kint hideg, bent is, de kevésbé és elviselhető. munkám még nincs. bár ajánlottak valamit, de nem érkezett se bővebb info se válasz se semmi. én kivárom.
a december becsülettel nekiiramodott és a fele el is telt. másfél hét és karácsony, amit isten lássa lelkem szívemből utálok.
mélyinterjút tartottunk pár napja vámpírral, drága kis társammal ebben az életben. komolyan fontolóra vettem, hogy elmegyek egy pszihomókushoz, mert van bennem pár dolog amitől szivesen megszabadulnék és úgy tudom ők átveszik megörzésre. vagy minimum megmondják, hogy lehet kiejteni a démon nevét, hogy végleg elűzzük.
járok vezetni szorgalmasan, hetente 4 órát. nagyon jól megy. sajnálatomra, idén már nem lesz rutin vizsgám, de holnap túlleszek az elsősegélyen.
egy hete próbálom magam kondicionálni, hogy tanuljak rá, de akárhányszor beleolvasok és elképzelem a szitut, hogy a 6 éves janika leesik a gesztenyefáról, majd kitöri a lábát és a csontja átszúrj a bőrt, nem az jut eszembe, hogy milyen kötést tegyek rá, hanem hogy hova ájuljak.
ha valaki úgy dönt, hogy pont az én autóm előtt robbantsa az arcába a szélvédőt az kérem viseljen napszemüveget, mert félős, hogy nem fogom tudni megmenteni.
szombaton elmentem a merlinbe layo-ra , ahol reggel 6ig táncikáltam önfeledten csodás house zenékre barátaimmal. hazafelé telve az este szép emlékeivel és pár alkoholegységgel sms-t írtam arielnek. semmi érzelgős maszlagot, de nem volt egy oscar díjas ötlet anyway. lesson learned.
az egész hét elég nyomott hangulatban telt. fura jeleket vettem észre magamon, viselkedésemben. vámpír azt mondta, hogy mostanában nem lát engem mosolyogni, és hiányolja azt a régi szeretetbomba attit, aki voltam. én is. hangulatemberré váltam és hajlamos vagyok megbántani emberek akaratomon kívül. nem tetszik ez az irány. azt hangoztatom, hogy mennyire szeretem magam, de most azt hiszem ideje elgondolkodnom pár dolgon. pld hogy mi a fene bajom van bárminemű kötődéssel??? kényelmetlenül érzem magam már akkor is ha anyám megölel. ami odág fajult, hogy egy évben 2x ha találkozom vele/velük. és akkor még párkapcsolatokról szó sem esett. mert ott tudok csak igazán cifrákat művelni.
más
volt egy olyan verzió, hogy a szilvesztert egy szép nagy goa bulin töltöm, munkával. elhesegettem a gondolatot és lehetőséget. nincs az az isten, hogy kibírjak 8-9 órát egy goa partyn. szenvedni meg nem megyek.
példaképek nélkül élünk!
