a történet úgy kezdődik hogy kimerült vagyok. testileg lelkileg elfáradtam a pénzkeresésbe, ami a szezon végeztével unalmasabb mint eddig bármikor. alig tengnek lengnek az emberek a boltban.
még 6 munkanap van hátra. ebből 2 close. igazán nem sok. egy percig sem fog hiányozni ez a bolt.
annál inkább fog fájni a szívem pár itt megismertem ember után, élen Balázzal, akivel az utóbbi időkben bulizgatunk, beszélgetünk. itt van még lucy, ki társunk ezekben a ferde estékben/éjjelekben. dalma, anna, az angol őrültek, tagjai a hétfő esti totál szétcsúszásoknak.
nem tudom, hogy említettem e de hétfő esténként itt nálam szoktunk lerészegedni. legutóbb vasárnapra esett a hétfői berúgás mert az előbb van.
hogy milyenek ezek a bulik?
hangulatosak. az elsőn pld 21eztünk kezdésnek, de az alkohol bevitellel csökkent a fegyelem, majd átvette a helyét a rögtönzött diszkó. én a tavaly vásárolt autentikus kung fu ruhámban voltam, amit nagyon imádok, de ezek után kétszer is meggondolom, hogy magamra öltöm-e társaságban, mert nagyon unalmas volt egész este azt hallgatni, hogy "Te miért vagy pizsiben?"
majd hajnalban nekiálltunk balettozni, később kézenállni a többire a fejsérülésből adódóan nem emlékszem.
a másodikon beer pongoztunk és még több alkoholt vettünk. a nemek aránya nem túl kiegyenlített, kb 10 lány és 3 fiú. én nem bánom, de nekem mindegy is. a fontos hogy jó legyen a hangulat. nos erről a buliról nem tudok többet írni mert nincs róla record senki agyában, annyira kifeküdtünk.
a harmadikon is beer ponggal kezdtünk, mert egy ivós játék nagyon fel tudja dobni a hangulatot, pláne ha ügyességi. majd jött 3 orosz, két fiú egy lány és beleszartak a ventillátorba, kinyírták a hangulatot, aminek Math egy azzal vetett véget, hogy a feka orosz kigyúrtkára egy pohár vizet öntött mielőtt a kanapén mindenki előtt teszi boldoggá a haverja barátnőjét. ennek ő kritikai élt tanusított és 10 percig kiabáltak egymással, de kint lebeszéltem vele a dolgot, leléptek, mi meg folytattuk a partyt.
és most a negyedik. a beer ponghoz nem volt ezúttal se kedvünk se üres poharunk, se elég piánk. rögtönöztem egy játékot 2 pénzérmével és egy dobókockával. a lényeg, hogy akármi történik inni kell. bejött nekik.
most a security kapcsoltatta le a zenét, de ez sem állt útjában a teljes lerészegedésnek.
leírva nem annyira hangzik jól mint átélve de ez sok mindennel így van.
ma pedig véget ért az utolsó dayoffom. elintéztem sok dolgot. pihentem, pakoltam, takarítottam.
van még egy hét és újra otthon leszek...
biztos ami biztos elvállaltam egy karácsonyi szerződést. úgyis utálom azt az ünnepet. visszajövök ide 2 hétre. keresek pénzt, bulizok barátokkal és addigra már kb látni fogom, hogy mi a pálya otthon és hogy mennyire van kedvem lehetőségem arra hogy maradjak.
őszintén szólva nem gondolom, hogy sok. olvasva a híreket, hallgatva a barátokat az az érzésem, hogy ideje lenne feladni ezt a hiábavaló próbálkozgatást. tesztelem magam, hogy mennyi kiábrándultság kell ahhoz hogy végleg el tudjak szakadni.
szerda, szeptember 26, 2012
candyshop
elgondolkoztam azon, ahogy a szülők a gyerekekkel bánnak...
eszembe jutott, hogy mennyire hagyják ködben őket és külön síkon rendezgetik közös életüket. ez a nagyfiúk dolga, úgysem érti meg, egyébként is fárasztó lenne elmagyarázni.
sokszor éreztem én is gyerekként, hogy elbeszélnek a fejem felett, fogom a kezüket és sodródom velük, de semmi rálátásom arra, hogy mi is történik.
ami külön említésre méltó, ahogy körbe szadizzák a gyerekeket az összes bolton, amitől persze megvadulnak, hiszen tele vannak jobbnál jobb játékokkal és maguknak akarják mindet. amit nem lehet. úgyhogy előveszik fegyvertárukból az egyetlen igazán hatásos eszközt és elkezdenek visítani. ami vagy bejön vagy apu rosszallását hozza magával...
de mi lenne vajon fordított esetben? nézzünk egy felnőttes dolgot, olyan helyet amitől a apu-anyu zsonganának be. tegyük fel a 7 éves pistike elviszi aput és anyut egy csodálatosan berendezett, hangulatos masszázsszalonba. ahol a nők kívánatosak, lenge ruhákban lejtenek táncot apu körül meg megcirógatva a már dudorodó apukát, csókokkal halmozva el kopasz feje búbját és olajos kézzel rajzolnak szivecskéket a sörhasára. majd amikor már az öregnek remegnek a térdei leültetik egy székre és amikor már nem bír magával és belemarkol az egyik pillangó kerek mellébe pistike a kezére csap, hogy "Hé, teszed le azonnal azt a csöcsöt??? Nem szólok még egyszer, ha nem hagyod abba két hét szobafogság!"
eközben anyut egy másik teremben adonisz testű dzsonideppek veszik körül, pucéran kacérkodva és a fülébe nyalva. és amikor már kezdene belemerülni jön pistike " Anya, köpöd ki azt a faszt de azonnal! nem otthon vagy!!!"
jó, nem volt még gyerekem és tuti túl naiv vagyok. de sztem elég nagy szemétség állandóan ilyen frusztrációknak kitenni őket míg azon filóznak, hogy a konyhába Arieles vagy Micimackós konyharongyot kellene venni???
eszembe jutott, hogy mennyire hagyják ködben őket és külön síkon rendezgetik közös életüket. ez a nagyfiúk dolga, úgysem érti meg, egyébként is fárasztó lenne elmagyarázni.
sokszor éreztem én is gyerekként, hogy elbeszélnek a fejem felett, fogom a kezüket és sodródom velük, de semmi rálátásom arra, hogy mi is történik.
ami külön említésre méltó, ahogy körbe szadizzák a gyerekeket az összes bolton, amitől persze megvadulnak, hiszen tele vannak jobbnál jobb játékokkal és maguknak akarják mindet. amit nem lehet. úgyhogy előveszik fegyvertárukból az egyetlen igazán hatásos eszközt és elkezdenek visítani. ami vagy bejön vagy apu rosszallását hozza magával...
de mi lenne vajon fordított esetben? nézzünk egy felnőttes dolgot, olyan helyet amitől a apu-anyu zsonganának be. tegyük fel a 7 éves pistike elviszi aput és anyut egy csodálatosan berendezett, hangulatos masszázsszalonba. ahol a nők kívánatosak, lenge ruhákban lejtenek táncot apu körül meg megcirógatva a már dudorodó apukát, csókokkal halmozva el kopasz feje búbját és olajos kézzel rajzolnak szivecskéket a sörhasára. majd amikor már az öregnek remegnek a térdei leültetik egy székre és amikor már nem bír magával és belemarkol az egyik pillangó kerek mellébe pistike a kezére csap, hogy "Hé, teszed le azonnal azt a csöcsöt??? Nem szólok még egyszer, ha nem hagyod abba két hét szobafogság!"
