Itthon, egyedül…
Este van. Ezen a héten is 3 napos 7végét tartottam egy jól irányzott pénteki szabival. Minden percért megérte. Mivel véleményem szerint kurva sok időt el kell töltenem egy helyben azok között a falak között, ezért ez az egyetlen módja hogy kielégítsem szabadság vágyamat. Nem annyira radikális, mint elmenni egy kommunába, de megteszi mostanra.
Azt mondják a pihenés akkor a legédesebb, amikor lenne dolgod cask épp nem csinálod. Hát kurvára igaz. Majdhogynem forradalmi…
Csütörtök este… megvan…
Csüti délután tomi öcskös jött át hozzám. 1 hosszú éve már hogy szinte nem is beszéltünk egymással. És csak úgy bejött a kóddal és feljött csurom vizesen, elmesélve, hogy elhagyta az övtáskáját, benne az irataival és a csóka aki megtalálta, megkereste őt és most 20 rongyot akar cserébe. Megbeszéltek egy találkozót ide a közelbe. Úgy gondolta, h odamegy, elkéri tőle a cuccot, ha nem adja akkor meg lecsapja vagy hasonló. Kérdezte vele tartanék-e? persze. Bár én kurvára nem vagyok bruce fuckin’ willis, szóval inkább felhívtam a drága jó rendőrségünket. Elmondtam nekik a szitut. Kicsit tétováztak, majd közös javaslatra kiküldtek 2 civil zsarut, akik elkisérték öcsköst, majd lekapcsolták a csókát, visszavették öcsém cuccait és hagyták az egészet a fenébe. Le van szarva. Megvannak a papirok és más nem is számít.
Még később az este átjött Ariel. Hozott egy kis kostolót a múlt heti disznóvágásról. Hibernált hurkát.
Reggel nem kellett sietni az ébredéssel, se a megszokott sörkorcsolya-kefir kombóval. Az egész nap előttem állt és tudtam is mit kezdek vele. Bemerészkedem a citybe. A kellős közepibe. Egy hónapban 2x megyek be és ez nekem általában elég is. Nincs sok dolgom arra. Most mesterrel ebédeltem az erzsébet téren, miközben ő vidóra vette, amint a kólával babrálok, mert új hite szerint le kell filmezni az élet nagy pillanatait, különösképp a munkahelyét. Amen.
Majd hazajöttem, sütöttem pár csirkecombot. Átjött lipi és nyomtuk a resident evil 5-öt kb éjjel 3-ig. Zombie pusztultak szinte minden percben kezeink alatt. Vmikor vampír is megjelent, felfalta a sárgadinnyém és elájult. Same as it ever was.de így szeretjük.
Szombaton mehettem volna sóskútra pár jóbaráttal, de ehelyett maradtam a seggemen. Átmentünk lipivel öcsköshöz és folytattuk amit abbahagytunk, majd átmentünk lipihez és tovább. Mindezt 30 évesen.
Ma reggel ugyanez, majd hazajöttem, rendet raktam. Célfotóval lementem a CBA-ba és vettem husit a pörkölthöz. Megfőztem, ettem belőle és kihánytam. Nem, ennél azért egy fokkal jobban főzök, hogy egyből visszaforduljon, de az állat mit apró kockákra vágva belefőztem, úgy tűnik túl régóta volt döglött. Már akkor kicsit fura volt. De gondoltam csak elszoktam a hús szagától, amióta dobozban kapom a kajám vmi futárszolgálattól.
Anyway.
Érthető okokból se éhes nem vagyok, se játszani nincs kedvem.
Inkább nézem Hank-et és Karen-t, amint a seveled senélküledet próbálgatják és kicsit irigykedem amikor pont sikerül nekik.
Éjfél múlt és az egész második sorozaton túl vagyok. Akár még jól is lehetnék ha nem mérgeztem volna meg magam ezzel a rohadt disznóhússal.
Érdekes dolog történt ma. Madárkák ugye egyedül voltak itzthon egész éjjel és fél nap, ablak tárva nyitva. Hazaértem és roussoe a ketrecen kívül üldögélt a szekrényen. Csendben figyelte, ahogy megközelítem. Szárnya se rebbent. Literally. Ami ebben érdekes, hogy egész napos kint lét után is a szobában volt még. Nem repkedett el. Praise the Lord. Nagyon megszerettem őket. Kurvára hiányoznának. Drága kis madárkák. Mókkukáim…
Ideje lenne már nyugovóra térnem, de nem merek lefeküdni. nem félek a sötétben. Inkább azt próbálom elkerülni, hogy reggel legyen és ebből a csodaszép, de elég virtuális szabadidőből visszazökkenjek a hétköznapok szürkeségébe. Tudom hogy elég klisé…
Nem kifejezetten a munkám ami elől az ébrenlétbe menekülök. Bár tény h néha romlott disznó nélkül is felfordul a gyomrom tőle. Inkább az összes struggle ami még körülvesz. Boldogok a heringek…
Ps.: sok sikert az érettségihez gyé!
