megy. van buborékos játékom is. megszerettem a kütyüt nagyon.

kedd, november 06, 2012

i am no like

i did sthg terrible today

péntek, november 02, 2012

orange clockwork

narancsék óramű pontossággal basztak ki velem. francia módra.
nem tudtam lemondani a szerződést hiába írtam nekik, viszont 200 eurot levontak tőlem. agyrém.

most nem gondolok bele. mert inkább nem.

inkább nézek BRAVE-t.

szerda, október 31, 2012

On the road again

Easybuson ulok es hallgatom a sofor 80as evek cd-jet es a mogottem ulo magyarok duruzsolasat. Tobb magyarral talalkoztam itt mint otthon. Es a megismert emberek mind munkat kerestek.

Hogy mennyire europaban vagyoj az is jol mutatja h van net a buszon. Amiert rendkivul halas vagyok.

Eltelt ez az egy het. Igazi nyaralas volt es jol szorakoztam.  Elveztem az adott pillanatot es gyonyorkodtem a jelenben.

Es nem dohanyoztam. :-) ezt meg kellene oriznem mivel a torkom meg mindig eskudt ellensegem es nem javul cseppet sem. A korzeti orvos par hete lepattintott egy doboz cataflammal es egy rovid megjegyzessel miszerint nem vagyok jogosult ingyenes orvosi ellatasra.

Fel sem keresem most megoldom hazipatikabol es sok fokhagymaval.

Idokozben beertem a repterre. A secu checknel egy fiatal feka lanyka megkert hogy tegyem a parfumomet egy muanyag zacsiba. Mondtam h nah olyanom nincs mire felajanlotta hogy vehetek egyet 1 fonttert. Nincs semmi coinom se billem kartyaval nem lehet fizetni. O kototte az ebet a karohoz. Igy meg ugy nem fognak atengedni. Mondtam neki h nah azt majd meglatjuk mire tonust valtott es visszakerdezett hogy mit mondtam ismeteljem meg. Mellettunk hatalmas tabla hirdeti h a repter nagyon komolyan vesz minden verbalis vagy fizikai inzultust ugyhogy ujrafogalmaztam a mondanivalomat, sot a vegen meg o adott egy ingyen zacsit. Jo ez nem volt vmi izgalmas story de igy tobbnek tunik a post.

Vettem ket szendvicset. Undorito volt mind a ketto.

Elottem a csokolades holgy elpakolja a portekajat. O maga is ugy nez ki mint egy husveti csokinyul.  Csak szomorubb.

Kelet europaiak ulne a mellettem levo szekekben. Erthetetlen nyelven brekegnek es a fiukon makkos cipo van. A lanynak kerek holdvilag arca es kozepen kettevalasztot hosszu barna haja. Szemei olyan kozel ulnek egymashoz hogy majdnem helyet csereltek.

20 perc mulva kinyilik a kapu es elkezdik beterelni a nepet a repulobe.

Varom mar hogy otthon legyek. Szeretem a lakasom meg annak ellenere is hogy sosem laktam be igazan.

Az egben jarok. Ulok. Szallok. Lassan le. A cabin crew ebresztgeti az utasokat es illedelmesen keri oket h hajtsak fel az ulest. Amit nem banok mert az elottem ulo masfel mazsas rofike alatt szinte az olembe szakadt a fotel. Persze amikor szorult helyzetembol en is hatradolessel igyekeztem szabadulni akkor a mogottem ulo tajparaszt szofisztikaltan belerugott az ulesembe haromszor. Vettem az uzenetet.

Landolunk. Senki sem szol ram h ne nyomkodjam a kut

vasárnap, október 28, 2012

Luxus 7

Nah akkor irok par sort ha mar egesz nap csak kutyuzunk
Ik-val. Nem a lakokocsival...

Kijottem lnd-ba lnd-hez par napja. Hoztam turo rudit es palinkat mint minden rendes magyar ember aki kulfoldre latogat. Mivel a szilva felet benyomtuk elso nap igy azota probalunk jozanodni. Mert kozben toltjuk ra a kortet.