eközben anyut egy másik teremben adonisz testű dzsonideppek veszik körül, pucéran kacérkodva és a fülébe nyalva. és amikor már kezdene belemerülni jön pistike " Anya, köpöd ki azt a faszt de azonnal! nem otthon vagy!!!"
jó, nem volt még gyerekem és tuti túl naiv vagyok. de sztem elég nagy szemétség állandóan ilyen frusztrációknak kitenni őket míg azon filóznak, hogy a konyhába Arieles vagy Micimackós konyharongyot kellene venni???
szombat, szeptember 15, 2012
negyedik nap
ez a hét hat munkanapból áll. ez a mai a negyedik lesz. ami jó, mert már túl vagyok felén. az hogy kezd az idegeimre menni a sok agyhalott spanyol abból is látszik, hogy munka közben a jobb szemem elkezd tikkelni, ha túl nagy a kretén/mp arány.
tegnap kaptam email-t, amiben felajánlottak szerződéseket karira. a biztonság kedvéért sztem elvállalok egyet, de nem mint eladó az biztos. szépen a raktárban elmolyolok. ezt is csak akkor ha otthon semmi nem jön össze. ami nagyon remélem hogy nem így lesz. már statisztikailag is ennyi próbálkozásból egyszer sikerülnie kell...
tegnap kaptam email-t, amiben felajánlottak szerződéseket karira. a biztonság kedvéért sztem elvállalok egyet, de nem mint eladó az biztos. szépen a raktárban elmolyolok. ezt is csak akkor ha otthon semmi nem jön össze. ami nagyon remélem hogy nem így lesz. már statisztikailag is ennyi próbálkozásból egyszer sikerülnie kell...
csütörtök, szeptember 13, 2012
mashed potato
annyira nem jutott eszembe semmi cím, hogy a mai ebédem lett az
dél van, fél órája hogy ébren vagyok. tegnapi zárás az eddigi egyik legunalmasabb munkanap volt. alig kóvályognak a parkban. elkezdődött a suli, véget ért a szezon és az a pár bargain hunter aki még itt tesz vesz úgyis olyan csóró hogy nem jön be a boltba. amit nagyra értékelek csak közben úgy kell tennem 7 órán át mintha teljesen foglalkoztatott lennék...
munka után 40 percet vártunk a buszra, mint minden zárás után amikor nem találok vkit aki hazahoz. ez nem vészes, mivel sok jóember üldögél ott és lehet velük trécselni. ha szerencséje van az embernek akkor másról is mint a munka meg dizni.
most, hogy az ebéd lassan elkészül neki kell állnom a fr leckéknek. amit elhanyagoltam az utóbbi időben. kicsit el is vesztettem a fonalat. vesszük a nyelvtant állandóan, én meg ezek után annyira próbálok figyelni arra hogy amit mondok helyesen mondjam hogy úgy kezdek beszélni mint egy retardált és csak dadogok. kollégáim megállapították hogy jobban beszéltem amikor kijöttem melózni.
hát persze mert akkor csak löktem a süketet. most meg számolok fejben, hogy akkor az most tárgyas és akkor egyeztetni kell vagy nem és mire kiszámolom már témát váltottak...
és egészen őszintén szólva nem is tetszik már ez a nyelv. anno amikor még a "kontinű kontinű"-t hallottam attól a drága kis porcelántestű de igen léha erkölcsű lánytól a tv képernyőn, teljesen odavoltam, hogy nahát ez milyen szép... de mára leolvadt a máz és különben is csak állandóan "szava szava" van mint a gyogyósok!!!!!
úgy érzem magam mint Marvin robot. itt vagyok mint érző, szuperintelligens lény beszorítva egy tunnelvision-be, koordinálva olyanok által, akik korlátoltságuk miatt negyedét nem tudják annak, amit én. ignorance is bliss...
dél van, fél órája hogy ébren vagyok. tegnapi zárás az eddigi egyik legunalmasabb munkanap volt. alig kóvályognak a parkban. elkezdődött a suli, véget ért a szezon és az a pár bargain hunter aki még itt tesz vesz úgyis olyan csóró hogy nem jön be a boltba. amit nagyra értékelek csak közben úgy kell tennem 7 órán át mintha teljesen foglalkoztatott lennék...
munka után 40 percet vártunk a buszra, mint minden zárás után amikor nem találok vkit aki hazahoz. ez nem vészes, mivel sok jóember üldögél ott és lehet velük trécselni. ha szerencséje van az embernek akkor másról is mint a munka meg dizni.
most, hogy az ebéd lassan elkészül neki kell állnom a fr leckéknek. amit elhanyagoltam az utóbbi időben. kicsit el is vesztettem a fonalat. vesszük a nyelvtant állandóan, én meg ezek után annyira próbálok figyelni arra hogy amit mondok helyesen mondjam hogy úgy kezdek beszélni mint egy retardált és csak dadogok. kollégáim megállapították hogy jobban beszéltem amikor kijöttem melózni.
hát persze mert akkor csak löktem a süketet. most meg számolok fejben, hogy akkor az most tárgyas és akkor egyeztetni kell vagy nem és mire kiszámolom már témát váltottak...
és egészen őszintén szólva nem is tetszik már ez a nyelv. anno amikor még a "kontinű kontinű"-t hallottam attól a drága kis porcelántestű de igen léha erkölcsű lánytól a tv képernyőn, teljesen odavoltam, hogy nahát ez milyen szép... de mára leolvadt a máz és különben is csak állandóan "szava szava" van mint a gyogyósok!!!!!
úgy érzem magam mint Marvin robot. itt vagyok mint érző, szuperintelligens lény beszorítva egy tunnelvision-be, koordinálva olyanok által, akik korlátoltságuk miatt negyedét nem tudják annak, amit én. ignorance is bliss...
szerda, szeptember 12, 2012
report
szeptember közepe felé járunk. 3 hét munka van még itt, majd október elején hazarepülök.
teljesen felgyógyultam a feltételezett tüdőgyuszimból, ami az utóbbi hetek legjobb híre. sajnos akad nem annyira jó hír is. otthonról, de lassan megoldódik az is.
az végleg eldőlt, hogy nem költözöm vámpírhoz, hanem a saját kuckóm rendezem be és teszem otthonossá.
ez eddig még egyszer sem sikerült, de most majd hívok expert-eket. festetni idén remélem nem kell, a tejeskávé még kitart a falon.
munkát sem kezdtem még el keresgélni. inkább a nyelvet tanulom, bár nem mondhatnám azt hogy mindent beleadok. nem tudom eldönteni, hogy lustaság, fáradtság vagy a nihil környékez.
hétfőnként bulikat rendeztünk itt nálunk. az első két hete szenzációsra sikerült, sok mosollyal, sok alkohollal, hajnali balettozással.
a második sem volt rossz, beer-pong, hangosabb zene, rengeteg lány és nem tudom a többit, mert lenulláztam magam.
ezen a héten 6 napot kell dolgoznom, hála annak, hogy a múlt héten leszázalékoltattam magam a hét közepén idegi okokra hivatkozva.
lelkem egyben. de üres.
teljesen felgyógyultam a feltételezett tüdőgyuszimból, ami az utóbbi hetek legjobb híre. sajnos akad nem annyira jó hír is. otthonról, de lassan megoldódik az is.
az végleg eldőlt, hogy nem költözöm vámpírhoz, hanem a saját kuckóm rendezem be és teszem otthonossá.
ez eddig még egyszer sem sikerült, de most majd hívok expert-eket. festetni idén remélem nem kell, a tejeskávé még kitart a falon.
munkát sem kezdtem még el keresgélni. inkább a nyelvet tanulom, bár nem mondhatnám azt hogy mindent beleadok. nem tudom eldönteni, hogy lustaság, fáradtság vagy a nihil környékez.
hétfőnként bulikat rendeztünk itt nálunk. az első két hete szenzációsra sikerült, sok mosollyal, sok alkohollal, hajnali balettozással.
a második sem volt rossz, beer-pong, hangosabb zene, rengeteg lány és nem tudom a többit, mert lenulláztam magam.
ezen a héten 6 napot kell dolgoznom, hála annak, hogy a múlt héten leszázalékoltattam magam a hét közepén idegi okokra hivatkozva.
lelkem egyben. de üres.
szombat, szeptember 01, 2012
jéééé ger
van egy üveg jégerem. tegnap kaptam. hatalmas. és még benne legalább van hét deci. mivel három már nincs ezért kicsit össze szavakat a keverem...
meg vettem egy delirium tremens-t is. ez az a belga sör amin a fánik be vannak baszva.
most meg UP-ot nézek de nem azért mert dizni freak vagyok hanem mert olyan nagyon mélyen benne van a filmben a vhova/vikhez tartozás amit nem nagyon sikerült még ennyire emberközelien és cseppet sem nyálasan tálalni más filmeknek.
ha a mondataim hasonlítanak a gugöl foardító és az index cikkei kuszaságára akkor az csakis az agancsoskóla miatt lehet.
volt itt ma minden ami szem szájnak és ingere.
reggel vámpír felzizget. 9 körül fb-n üzent, amibe a telefonom beleremegett. amitől felébredtem.
nem tom mikor mert elfelejtettem de jah emlékszem 13kor felskypeolt a fr tanárom. 45 percig verbal franciáztunk. jövő idő. nem proch. simple. nehezen megy.
majd elmentem a 21 éves kislányhoz. a busz a nózim előtt ment messzire. séta. jól esett.
bementünk valdébe. elintéztem a szemüveg problémát. kaptam egy új számlát. gond nélkül. szó nélkül. hogy csinálták? nem tom. érdekel? nem. egy dolog érdekel. adják vissza a pénzem. és vissza is szerzem hamarosan...
vettem a madaras tescoban ezt azt. hazajöttem és a poklot bejártam ződcucc után. nem találtam semmit. ez már csak ilyen,
és most sherlock a holmes és jég a ger. és lucy is here...
meg vettem egy delirium tremens-t is. ez az a belga sör amin a fánik be vannak baszva.
most meg UP-ot nézek de nem azért mert dizni freak vagyok hanem mert olyan nagyon mélyen benne van a filmben a vhova/vikhez tartozás amit nem nagyon sikerült még ennyire emberközelien és cseppet sem nyálasan tálalni más filmeknek.
ha a mondataim hasonlítanak a gugöl foardító és az index cikkei kuszaságára akkor az csakis az agancsoskóla miatt lehet.
volt itt ma minden ami szem szájnak és ingere.
reggel vámpír felzizget. 9 körül fb-n üzent, amibe a telefonom beleremegett. amitől felébredtem.
nem tom mikor mert elfelejtettem de jah emlékszem 13kor felskypeolt a fr tanárom. 45 percig verbal franciáztunk. jövő idő. nem proch. simple. nehezen megy.
majd elmentem a 21 éves kislányhoz. a busz a nózim előtt ment messzire. séta. jól esett.
bementünk valdébe. elintéztem a szemüveg problémát. kaptam egy új számlát. gond nélkül. szó nélkül. hogy csinálták? nem tom. érdekel? nem. egy dolog érdekel. adják vissza a pénzem. és vissza is szerzem hamarosan...
vettem a madaras tescoban ezt azt. hazajöttem és a poklot bejártam ződcucc után. nem találtam semmit. ez már csak ilyen,
és most sherlock a holmes és jég a ger. és lucy is here...
péntek, augusztus 31, 2012
dont take no for an answer
80as évek slágereket hallgatok megint. szokásos agymenés.
már csak egy hónap van hátra itt. ma például szabadnapos vagyok. ami rám is fér, hiszen feláll a seggemen a szőr a bolttól és a sok agyhalott főként spanyol ajkú vendégtől. nem is beszélve néhány kollégámról.
ma franciaórám lesz, nem is tom h írtam e, hogy időközben beiratkoztam egy fr tanfolyamra, hogy a hátralévő időt kihasználjam jővőm építése érdekben.
nos... tanulgatok de nem mondom h le a kalappal előttem. elkalandozok folyamatosan. figyelemhiányos vagyok.
már csak egy hónap van hátra itt. ma például szabadnapos vagyok. ami rám is fér, hiszen feláll a seggemen a szőr a bolttól és a sok agyhalott főként spanyol ajkú vendégtől. nem is beszélve néhány kollégámról.
ma franciaórám lesz, nem is tom h írtam e, hogy időközben beiratkoztam egy fr tanfolyamra, hogy a hátralévő időt kihasználjam jővőm építése érdekben.
nos... tanulgatok de nem mondom h le a kalappal előttem. elkalandozok folyamatosan. figyelemhiányos vagyok.
vasárnap, augusztus 12, 2012
manhattan
letöltöttem a filmzenéjét a címben szereplő alkotásnak. tökéletes...
a filmet még nem láttam, de már csak órák kérdése.
a takonykórból kezdek kifelé lábalni. amit nagyon nem bánok, elég volt a köhögésből. de ezzel le is tudtam éves egyszeri göthösségem. menetrendszerű.
oké inkább krs-sel beszélgetek és később írok.
a filmet még nem láttam, de már csak órák kérdése.
a takonykórból kezdek kifelé lábalni. amit nagyon nem bánok, elég volt a köhögésből. de ezzel le is tudtam éves egyszeri göthösségem. menetrendszerű.
oké inkább krs-sel beszélgetek és később írok.
szombat, augusztus 04, 2012
moss
thx krs ezt a csoda verziót. októberben együtt fogjuk hallgatni őket, élőben. végre...
meg is veszem a repjegyet a napokban. csak hirtelen rengeteg kiadás szakadt a nyakamba...
először is lebetegedtem, amiről úgy gondoltam, hogy meg sem kottyan és a kivett 3 betegszabinap alatt rendbe jövök. nem így történt, amiről persze én is tehetek, de a lét elviselhetetlen egyhangúságát igyekszem belefojtani egy portoba vagy kettőbe. ez a velejárója ennek a kolesz-like életstílusnak.
ma már munka, ami 18kor kezdődik és éjjel 2kor ér majd véget.
első alkalommal a patikában nem voltam hajlandó kiváltani az antibiotikumot, mondván nem kell ágyúval lőni madárinfluenzát. de már beadtam a derekam...
kevesebb mint 2 hónap, jövő héten kezdődik az online fr nyelvtanfolyamom. izgatottan várom. remélem itteni napjaim alatt eljutok arra a szintre hogy otthon simán kényelmesen és szinte egyből munkába állhassak. az isteni lenne...