Voltam tate-ben ahol muveszet bujt meg a betonfalak kozott. Engem nem nyugozott le. Felet sem ertettem a performance-oknak.

Elmentunk camden streetre pubozni. A kidobo nem akart beengedni a bball sapkam miatt mivel az 50es evekben azt hatraforditva hordtak amire en nem voltam hajlando. Egyebkent is kihallott mar olyat h a bouncer megmondja hogy kivul hordom e az alsogatyam.

Lattunk herbaliser koncertet szinhazban. Csendes ulos.

Rengeteg kakaot iszom. Messze elkerulok minden big bent es kevesebb sikerrel oxford streetet. De az abercrombie-ba bementem csak h taranak eldicsekedhessek.

Mi lesz otthon? A szokasos.

szerda, október 17, 2012

electro

akkor pár szó

2 hete hogy itthon vagyok és újra a lakásomban térek nyugovóra egyedül, hála istennek, olasz kiskölök nélkül.

sikerült egy torokgyulladást is hazahoznom franciaországból, azt kezelem cataflammal. nem azért mert szeretem az ízét, hanem ezt írta fel a doki. akit felkerestem még a múlt héten. közölte, hogy csak felebaráti szeretetből orvosol, mivel nincs tb fizetve. remek...

milyen itthon?

találkozgatok barátokkal, ismerősökkel, eljárok bulizgatni. voltam bonusz parádén és meghallgattam GusGus-t, ami még akkor is hatalmas élmény volt, hogy a fél bandát otthon hagyták.

megbeszéltem Lindussal hogy kimegyek hozzá londonba és egy hétig ott fogunk őrültködni. kiváncsi vagyok milyen projectekkel foglalkozik és megnézzük magunknak london underground életét.

voltam ma ági anyunál. bekajáltam és aludtam egy hatalmasat. ami miatt persze most itt kukorékolok és nem tudom mihez is kezdjek.

azért nem írok mert nem tudok semmit arról mi fog történni, meddig maradok, tudom h mindig ez van és ideje lenne már tudni. de nem megy.

majd írok ha ... ha írok :P

szerda, szeptember 26, 2012

spaced invader

a történet úgy kezdődik hogy kimerült vagyok. testileg lelkileg elfáradtam a pénzkeresésbe, ami a szezon végeztével unalmasabb mint eddig bármikor. alig tengnek lengnek az emberek a boltban.

még 6 munkanap van hátra. ebből 2 close. igazán nem sok. egy percig sem fog hiányozni ez a bolt.

annál inkább fog fájni a szívem pár itt megismertem ember után, élen Balázzal, akivel az utóbbi időkben bulizgatunk, beszélgetünk. itt van még lucy, ki társunk ezekben a ferde estékben/éjjelekben. dalma, anna, az angol őrültek, tagjai a hétfő esti totál szétcsúszásoknak.

nem tudom, hogy említettem e de hétfő esténként itt nálam szoktunk lerészegedni. legutóbb vasárnapra esett a hétfői berúgás mert az előbb van.

hogy milyenek ezek a bulik?

hangulatosak. az elsőn pld 21eztünk kezdésnek, de az alkohol bevitellel csökkent a fegyelem, majd átvette a helyét a rögtönzött diszkó. én a tavaly vásárolt autentikus kung fu ruhámban voltam, amit nagyon imádok, de ezek után kétszer is meggondolom, hogy magamra öltöm-e társaságban, mert nagyon unalmas volt egész este azt hallgatni, hogy "Te miért vagy pizsiben?"

majd hajnalban nekiálltunk balettozni, később kézenállni a többire a fejsérülésből adódóan nem emlékszem.

a másodikon beer pongoztunk és még több alkoholt vettünk. a nemek aránya nem túl kiegyenlített, kb 10 lány és 3 fiú. én nem bánom, de nekem mindegy is. a fontos hogy jó legyen a hangulat. nos erről a buliról nem tudok többet írni mert nincs róla record senki agyában, annyira kifeküdtünk.