és végre nem kell majd megosztanom a lakásom idegenekkel!
peace and love and malade
meg is veszem a repjegyet a napokban. csak hirtelen rengeteg kiadás szakadt a nyakamba...
először is lebetegedtem, amiről úgy gondoltam, hogy meg sem kottyan és a kivett 3 betegszabinap alatt rendbe jövök. nem így történt, amiről persze én is tehetek, de a lét elviselhetetlen egyhangúságát igyekszem belefojtani egy portoba vagy kettőbe. ez a velejárója ennek a kolesz-like életstílusnak.
ma már munka, ami 18kor kezdődik és éjjel 2kor ér majd véget.
első alkalommal a patikában nem voltam hajlandó kiváltani az antibiotikumot, mondván nem kell ágyúval lőni madárinfluenzát. de már beadtam a derekam...
kevesebb mint 2 hónap, jövő héten kezdődik az online fr nyelvtanfolyamom. izgatottan várom. remélem itteni napjaim alatt eljutok arra a szintre hogy otthon simán kényelmesen és szinte egyből munkába állhassak. az isteni lenne...
és végre nem kell majd megosztanom a lakásom idegenekkel!
peace and love and malade
hétfő, július 30, 2012
breaking up
ma szakítottunk a bouyguessel. sikerült több hónap kínlódás után végleg lezárni az ügyet. visszaadtam nekik a modemet. ők visszautalták a pénzt és mindenkit óva intek attól, hogy bármiben is hozzájuk forduljon.
dayoff van. szeretem. már nincs is sok belőle. napra pontosan 2 hónap múlva jár le a szerződésem. az már nem is sok. arra még talán elég, hogy vmennyi pénzt félretegyek. de a világot nem fogom megváltani belőle. viszont le kell állnom a költekezéssel... ami nem megy könnyen.
beteg is vagyok, rámhapcizott egy majdnem egy mázsás olasz én meg azóta köhögök. kaptam mellemre is mami krémet. nem is rossz. olyan mint a vietnámi balzsam csak nem szedi le a bőrt az emberről miután bedörzsöli.
megismerkedtem egy kislánnyal, de bimbózó kapcsolatunkat elverte a jég meg az unalom. majd vízre szállt és belefulladt a kudarcba. vérszegény...
most főzök, bekajálok, alszom egy nagyot mentholos mellkassal, este pedig hirtelenfelindulásból megiszom amit találok. béka
dayoff van. szeretem. már nincs is sok belőle. napra pontosan 2 hónap múlva jár le a szerződésem. az már nem is sok. arra még talán elég, hogy vmennyi pénzt félretegyek. de a világot nem fogom megváltani belőle. viszont le kell állnom a költekezéssel... ami nem megy könnyen.
beteg is vagyok, rámhapcizott egy majdnem egy mázsás olasz én meg azóta köhögök. kaptam mellemre is mami krémet. nem is rossz. olyan mint a vietnámi balzsam csak nem szedi le a bőrt az emberről miután bedörzsöli.
megismerkedtem egy kislánnyal, de bimbózó kapcsolatunkat elverte a jég meg az unalom. majd vízre szállt és belefulladt a kudarcba. vérszegény...
most főzök, bekajálok, alszom egy nagyot mentholos mellkassal, este pedig hirtelenfelindulásból megiszom amit találok. béka
kedd, július 24, 2012
wide screen beauty
lenyomtam 6 napot a diliboltban. nem volt elviselhetetlen és meglesz a gyümölcse is mivel következő héten csak 4 napot kell melóznom. ki is számolom gyorsan mennyit idő van még a nagy hátraarcig.
68 nap. lófütty...
kértem állandós szerződést. manager biztosított, hogy támogat. de ez mint B terv szerepel a listán.
újra megpróbálkozom a lehetetlennel és otthon tervezem jövőmet.
első körben beiratkozom egy francia nyelvtanfolyamra. tavaly is ezt csináltam, csak elfogyott a pénzem mire megtanultam ragozni. nah most kicsivel több a tőkém mind anyagi mind nyelvtudási...
megpróbáltam visszavinni ma a bboxot annak a tetves buzitelecomnak, de nem vették vissza és vmi isten háta mögötti kisfaluba kell caplatnom vele. nem is minősítem. de. köcsög francia faszok.
puff...
eladtam a régi laptopom és beszereztem egy másikat. ma sikerült átvennem. azt gondolom, hogy most pár évig ez a kérdés le van tudva.
plusz megismerkedtem egy kislánnyal. icipici, mind életkorra mind méretre. huszonegy múlt és szakított a pasija szegénnyel, én meg nyújtom a vígaszt. többé kevésbé. tegnap tónál ültünk bele az éjszakába. kiskutyával és két nagy sörrel ami nem bizonyult elégnek. holnap elvileg találkozunk és megnézünk vmi filmet. talán a fight club-ot.
itt nyár van. kb két hete süt a nap. az emberek félmeztelenül fekszenek a gyepen és egymáson az ablakunk előtt. kicsivel balra focizgatnak. du felé pedig izzik a bbq és sült kolbi meg virsli szag terjeng. közben pedig egyszerre 5 különböző nyelven megy az eszmecsere. általában a spanyol a leghangosabb...
remélem este lesz vmi hoppáré. kedvem van hupákolni kicsit. asszem utóljára 2 napja sikerült randán bemulatnom.
68 nap. lófütty...
kértem állandós szerződést. manager biztosított, hogy támogat. de ez mint B terv szerepel a listán.
újra megpróbálkozom a lehetetlennel és otthon tervezem jövőmet.
első körben beiratkozom egy francia nyelvtanfolyamra. tavaly is ezt csináltam, csak elfogyott a pénzem mire megtanultam ragozni. nah most kicsivel több a tőkém mind anyagi mind nyelvtudási...
megpróbáltam visszavinni ma a bboxot annak a tetves buzitelecomnak, de nem vették vissza és vmi isten háta mögötti kisfaluba kell caplatnom vele. nem is minősítem. de. köcsög francia faszok.
puff...
eladtam a régi laptopom és beszereztem egy másikat. ma sikerült átvennem. azt gondolom, hogy most pár évig ez a kérdés le van tudva.
plusz megismerkedtem egy kislánnyal. icipici, mind életkorra mind méretre. huszonegy múlt és szakított a pasija szegénnyel, én meg nyújtom a vígaszt. többé kevésbé. tegnap tónál ültünk bele az éjszakába. kiskutyával és két nagy sörrel ami nem bizonyult elégnek. holnap elvileg találkozunk és megnézünk vmi filmet. talán a fight club-ot.