a harmadikon is beer ponggal kezdtünk, mert egy ivós játék nagyon fel tudja dobni a hangulatot, pláne ha ügyességi. majd jött 3 orosz, két fiú egy lány és beleszartak a ventillátorba, kinyírták a hangulatot, aminek Math egy azzal vetett véget, hogy a feka orosz kigyúrtkára egy pohár vizet öntött mielőtt a kanapén mindenki előtt teszi boldoggá a haverja barátnőjét. ennek ő kritikai élt tanusított és 10 percig kiabáltak egymással, de kint lebeszéltem vele a dolgot, leléptek, mi meg folytattuk a partyt.

és most a negyedik. a beer ponghoz nem volt ezúttal se kedvünk se üres poharunk, se elég piánk. rögtönöztem egy játékot 2 pénzérmével és egy dobókockával. a lényeg, hogy akármi történik inni kell. bejött nekik.

most a security kapcsoltatta le a zenét, de ez sem állt útjában a teljes lerészegedésnek.

leírva nem annyira hangzik jól mint átélve de ez sok mindennel így van.

ma pedig véget ért az utolsó dayoffom. elintéztem sok dolgot. pihentem, pakoltam, takarítottam.
van még egy hét és újra otthon leszek...

biztos ami biztos elvállaltam egy karácsonyi szerződést. úgyis utálom azt az ünnepet. visszajövök ide 2 hétre. keresek pénzt, bulizok barátokkal és addigra már kb látni fogom, hogy mi a pálya otthon és hogy mennyire van kedvem lehetőségem arra hogy maradjak.

őszintén szólva nem gondolom, hogy sok. olvasva a híreket, hallgatva a barátokat az az érzésem, hogy ideje lenne feladni ezt a hiábavaló próbálkozgatást. tesztelem magam, hogy mennyi kiábrándultság kell ahhoz hogy végleg el tudjak szakadni.

candyshop

elgondolkoztam azon, ahogy a szülők a gyerekekkel bánnak...
eszembe jutott, hogy mennyire hagyják ködben őket és külön síkon rendezgetik közös életüket. ez a nagyfiúk dolga, úgysem érti meg, egyébként is fárasztó lenne elmagyarázni.

sokszor éreztem én is gyerekként, hogy elbeszélnek a fejem felett, fogom a kezüket és sodródom velük, de semmi rálátásom arra, hogy mi is történik.

ami külön említésre méltó, ahogy körbe szadizzák a gyerekeket az összes bolton, amitől persze megvadulnak, hiszen tele vannak jobbnál jobb játékokkal és maguknak akarják mindet. amit nem lehet. úgyhogy előveszik fegyvertárukból az egyetlen igazán hatásos eszközt és elkezdenek visítani. ami vagy bejön vagy apu rosszallását hozza magával...

de mi lenne vajon fordított esetben? nézzünk egy felnőttes dolgot, olyan helyet amitől a apu-anyu zsonganának be. tegyük fel a 7 éves pistike elviszi aput és anyut egy csodálatosan berendezett, hangulatos masszázsszalonba. ahol a nők kívánatosak, lenge ruhákban lejtenek táncot apu körül meg megcirógatva a már dudorodó apukát, csókokkal halmozva el kopasz feje búbját és olajos kézzel rajzolnak szivecskéket a sörhasára. majd amikor már az öregnek remegnek a térdei leültetik egy székre és amikor már nem bír magával és belemarkol az egyik pillangó kerek mellébe pistike a kezére csap, hogy "Hé, teszed le azonnal azt a csöcsöt??? Nem szólok még egyszer, ha nem hagyod abba két hét szobafogság!"

eközben anyut egy másik teremben adonisz testű dzsonideppek veszik körül, pucéran kacérkodva és a fülébe nyalva. és amikor már kezdene belemerülni jön pistike " Anya, köpöd ki azt a faszt de azonnal! nem otthon vagy!!!"