itt nyár van. kb két hete süt a nap. az emberek félmeztelenül fekszenek a gyepen és egymáson az ablakunk előtt. kicsivel balra focizgatnak. du felé pedig izzik a bbq és sült kolbi meg virsli szag terjeng. közben pedig egyszerre 5 különböző nyelven megy az eszmecsere. általában a spanyol a leghangosabb...
remélem este lesz vmi hoppáré. kedvem van hupákolni kicsit. asszem utóljára 2 napja sikerült randán bemulatnom.
szerda, július 18, 2012
blue monday/wednesday
itteni hétfő van, ami ugye szerda.
nem tom h írtam e de a boltunk teljesen átalakult. hogy jobb lett e vagy rosszabb még nem tudom, mivel két napja történt az egész. annyi bizonyos, hogy nincs reggeli műszak. így sokáig lehet aludni és igen későn lehet végezni. :(
kollégáktól is meg kellett válnunk. kb a társaság fele hagyta el a hajót. volt a önként mentőcsónakban, és akadt jópár aki a hajópallóról fejest ugorva. érdekes tény, hogy azok közül akikkel kezdtem én maradtam egyedül a boltban. remélem ez arra utal, hogy szimpi vagyok a managernek, mivel ma meg fogom kérni, hogy adjon egy állandós szerződést.
nem, nem akarok itt maradni és dolgozni amíg nagy kerek füleim nőnek és mikire keresztelkedem, csak óvatos vagyok a hazamenetellel kapcsolatban. októberben hazamegyek és ha találok munkát akkor ott is maradok. ha nem akkor nem várom meg amíg megint elfolyik a pénzem és megkörnyékez a depi, hanem visszajövök ide és tovább gyakorlom a nyelvet, teszem félre a pénzt és elégetem a személyimet és a lakcímkártyámat rituálisan.
a két dayoff eltelt, de semmi különös nem volt. persze mitől is lenne, ha itt gubbasztok a szobában. ahol van stabil internet. :)
de egyedül nincs kedvem bemenni párizsba. diznilendbe hét rendőr se tudna becipelni, kislányok meg vagy nagyon kislányok vagy nem állnak szóba velem. ki érti ezt? én nem.
munkába menést azért sem bánom mert legalább kicsit szocializálódom.
nem tom h írtam e de a boltunk teljesen átalakult. hogy jobb lett e vagy rosszabb még nem tudom, mivel két napja történt az egész. annyi bizonyos, hogy nincs reggeli műszak. így sokáig lehet aludni és igen későn lehet végezni. :(
kollégáktól is meg kellett válnunk. kb a társaság fele hagyta el a hajót. volt a önként mentőcsónakban, és akadt jópár aki a hajópallóról fejest ugorva. érdekes tény, hogy azok közül akikkel kezdtem én maradtam egyedül a boltban. remélem ez arra utal, hogy szimpi vagyok a managernek, mivel ma meg fogom kérni, hogy adjon egy állandós szerződést.
nem, nem akarok itt maradni és dolgozni amíg nagy kerek füleim nőnek és mikire keresztelkedem, csak óvatos vagyok a hazamenetellel kapcsolatban. októberben hazamegyek és ha találok munkát akkor ott is maradok. ha nem akkor nem várom meg amíg megint elfolyik a pénzem és megkörnyékez a depi, hanem visszajövök ide és tovább gyakorlom a nyelvet, teszem félre a pénzt és elégetem a személyimet és a lakcímkártyámat rituálisan.
a két dayoff eltelt, de semmi különös nem volt. persze mitől is lenne, ha itt gubbasztok a szobában. ahol van stabil internet. :)
de egyedül nincs kedvem bemenni párizsba. diznilendbe hét rendőr se tudna becipelni, kislányok meg vagy nagyon kislányok vagy nem állnak szóba velem. ki érti ezt? én nem.
munkába menést azért sem bánom mert legalább kicsit szocializálódom.
vasárnap, július 15, 2012
after party
megjöttem a billy bobs-ból. a zenekar a rape me-t játszotta a disney közönségnek. ennél eszementebb dolgot nehezen tudnék elképzelni. mindegy.
mi a tanulság?
eddig maximum 7 percet bírtam ki ezen a szórakozó helyen. pedig itt van a sm-ek nagy része. még árengedményt is kapunk a piákból. így csak 4,80 egy sör. ...
de ami igazán alám vágott, az inkább az, hogy rájöttem soha az életben nem fogok beleilleni ebbe a puzzle-be.
nem megy a carpe diem. itteni "barátaim" mosolyán a saját kudarcom tükröződik vissza.
what the fuck i am doin'?!
mi a tanulság?
eddig maximum 7 percet bírtam ki ezen a szórakozó helyen. pedig itt van a sm-ek nagy része. még árengedményt is kapunk a piákból. így csak 4,80 egy sör. ...
de ami igazán alám vágott, az inkább az, hogy rájöttem soha az életben nem fogok beleilleni ebbe a puzzle-be.
nem megy a carpe diem. itteni "barátaim" mosolyán a saját kudarcom tükröződik vissza.
what the fuck i am doin'?!
péntek, július 13, 2012
running and passing
passing and running...
még 2,5 hónap van hátra és lejár a szerződésem. kerítenem kell egy másikat. de nem olyat amivel még isten tudja meddig bolti eladó leszek. azt inkább kihagynám. inkább lennék árufeltöltő. bármi csak ne kelljen a vendégekkel baszakodnom. kivagyok tőlük. mindenhol ott vannak. hangosak, büdösek.
franciául nem tanultam meg. én hibám. lusta dick vagyok. persze jobban beszélek, szinte folyékonyan és borzalmasan helytelenül. de már alig van amit ne tudnék elmondani. persze rohadtul fáraszt a dolog.
ez a tudás még mindig nem elég, hogy munkát vállaljak vele otthon, de ahogy olvasom a híreket nem is nagyon akarok hazamenni. csak a barátaim hiányoznak nagyon. kurvára. ami lehet, hogy hazavisz. meglátom, mennyi tudást és pénzt sikerül a végére felhalmozni. és persze, hogy milyen lehetőségeim lesznek itt.
ahogy most látom, elég nagy esély van az új szerződésre, mint eladó. méghozzá nem is időszakos, hanem rendes. amiben az a fasza, hogy sok ajtót kinyit. szó szerint is. kiköltözhetek innen, ha akarok.
de nem merek. magányos vagyok így is hogy 830an lakunk együtt. tökegyedül, barátok nélkül, inkább bele sem gondolok. i would not make it.
az utóbbi időben a dizni fashion-ban dolgozom, csak női ruhák. eszembe jut, ha lenne bnőm melyiket akarnám lehámozni róla...
btw megismertem egy kislányt, a boltban. igazán helyes. de beszélgetni még nem sikerült vele pár szónál többet. mivel ma lesz ott az utolsó napom, ideje megkérdeznem, hogy találkozna e velem vmikor.
végére jutottam a szemüveg kálváriának is. illetve ha nem is a végére, de mérföldkőhöz. olyan lencsét tettek bele, ami megegyezik a régi szemüvegével. így simán viselhetem, anélkül, hogy szédülnék vagy a fejem szét akarna robbanni.
ahogy az orvos mondta, ezt most hordjam még álmomban is. okay doc
ami még hátra van az 1 hónap múlva a 300 euro visszaszerzése. de van rá szépen esély.
lassan indulnom kell megint. zárni. egy geci unalmas kisboltba. ahol az utolsó 3 órában csak tettetni kell a munkát. így gyakorlatilag megáll az idő...
még 2,5 hónap van hátra és lejár a szerződésem. kerítenem kell egy másikat. de nem olyat amivel még isten tudja meddig bolti eladó leszek. azt inkább kihagynám. inkább lennék árufeltöltő. bármi csak ne kelljen a vendégekkel baszakodnom. kivagyok tőlük. mindenhol ott vannak. hangosak, büdösek.
franciául nem tanultam meg. én hibám. lusta dick vagyok. persze jobban beszélek, szinte folyékonyan és borzalmasan helytelenül. de már alig van amit ne tudnék elmondani. persze rohadtul fáraszt a dolog.
ez a tudás még mindig nem elég, hogy munkát vállaljak vele otthon, de ahogy olvasom a híreket nem is nagyon akarok hazamenni. csak a barátaim hiányoznak nagyon. kurvára. ami lehet, hogy hazavisz. meglátom, mennyi tudást és pénzt sikerül a végére felhalmozni. és persze, hogy milyen lehetőségeim lesznek itt.
ahogy most látom, elég nagy esély van az új szerződésre, mint eladó. méghozzá nem is időszakos, hanem rendes. amiben az a fasza, hogy sok ajtót kinyit. szó szerint is. kiköltözhetek innen, ha akarok.
de nem merek. magányos vagyok így is hogy 830an lakunk együtt. tökegyedül, barátok nélkül, inkább bele sem gondolok. i would not make it.
az utóbbi időben a dizni fashion-ban dolgozom, csak női ruhák. eszembe jut, ha lenne bnőm melyiket akarnám lehámozni róla...
btw megismertem egy kislányt, a boltban. igazán helyes. de beszélgetni még nem sikerült vele pár szónál többet. mivel ma lesz ott az utolsó napom, ideje megkérdeznem, hogy találkozna e velem vmikor.
végére jutottam a szemüveg kálváriának is. illetve ha nem is a végére, de mérföldkőhöz. olyan lencsét tettek bele, ami megegyezik a régi szemüvegével. így simán viselhetem, anélkül, hogy szédülnék vagy a fejem szét akarna robbanni.
ahogy az orvos mondta, ezt most hordjam még álmomban is. okay doc
ami még hátra van az 1 hónap múlva a 300 euro visszaszerzése. de van rá szépen esély.
lassan indulnom kell megint. zárni. egy geci unalmas kisboltba. ahol az utolsó 3 órában csak tettetni kell a munkát. így gyakorlatilag megáll az idő...
kedd, július 10, 2012
lunatic lunettes
randim volt ma a szem orvossal. 13kor. ahogy lenni szokott ilyenkor az eső szakadt, így csurom vizesen érkeztem meg a tőlünk 2 városra lévő rendelőbe.
vizsgálgattuk egymást, majd rádöbbentünk mint kovács az ujjára, hogy a hiba abban lehet, hogy van nekem egy másik, régi szemüvegem, amit felváltva hordok az újjal és mivel a kettő nem ugyanolyan így nem csoda, ha az agyam lelöki a szíjat. mivel a régi szemü nem volt nálam, így megbeszéltük, hogy du 5-kor még visszamegyek egy vizitre.
addig hazaballagtam és a netet böngésztem.
beszóltam melóba, hogy késni fogok. az eső még mindig szakadt, megint eláztam. a doki ezúttal nem szarozott, bevizsgálta a régi szemüveget és felírta receptre. ehhez már hozzászoktam, nézzem ezen keresztül a világot. oké. az is kiderült. hogy a régi erősebb, így nem csoda, hogy erőlködött a kukkerkám...
bementem az optikushoz, mondtam neki h mi a pálya, ingyen kicserélik az üveget, egy hét és kész. elsírtam neki, hogy a csúnya eü pénztár nem akarja kifizetni. megértő fülekre talált jajjszavam. mondta, hogy jöjjek vissza egy hónap múlva és írunk egy új számlát. az ag2r meg bekaphatja...
a meló olyan amilyen. bár most éppen minden megváltozik. bezárt a bolt és átalakítják. plusz a legnagyobb bolt címet átvette tőlünk egy újonnan nyílt borzadály. és a dizni sem hülye, úgy alakította ki kijáratot, hogy kötelezően el kelljen haladnia minden hercegnőbe belefáradt családnak az új bolt előtt.
mi megmaradunk játékboltnak. és csak du + este leszünk nyitva. esély a magánéletre nem sok ilyen beosztással.
az emberek felét elküldték tőlünk mindenféle más boltokba. sajnos a jobbik felét. főleg az újakat, akikkel együtt kezdtem. egy haverom tegnap utazott haza.
én most itt ülök dayoffon. este buli, lesz keverőpult meg minden. az utóbbi egy héten más se csináltam csak esténként berúgtam a haverokkal. beindult a nyár és szerencsére a szociális életem is kezd kivirágzani.
vizsgálgattuk egymást, majd rádöbbentünk mint kovács az ujjára, hogy a hiba abban lehet, hogy van nekem egy másik, régi szemüvegem, amit felváltva hordok az újjal és mivel a kettő nem ugyanolyan így nem csoda, ha az agyam lelöki a szíjat. mivel a régi szemü nem volt nálam, így megbeszéltük, hogy du 5-kor még visszamegyek egy vizitre.
addig hazaballagtam és a netet böngésztem.
beszóltam melóba, hogy késni fogok. az eső még mindig szakadt, megint eláztam. a doki ezúttal nem szarozott, bevizsgálta a régi szemüveget és felírta receptre. ehhez már hozzászoktam, nézzem ezen keresztül a világot. oké. az is kiderült. hogy a régi erősebb, így nem csoda, hogy erőlködött a kukkerkám...
bementem az optikushoz, mondtam neki h mi a pálya, ingyen kicserélik az üveget, egy hét és kész. elsírtam neki, hogy a csúnya eü pénztár nem akarja kifizetni. megértő fülekre talált jajjszavam. mondta, hogy jöjjek vissza egy hónap múlva és írunk egy új számlát. az ag2r meg bekaphatja...
a meló olyan amilyen. bár most éppen minden megváltozik. bezárt a bolt és átalakítják. plusz a legnagyobb bolt címet átvette tőlünk egy újonnan nyílt borzadály. és a dizni sem hülye, úgy alakította ki kijáratot, hogy kötelezően el kelljen haladnia minden hercegnőbe belefáradt családnak az új bolt előtt.
mi megmaradunk játékboltnak. és csak du + este leszünk nyitva. esély a magánéletre nem sok ilyen beosztással.
az emberek felét elküldték tőlünk mindenféle más boltokba. sajnos a jobbik felét. főleg az újakat, akikkel együtt kezdtem. egy haverom tegnap utazott haza.