jó, nem volt még gyerekem és tuti túl naiv vagyok. de sztem elég nagy szemétség állandóan ilyen frusztrációknak kitenni őket míg azon filóznak, hogy a konyhába Arieles vagy Micimackós konyharongyot kellene venni???

szombat, szeptember 15, 2012

negyedik nap

ez a hét hat munkanapból áll. ez a mai a negyedik lesz. ami jó, mert már túl vagyok felén. az hogy kezd az idegeimre menni a sok agyhalott spanyol abból is látszik, hogy munka közben a jobb szemem elkezd tikkelni, ha túl nagy a kretén/mp arány.

tegnap kaptam email-t, amiben felajánlottak szerződéseket karira. a biztonság kedvéért sztem elvállalok egyet, de nem mint eladó az biztos. szépen a raktárban elmolyolok. ezt is csak akkor ha otthon semmi nem jön össze. ami nagyon remélem hogy nem így lesz. már statisztikailag is ennyi próbálkozásból egyszer sikerülnie kell...

csütörtök, szeptember 13, 2012

mashed potato

annyira nem jutott eszembe semmi cím, hogy a mai ebédem lett az

dél van, fél órája hogy ébren vagyok. tegnapi zárás az eddigi egyik legunalmasabb munkanap volt. alig kóvályognak a parkban. elkezdődött a suli, véget ért a szezon és az a pár bargain hunter aki még itt tesz vesz úgyis olyan csóró hogy nem jön be a boltba. amit nagyra értékelek csak közben úgy kell tennem 7 órán át mintha teljesen foglalkoztatott lennék...

munka után 40 percet vártunk a buszra, mint minden zárás után amikor nem találok vkit aki hazahoz. ez nem vészes, mivel sok jóember üldögél ott és lehet velük trécselni. ha szerencséje van az embernek akkor másról is mint a munka meg dizni.

most, hogy az ebéd lassan elkészül neki kell állnom a fr leckéknek. amit elhanyagoltam az utóbbi időben. kicsit el is vesztettem a fonalat. vesszük a nyelvtant állandóan, én meg ezek után annyira próbálok figyelni arra hogy amit mondok helyesen mondjam hogy úgy kezdek beszélni mint egy retardált és csak dadogok. kollégáim megállapították hogy jobban beszéltem amikor kijöttem melózni.
hát persze mert akkor csak löktem a süketet. most meg számolok fejben, hogy akkor az most tárgyas és akkor egyeztetni kell vagy nem és mire kiszámolom már témát váltottak...

és egészen őszintén szólva nem is tetszik már ez a nyelv. anno amikor még a "kontinű kontinű"-t hallottam attól a drága kis porcelántestű de igen léha erkölcsű lánytól a tv képernyőn, teljesen odavoltam, hogy nahát ez milyen szép... de mára leolvadt a máz és különben is csak állandóan "szava szava" van mint a gyogyósok!!!!!

úgy érzem magam mint Marvin robot. itt vagyok mint érző, szuperintelligens lény beszorítva egy tunnelvision-be, koordinálva olyanok által, akik korlátoltságuk miatt negyedét nem tudják annak, amit én. ignorance is bliss...

szerda, szeptember 12, 2012

report

szeptember közepe felé járunk. 3 hét munka van még itt, majd október elején hazarepülök.

teljesen felgyógyultam a feltételezett tüdőgyuszimból, ami az utóbbi hetek legjobb híre. sajnos akad nem annyira jó hír is. otthonról, de lassan megoldódik az is.

az végleg eldőlt, hogy nem költözöm vámpírhoz, hanem a saját kuckóm rendezem be és teszem otthonossá.
ez eddig még egyszer sem sikerült, de most majd hívok expert-eket. festetni idén remélem nem kell, a tejeskávé még kitart a falon.

munkát sem kezdtem még el keresgélni. inkább a nyelvet tanulom, bár nem mondhatnám azt hogy mindent beleadok. nem tudom eldönteni, hogy lustaság, fáradtság vagy a nihil környékez.