én most itt ülök dayoffon. este buli, lesz keverőpult meg minden. az utóbbi egy héten más se csináltam csak esténként berúgtam a haverokkal. beindult a nyár és szerencsére a szociális életem is kezd kivirágzani.
hétfő, június 25, 2012
mixtape shit
yoda-t hallgatok megint. még mindig egyik kedvenc dj-m. és meglepően sokat fb-zik, szinte óránként jelentkezik be vmi őrült hírrel. tuti h nincs barátnője. akkor őt nyomkodná.
nem mintha nekem lenne, sőt ahogy most állnak a dolgok szomszédka is kezdi bemondani az unalmast. nem mintha derült égből csapna tökön...
végre szabadnapos vagyok, és nem másnapos, sőt a fejem sem fáj már vagy 5 napja. amióta nem kattogok és rendesen táplálkozom plusz hordom a méreg dárga szemüvegem. btw be kellene mennem az irodába és a képükbe tolni egy darab papirt. talán holnap. plusz a munkaügyi központba is be kell mennem és regisztrálnom. pár hónap múlva ugyanis megint munkanélküli leszek. ajjajjj...
tegnap este, oké éjjel átmentem bigbird-höz, ahol több kollégám is szabadult az agysejtjeitől egy beer-pong nevű játék közben.
hajnali ötig dobáltuk a labdát, ürítettük a poharakat és nevetgéltünk. bb sztem bukik rám.
vmit kezdenem kell a mai nappal, nem lenne szabad a gép előtt töltenem.
de előbb vmi kaját lövök
nem mintha nekem lenne, sőt ahogy most állnak a dolgok szomszédka is kezdi bemondani az unalmast. nem mintha derült égből csapna tökön...
végre szabadnapos vagyok, és nem másnapos, sőt a fejem sem fáj már vagy 5 napja. amióta nem kattogok és rendesen táplálkozom plusz hordom a méreg dárga szemüvegem. btw be kellene mennem az irodába és a képükbe tolni egy darab papirt. talán holnap. plusz a munkaügyi központba is be kell mennem és regisztrálnom. pár hónap múlva ugyanis megint munkanélküli leszek. ajjajjj...
tegnap este, oké éjjel átmentem bigbird-höz, ahol több kollégám is szabadult az agysejtjeitől egy beer-pong nevű játék közben.
hajnali ötig dobáltuk a labdát, ürítettük a poharakat és nevetgéltünk. bb sztem bukik rám.
vmit kezdenem kell a mai nappal, nem lenne szabad a gép előtt töltenem.
de előbb vmi kaját lövök
péntek, június 22, 2012
szarver
miven beszart a d3 server van időm írni pár sort.
tegnap munkába menet úgy eláztam, hogy öntöttem ki a bakancsomból a vizet és zokni nélkül dolgoztam. ha megfázom beperelem az istent. tudom hol lakik...
ma már nem esik, sőt helyenként még a nap is látszik az égen, ami persze nem oszt nem szoroz, mert én nemsokára mehetek vissza a boltocskámba hallgatni a disney village rádió slágereit és árulni a bóvlit.
megint van vmi új kezdeményezésük, hogy elégedettebbé tegyék a dolgozókat. agyam eldobom tőlük. 2 évente megkérdezik a 14 ezer embert, hogy szeret -e itt dolgozni és ha igen akkor miért nem? mivel gondolom a 2010-es megmutatta, hogy nem mindenki boldog kicsi fogaskerér, így összeült néhány okos és kifundálta, hogy kell egy program, 7 jelszóval, amitől egyből mindenki magáénak fogja érezni a céget és a boldogságban fogunk megmártózni.
tegnap volt a zene ünnepe ami itt elég nagy durranás. mivel én munka után hajnali 1kor a vizes gönceimbe öltöztem be, nem éreztem, hogy párizsnak kellene vennem az irányt. inkább hazajöttem és beborultam az ágyikóba.
jövő héten a castmember party lesz, de mivel akkor is zárni fogok esélyem sincs elmenni rá. nem mintha az előző kettő akkor buli lett volna, de azért nem mulattam olyan rosszul, de ehhez a kínált programoknak semmi köze sincs. :P
és most felhívom a bouyguest és elküldöm őket délre.
tegnap munkába menet úgy eláztam, hogy öntöttem ki a bakancsomból a vizet és zokni nélkül dolgoztam. ha megfázom beperelem az istent. tudom hol lakik...
ma már nem esik, sőt helyenként még a nap is látszik az égen, ami persze nem oszt nem szoroz, mert én nemsokára mehetek vissza a boltocskámba hallgatni a disney village rádió slágereit és árulni a bóvlit.
megint van vmi új kezdeményezésük, hogy elégedettebbé tegyék a dolgozókat. agyam eldobom tőlük. 2 évente megkérdezik a 14 ezer embert, hogy szeret -e itt dolgozni és ha igen akkor miért nem? mivel gondolom a 2010-es megmutatta, hogy nem mindenki boldog kicsi fogaskerér, így összeült néhány okos és kifundálta, hogy kell egy program, 7 jelszóval, amitől egyből mindenki magáénak fogja érezni a céget és a boldogságban fogunk megmártózni.
tegnap volt a zene ünnepe ami itt elég nagy durranás. mivel én munka után hajnali 1kor a vizes gönceimbe öltöztem be, nem éreztem, hogy párizsnak kellene vennem az irányt. inkább hazajöttem és beborultam az ágyikóba.
jövő héten a castmember party lesz, de mivel akkor is zárni fogok esélyem sincs elmenni rá. nem mintha az előző kettő akkor buli lett volna, de azért nem mulattam olyan rosszul, de ehhez a kínált programoknak semmi köze sincs. :P
és most felhívom a bouyguest és elküldöm őket délre.
kedd, június 19, 2012
nyaralás vége...
Last day, on the way
back
Elment az áram.
Visszajött. Jobb...
Szóval, itt ülök a vonaton, első osztályon, kényelmes fotelben, laptoppal és egy közepes fantával jég nélkül. 3,5 óra múlva megérkezem majd Párizsba és onnan még egy óra míg hazavergődöm.
Morcheeba big calm-ját
hallgatom, amire nem volt példa már vagy 10 éve. Talán zamárdiban
hallgattam utoljára... de az még egy teljesen más élet volt.
Egész boldog vagyok. És szőrös. Bár a kettő összefügg.
Az egész bolygót körbe tudnám utazni egy ilyen vonattal.
Milyen volt a nyaralás? Hmm lássuk csak. Az elvtársak kedvesek voltak. De ez nem újdonság. Volt akivel többet beszélgettem, volt akivel szinte semmit sem. Sok minden megváltozott, kevesebben vannak és láthatóan több a feszültség, mint régebben.
Ohhh Avignon, remélem senki sem akar mellém ülni. Olyan jól elvagyok 2 ülésen. :)
Vicces egyébként, hogy mindenki össze vissza ül le. Majd amikor jön vki új és mutatgatja a jegyét, nem győznek elnézést kérni. Szerencsémre elég visszataszító lehetek egy hét kommuna után így szőrösen, ohh mégse, egy még gusztustalanabb leült mellém. Ha ezt tudom tegnap sem tusolok.
Semmibaj
Szóval a kommuna más lett kicsit. Tegnap voltunk a tengernél és egy Camargue nevű helyen is, ahol sok szép fehér lovat láttam. Most ha kinézek az ablakon a szokásos provence-i tájkép tárul elém. Lefogadom, hogy párizsban szürke az ég és esik...
greg felhívta a figyelmem, hogy akkor sincs tragédia, ha nem találok dizni után egyből munkát, mivel simán jogosult vagyok az itteni munkakereső segélyre, amit minden hónapban levonnak a fizumból. Plusz mivel ők most elköltöznek egy új helyre, ott is szívesen látnak egy időre. Ez igazán jól esett és megnyugtató.
Van még pár hónap hátra ebből a dizni tapasztalatból. Ki fogom bírni. Elvileg már net is van otthon, szóval még élhetőbb lesz.
1928
párizs közeledik. A nap eltűnt sötét felhők fölött. Mint a vonatjegyem. Hála istennek már a jövőben élünk. Bemondtam a nevem, megtalálta a rendszerben és továbbállt.
A vonat meg csak gurul... kicsit elfáradtam ebben a vakációban. De majd kipihenem ma este és holnap 18ig. Amikor is dolgozni kezdek.
És elkezdett esni. Sztem el van átkozva ez a hely. Tuti. Ha zavaros amit írok, akkor leginkább azért mert közben 2 and a half men-t nézek és kurva vicces. Hosszú gatyát kellett volna felvennem. És tiszta pólót. Mert ez túl kommunista. :) aka büdös :)
most mondták be, hogy thx a szar időnek 35 percet késünk. Mi a fene köze lehet az esőnek a vonathoz? Egy repülőt még megértenék.
Most már értem... egy perc alatt ránk szakadt az ég. Az emberek oda vissza kolbászolnak. Sajnos elfogyott a hamburgerem. Bizony hambi, ki kellett balanszolnom a rengeteg cukkinit.
Net. Az hiányzik ebből a vonatból. Már diabloznék.
40 percet késünk.
2057 az ég kitisztult. Párizsnak nyoma sincs. Pedig nem bánnám, ha lassan hazaérnék, lefürödhetnék és kipróbálhatnám a vadi új internetet. Még van vagy 30 perc hátra minimum. És akkor még nem beszéltem arról, hogy a pályaudvartól is még egy órára lakom.
Szomszédkával nem hiszem, hogy találkozom. Pedig nem bánnám. De mivel, hogy dolgozik holnap,tuti, hogy nem ér rá ilyen későn.
Megviselt fejű emberek alszanak a fotelekben. Lassan egy órát késünk. Addig is nézek egy kis amerika kapitányt. Az mindig feldob. Megőrülök a főhősnő szemeiért.
Az előző 30 perc becslés kevésnek bizonyult. :(
2132 amerika kapitány megmentette régi cimboráját, a lány pedig úgy pillázik, hogy belesajdul a szívem. Keresek is magamnak egy hasonlót a következő hetekben. Csak előbb lefürdöm.
2012-06-17 2322
vasárnap
a boiserieben
visszatértem már egy ideje. Le is dolgoztam másfél hetet. Net persze nincs, sőt azóta szerződést kötöttem az orange-val is. Elvileg holnap jön a technikus, de én már semmit sem hiszek el. Hogy izgalmas legyen ők is rosszul regisztráltál a címem. Nem fér a fejembe mi lehet ennyire bonyolult ebben a műveletben, főleg úgy, hogy külön papírt is kérnek, ami bizonyítja, hogy az adott címen lakom. De azért csak eltévesztik az ajtót.
Külön jó, hogy a
töketlen másik társaság végre nagy nehezen felfogta, hogy nem
ott lakom, ahova immáron 8 hete próbálja bekötni a netet, és
felszámolt 40 eurot átköltözés címszóval. Napokon belül
kezükhöz kapnak egy nem kedves hangú levelet. Már feladtam. Ez
még nem ketyeg...
munkába nem volt túl élvezetes visszatérni.
2012-06-19
van net. több info később
peace
hétfő, június 04, 2012
2
Day 2
10 óra előtt nem
sokkal ébredtem. Ettem egy lekváros kenyeret, ittam egy kávét,
ami nem szokásom, de az itteni kávéban gyakorlatilag nincs is
koffein, így a szívem sem kezd el vágtázni a mellkasomban. Ami
nagyon, nagyon utálnék.
Vasárnap reggel van,
az idő borongósra fordult. Enyhe széllökésekkel tarkítva.
Mistralnak még nem nevezném, de még kinőheti magát.
Az elvtársak csak
kóvályognak. Lassan szürcsölik a kávéjukat és harapdálják a
lekváros kenyeret.
Senkinek sincs
programja mára.
Engem vmi csodabogárnak
tartanak, amiért megint elvonultam a gépemet nyomogatni. Sőt, van
itt egy új lakó, aki már első találkozásra gyanúsan nézegetett
és hangot is adott annak, hogy nem érti miért vagyok itt és pláne
nem nézi jó szemmel, hogy fényképezgetek. Paranoiája teljesen
hidegen hagy. Ha tudná, hogy beszámolót is írok és mindig is
írtam, sztem egyből megborotválkozna, női ruhát húzna és meg
sem állna a legközelebbi határátkelőig.
Délután egy óra. Én
elbújtam a szobában. Kb mint régen. Fasza hely ez, de még mindig
ugyanaz a véleményem, akkor teljes a kép ha vkivel meg tudom
osztani. Így arra jó, hogy kifújja magát az ember.
Aggasztó módon a
fejfájásom nem akar szűnni. Komolyan meg vagyok ijedve. Eddig azt
hittem, hogy dizni miatt van, mivel vmi olyasmit csinálok amihez nem
sok kedvem van, de muszáj. Aztán felötlött bennem, hogy a
szemüveg a felelős, amit még mindig nem tudok teljességgel
kizárni. Marad még az agytumor. Ami elbaszná az egész hetemet,
úgyhogy reméljük, hogy nem ez az eset.
1622 ismét itt a
szobámban. Az ebéd isteni volt. Répa meg krumpli pogácsa/fasírt.
Itt nem sokat kajálok, de ebből repetáztam. Ami 2 fasírtot
jelent. Mindenki elvonult videózni vagy matatni. Lehet, hogy alszom
egy órácskát én is.
2223 feljöttem most
vacsi után, mert lent reunion van. Ilyenkor megbeszélik mit fognak
csinálni a héten. Mivel én turista vagyok, így ebből ki is vonom
magam.
Ma a lányok isteni
vacsorát ütöttek össze. Fejenként 3 tonhalas palacsinta volt,
salátával. Desszertnek még több palacsinta. Fejenként kettő.
Jó itt lenni. Örülök,
hogy újraélhetem az itt töltött hónapokat. Persze sokkal jobb
lett volna, ha már akkor beszélek úgy franciául, mint most, de
ezen nincs értelme bánkódni.
Sokszor van olyan
érzésem, hogy a dolgok nem is megtörténtek velem, hanem csak
elmesélte valaki, hogy atti itt és itt jártál, ezeket csináltad,
ezekkel az emberekkel találkoztál. A kommuna is ilyen. Persze tudom
h tényleg itt voltam, most mégis olyan távolinak tűnik. Be vagyok
szarva, hogy ez nem csak erre igaz, és egyszer csak azt veszem észre
h lejárt az időm. Hogy elpocsékoltam az értékes időt. Most per
pillanat nem a diablo előtt töltött temérdek órára gondolok,
mert az nem kárba veszett.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)