hétfőnként bulikat rendeztünk itt nálunk. az első két hete szenzációsra sikerült, sok mosollyal, sok alkohollal, hajnali balettozással.
a második sem volt rossz, beer-pong, hangosabb zene, rengeteg lány és nem tudom a többit, mert lenulláztam magam.

ezen a héten 6 napot kell dolgoznom, hála annak, hogy a múlt héten leszázalékoltattam magam a hét közepén idegi okokra hivatkozva.

lelkem egyben. de üres.

szombat, szeptember 01, 2012

jéééé ger

van egy üveg jégerem. tegnap kaptam. hatalmas. és még benne legalább van hét deci. mivel három már nincs ezért kicsit össze szavakat a keverem...

meg vettem egy delirium tremens-t is. ez az a belga sör amin a fánik be vannak baszva.

most meg UP-ot nézek de nem azért mert dizni freak vagyok hanem mert olyan nagyon mélyen benne van a filmben a vhova/vikhez tartozás amit nem nagyon sikerült még ennyire emberközelien és cseppet sem nyálasan tálalni más filmeknek.

ha a mondataim hasonlítanak a gugöl foardító és az index cikkei kuszaságára akkor az csakis az agancsoskóla miatt lehet.

volt itt ma minden ami szem szájnak és ingere.

reggel vámpír felzizget. 9 körül fb-n üzent, amibe a telefonom beleremegett. amitől felébredtem.

nem tom mikor mert elfelejtettem de jah emlékszem 13kor felskypeolt a fr tanárom. 45 percig verbal franciáztunk. jövő idő. nem proch. simple. nehezen megy.

majd elmentem a 21 éves kislányhoz. a busz a nózim előtt ment messzire. séta. jól esett.

bementünk valdébe. elintéztem a szemüveg problémát. kaptam egy új számlát. gond nélkül. szó nélkül. hogy csinálták? nem tom. érdekel? nem. egy dolog érdekel. adják vissza a pénzem. és vissza is szerzem hamarosan...

vettem a madaras tescoban ezt azt. hazajöttem és a poklot bejártam ződcucc után. nem találtam semmit. ez már csak ilyen,

és most sherlock a holmes és jég a ger. és lucy is here...

péntek, augusztus 31, 2012

dont take no for an answer

80as évek slágereket hallgatok megint. szokásos agymenés.

már csak egy hónap van hátra itt. ma például szabadnapos vagyok. ami rám is fér, hiszen feláll a seggemen a szőr a bolttól és a sok agyhalott főként spanyol ajkú vendégtől. nem is beszélve néhány kollégámról.

ma franciaórám lesz, nem is tom h írtam e, hogy időközben beiratkoztam egy fr tanfolyamra, hogy a hátralévő időt kihasználjam jővőm építése érdekben.

nos... tanulgatok de nem mondom h le a kalappal előttem. elkalandozok folyamatosan. figyelemhiányos vagyok.



vasárnap, augusztus 12, 2012

manhattan

letöltöttem a filmzenéjét a címben szereplő alkotásnak. tökéletes...

a filmet még nem láttam, de már csak órák kérdése.

a takonykórból kezdek kifelé lábalni. amit nagyon nem bánok, elég volt a köhögésből. de ezzel le is tudtam éves egyszeri göthösségem. menetrendszerű.

oké inkább krs-sel beszélgetek és később írok.

szombat, augusztus 04, 2012

moss

thx krs ezt a csoda verziót. októberben együtt fogjuk hallgatni őket, élőben. végre...

meg is veszem a repjegyet a napokban. csak hirtelen rengeteg kiadás szakadt a nyakamba...

először is lebetegedtem, amiről úgy gondoltam, hogy meg sem kottyan és a kivett 3 betegszabinap alatt rendbe jövök. nem így történt, amiről persze én is tehetek, de a lét elviselhetetlen egyhangúságát igyekszem belefojtani egy portoba vagy kettőbe. ez a velejárója ennek a kolesz-like életstílusnak.


ma már munka, ami 18kor kezdődik és éjjel 2kor ér majd véget.

első alkalommal a patikában nem voltam hajlandó kiváltani az antibiotikumot, mondván nem kell ágyúval lőni madárinfluenzát. de már beadtam a derekam...

kevesebb mint 2 hónap, jövő héten kezdődik az online fr nyelvtanfolyamom. izgatottan várom. remélem itteni napjaim alatt eljutok arra a szintre hogy otthon simán kényelmesen és szinte egyből munkába állhassak. az isteni lenne...

és végre nem kell majd megosztanom a lakásom idegenekkel!

peace and love and malade

hétfő, július 30, 2012

breaking up

ma szakítottunk a bouyguessel. sikerült több hónap kínlódás után végleg lezárni az ügyet. visszaadtam nekik a modemet. ők visszautalták a pénzt és mindenkit óva intek attól, hogy bármiben is hozzájuk forduljon.

dayoff van. szeretem. már nincs is sok belőle. napra pontosan 2 hónap múlva jár le a szerződésem. az már nem is sok. arra még talán elég, hogy vmennyi pénzt félretegyek. de a világot nem fogom megváltani belőle. viszont le kell állnom a költekezéssel... ami nem megy könnyen.

beteg is vagyok, rámhapcizott egy majdnem egy mázsás olasz én meg azóta köhögök. kaptam mellemre is mami krémet. nem is rossz. olyan mint a vietnámi balzsam csak nem szedi le a bőrt az emberről miután bedörzsöli.

megismerkedtem egy kislánnyal, de bimbózó kapcsolatunkat elverte a jég meg az unalom. majd vízre szállt és belefulladt a kudarcba. vérszegény...

most főzök, bekajálok, alszom egy nagyot mentholos mellkassal, este pedig hirtelenfelindulásból megiszom amit találok. béka

kedd, július 24, 2012

wide screen beauty

lenyomtam 6 napot a diliboltban. nem volt elviselhetetlen és meglesz a gyümölcse is mivel következő héten csak 4 napot kell melóznom. ki is számolom gyorsan mennyit idő van még a nagy hátraarcig.

68 nap. lófütty...

kértem állandós szerződést. manager biztosított, hogy támogat. de ez mint B terv szerepel a listán.

újra megpróbálkozom a lehetetlennel és otthon tervezem jövőmet.

első körben beiratkozom egy francia nyelvtanfolyamra. tavaly is ezt csináltam, csak elfogyott a pénzem mire megtanultam ragozni. nah most kicsivel több a tőkém mind anyagi mind nyelvtudási...

megpróbáltam visszavinni ma a bboxot annak a tetves buzitelecomnak, de nem vették vissza és vmi isten háta mögötti kisfaluba kell caplatnom vele. nem is minősítem. de. köcsög francia faszok.

puff...

eladtam a régi laptopom és beszereztem egy másikat. ma sikerült átvennem. azt gondolom, hogy most pár évig ez a kérdés le van tudva.

plusz megismerkedtem egy kislánnyal. icipici, mind életkorra mind méretre. huszonegy múlt és szakított a pasija szegénnyel, én meg nyújtom a vígaszt. többé kevésbé. tegnap tónál ültünk bele az éjszakába. kiskutyával és két nagy sörrel ami nem bizonyult elégnek. holnap elvileg találkozunk és megnézünk vmi filmet. talán a fight club-ot.

itt nyár van. kb két hete süt a nap. az emberek félmeztelenül fekszenek a gyepen és egymáson az ablakunk előtt. kicsivel balra focizgatnak. du felé pedig izzik a bbq és sült kolbi meg virsli szag terjeng. közben pedig egyszerre 5 különböző nyelven megy az eszmecsere. általában a spanyol a leghangosabb...

remélem este lesz vmi hoppáré. kedvem van hupákolni kicsit. asszem utóljára 2 napja sikerült randán bemulatnom.